A számítógép meglepő hamar visszatért a javításból. Pedig direkt felkészültem a hosszú megvonásra, aztán mire kettőt pislogtam volna, már itt is volt megint.
A javítás előtti egyik utolsó intézkedésem volt, hogy – hosszú vacillálást követően - megrendeltem Anthony életrajzi könyvét. „Split Image” a címe (bájos, mi?), és persze csak külföldről, csak angolul lehetett rendelni.
Akkora spíler nem vagyok, hogy közvetlenül külföldről rendeljek, hanem ilyenkor kurkászom a neten valami közvetítőcéget, akik megrendelik nekem és én kifizetem. Eddig egyszer fordult elő ilyesmi, DVD-vel, két éve. Az akkor úgy ment, hogy megtaláltam az Amazonon a filmet, írtam a cégnek mailt az amazonos linkkel, azok visszaírtak egy árajánlatot, én átutaltam a suskát, és három hét múlva megérkezett Angliából a film.
Tudom, hogy ennyi erővel közvetlenül az Amazonról rendelhetnék, de 1. annyira azért nem bízom az internetben, hogy neten keresztül fizessek, pláne külföldre, 2. annyira nem tudok angolul – de még olaszul sem – hogy egy rendelést meg merjek kockáztatni.
Hozzám hasonló lúzerek sokan vannak, ezért a Split Image kapcsán válogathattam a külföldről rendelésre (is) szakosodott könyvesboltok közül. Végül azt választottam, ami mellett hetente elmegyek, és tetszik a cégtáblája. Regisztráltam, kikerestem a brit Amazonról a könyvet – mert az a legközelebbi angol nyelvű ország, ahonnan érkezhet a könyv –, ezt elküldtem a boltnak, ők pedig két óra múlva visszaírták az árajánlatot.
A külföldről jövő dolgok jóval drágábbak szoktak lenni, ezért ha valami irreális árat mondtak volna, akkor fájó szívvel, de nem fogadom el. Annyira azért nem vagyok megszállott, hogy két állás között félúton nyolc-tízezer ruppót adjak ki egy könyvért, még ezért sem... Az árajánlat azonban háromezer forintnál is kevesebb volt, ami egy vicc a könyvárakat tekintve, így rögtön visszaírtam, hogy OK, és amint nyitva lesztek – mert hétvége volt – megyek fizetni!
Az árajánlatban az is szerepelt, hogy 3-4 hét a szállítási idő. Teljesen feldobódtam! Hát az pont május vége, a szabadságom, pihenőidő, isteni jel! Örömömben elhatároztam, hogy a könyv kifizetése és átvétele között nem iszom alkoholt, ez lesz a fogadalmam.
Azért vasárnap este még bedobtam egy deci Bailey’st, amit még tavaly névnapomra kaptam, tehát meg is kell inni, nehogy megromoljon :-)
Hétfőn munka után mentem személyesen kifizetni a könyvet a csinos cégtáblájú könyvesboltba. A sok egyedül mozizás már leszoktatott róla, hogy azon parázzak, mit gondolnak rólam a mozipénztárosok / könyvárusok, amikor egyedül megyek moziba / halott színészekről rendelek angol nyelvű könyvet… na de azért kicsit izgultam, szociális fóbiám van. De az eladó egy nagyon kedves hölgy volt, egyáltalán nem röhögött, rögtön beütötte a gépbe a rendelést, nézegette az ajánlatokat. Mondta, hogy lát egy olcsóbb találatot is, de megnyugtattam, hogy áh, ez se drága.
Pötyögött még tíz percig, elkérte a mobilszámomat, elkérte a pénzt – száz forinttal kevesebbet, mint az eredeti árajánlat –, és ennyi volt. Boldogan búcsúzkodtam, és már csak úgy az ajtóból rákérdeztem, hogy akkor ugye majd mailt kapok, ha megérkezik? Mire ő: „Ó, igen, írni fogunk. Hat-nyolc hét lesz, mert Amerikából jön.”
…Placcs! Kifordultam a boltból, és majdnem visítottam. Száz forint kedvezményért vásároltam kétszeres szállítási időt!! Nyolc hét, az két hónap! Hat hét pedig másfél hónap! Holott én legszívesebben mostazonnal akarnám azt a könyvet, nem véletlenül a brit Amazonról néztem ki az első lehetőséget, és nem az amerikairól… Úgy bekészültem a május végig olvasásra!
Elszontyolodva baktattam az utcán – holott odafelé még boldogan libegtem – és csak a sarkon túl jutott eszembe a másik csapás: hiszen én megfogadtam, hogy a könyv átvételéig nem iszom szeszt! És most a duplájára nőtt ez az időtartam, és beleesik pár családi ünnep, névnap, esetleg még a tervezett nyaralás is, amikor pedig minden este bedobunk egy-egy doboz sört…
Mindezt egy kedves könyvesbolti eladó miatt, aki hozzám akart rendes lenni, ehelyett akaratlanul is meghosszabbította a könyv és alkohol nélkül töltendő, és ezért nem éppen kellemes időszakomat. Erre mondják, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kimacskakövezve…
Hogy a könyv miért fontos, azt már cifráztam. Kedvenc színészem életrajzáról van szó, akinek érdekes élete és jó filmjei voltak. Az absztinencia más téma. A bioritmusomhoz, úgymond, hozzátartozik a péntek esti doboz sör, az esetek 70 %-ában pedig ugyanez szombaton is (vagy ha másnap nem kell dolgozni).
Nem úgy képzelendő el, hogy minden szabadságomon betolok egy sört este, vagy ha pénteken valamiért nem jutok sörhöz, kitör rajtam a veszettség. Egyszerűen csak megszoktam az utóbbi, mondjuk, tíz évben, hogy az életem része az enyhe alkohol is, mint a mozi vagy a futás vagy a szempillaspirál. Ha nem kívánom, akkor nem iszom; van, hogy a fél doboz sört otthagyom másnapra, és van, hogy a 2 %-os gyümölcsös sör is bőven elég.
A bort is szeretem, csak az technikailag nehezebben kezelhető: üveg, nehéz, törékeny, dugóhúzóval kell verekedni vele, erősebb, nehezebb beosztani. A tömény piákat nem szeretem, kivéve, ha valami ünnepkor azzal koccintunk. – És amikor olyan helyen vagyok, ahol az élet része a köményes vagy a szilvapálinka, de az természetesen külön kategória :-)
Tavaly ősszel kíváncsiságból már tartottam egy absztinens hónapot, ez a szeptember volt, nem ittam semmit, és nem történt semmi érdekes. Tehát tudom, hogy meg tudom csinálni. Különben eddig a kb. húsz év alatt, amióta alkoholt fogyasztok, összesen két ízben fordult elő, hogy valami rettentően stresszes nap után konkrétan úgy éreztem, hogy „most azonnal innom kellene valamit”” Ebből az egyik alkalommal pont volt otthon karácsonyra kapott Piña Colada, a másik alkalommal nem volt otthon szesz, de akkor sem történt semmi.
Csak a tudat, hogy most és még sokáig nem ihatok, az vacak. Olyan, mintha azt mondta volna valaki: Most nem ehetsz két hónapig sárgaborsó-főzeléket! Különösebben nem szeretem a sárgaborsót, és nem is hiányozna akár egy évig, de maga a tény, hogy nem szabad enni a sárgaborsóból, kívánatos és jóízű kajává varázsolja azt a vacakot :-)
Egyébként majd úgy fogom fel, mint azt a néhány pénteki böjtnapot: ma nem eszem semmit, és kész. Azt is kibírtam, ezt is ki fogom. Sőt már az első péntek estén túl is vagyok, nem ittam sört, se semmit, és nem történt semmi.
Azért annyi tanulságot levonok az esetből, hogy
