Miután kiírtam magamból az előző posztot, kicsit jobb lett a hangulatom :-) Sok nap elteltével kezdtem élvezni ellazultan a szünetet.
Az év utolsó hétfőjére színházjegyem volt. Először úgy gondoltam, hogy január elejére veszek jegyet a Macskákra, vigasztalásul magamnak az évkezdet miatt, de aztán belegondoltam, hogy a Macskákat már sokszor láttam, inkább a szünet alatt kellene valami kellemeset megnéznem. Így végül a Mary Poppinsra vettem jegyet, mert azt még sose láttam, viszont jókat hallottam róla.
Délelőtt tettem egy kört a Szigeten, hogy a 10.000 lépés lehetőleg meglegyen, illetve még vásároltam. Többek közt sört, mert szilveszter estére azt terveztem. Alkoholos, de nem túl erős, viszont van benne komló meg B-vitamin, és ezek igencsak rám férnek most.
Még itthon azonban hangokat hallottam a szomszédból. Gondoltam, tessék, itt van vagy vannak az új szomszédok…. remek… Nyugtalanul hallottam, hogy a hangsúly alapján magyarul beszélnek. Ó, az istenit! Az a fura helyzet ugyanis, hogy mindeddig a magyar (nyelvű) szomszédaimmal volt baj, és a külföldiek voltak kóserek: sok évvel korábban a cigány család, most nemrég pedig a két idegbajos diszkópatkány; míg viszont az afgán csávóval, a kínai csávóval meg a vietnami nővel nem volt gond. Reménykedtem, hogy a tulaj megint – normális – külföldinek adja ki, mert ő is külföldi, de hát most határozottan magyarul pampog itt valaki a falon túl…
Aztán hegyeztem a fülem és mintha ezt hallottam volna: „Szóval ezt kell majd beszerelni?” Akkor talán ez még csak valami szerelő, akit megbíz valamivel a tulaj megbízottja. Majd biztos januárban költöznek be, csak azt add, Istenem, hogy normálisak legyenek, vagy legalább éjjel ne ordibáljanak és dübörögjenek.
Kora délután hirtelen ötletből pizzát rendeltem, mert megérdemlem, és mert szünet van és színházi nap. A DeLonghi kávéfőző szűrőjét kipucoltam, és főztem még egy délutáni (színház előtti) kávét. Aztán olvastam, míg eljött az idő, hogy készülődjek.
Az a fura helyzet állt elő, hogy megcsúsztam az idővel, én, aki színház és vonat előtt mindig embertelenül korán odaérek :-D Nem bírtam eldönteni, hogy az utolsó pár falat kaját öltözés előtt vagy után egyem meg; fel kéne öltözni mielőbb, de a hófehér pulcsit mégsem akarom lecsöpögtetni a pizzával. Aztán még fésülködni is kellett volna; a hajam meg se száradt teljesen, át kellett pakolni a színházi kistáskába, fogat mosni, és sminkelni is. És az a rohadt fürdőszobai neon pont most kezdett hülyén vibrálni; ezt Fater szerelte be, és eddig nagyjából működött, de persze pont most, amikor fontos lett volna, hogy jól lássak a szemfestéshez, most nem világított rendesen. Meg kell tanulnom neoncsövet cserélni és ezentúl én fogom majd ezt is csinálni.
Döbbenten vettem észre, hogy már 18.35 van. Ugyan marha gyorsan megyek, de most a földalattihoz meg a Combinóhoz voltam kötve. Hát most felfurakszom a földalattira, ha egymillióan vannak is… Ez rendben volt, de a tetű villamos nem akart jönni az Oktogonon – már majdnem elindultam gyalog, futva, holott iszonyú hideg volt, de akkor mégis megjött. De persze megállt minden piros lámpánál. Nem értem, eddig annyi időt töltöttem a Madách előtt várakozva, mert sokkal korábban értem oda, de bezzeg ma… És eszembe jutott, hogy még a kabátot is be kell adni a ruhatárba és vécére is kell mennem (a számat a retyóban akartam kirúzsozni, de ezt már elengedtem).
Rohanva futottam a színházba a villamostól, ekkor már 18.50 volt és a vécében már kicsi a sor, ami rosszat jelent :-( Hét darab fülke volt, de valamiért az istennek se akart kijönni senki, még csomó percet rohadtam ott, várakozva. Aztán rohantam a ruhatárba! 300 Ft volt a ruhatár, és nálam mindig van apró ilyenkor, mert az egyik színházban ingyenes, a másikban pénzes; de persze pont előttem egy hülye kurva állt, aki kétezressel fizetett, és még azt is meg kellett várnom…. A lényeg, hogy 18.58-kor rogytam le a helyemre végül (rúzs nélkül).
No de legalább a darab kárpótolt, mert nagyon édes volt. Rájöttem, hogy a Mary Poppinst csak egyszer-kétszer olvastam, még gyerekkoromban, illetve megnéztem a Mr. Banks megmentése c. filmet anno, ami az Én, Pán Péterre hasonlít. Úgyhogy csak nagy vonalakban emlékeztem a sztorira. De nagyon kedves volt :-)
A szünetben a vécé előterében volt egy másik Zétény nevű gyerek (mikor néven szólították, rögtön odakaptam a fejem, hogy hol van az én kis unokaöcsim?? :-D) Végre kirúzsoztam a számat, és most olyan korán ültem vissza a helyemre, hogy énrajtam másztak át a többiek, nem pedig én a többieken, ahogy az elején. Még Öcsémmel váltottunk egy mailt a szünetben, továbbra is a Fater múltkori viselkedésén háborogva.
A második felvonás már teljesen új volt nekem, mert az az érzésem, hogy én csak egy kötetet olvastam, és abban még semmi nem volt, ami itt történt. Talán több kötet van? Nyilván. És eszembe jutott, hogy mintha Éva barátnőm mesélte volna, hogy ebben a darabban a Sándor Dávid felmászik a falra; de ilyesmi eddig nem történt, úgyhogy arra gondoltam, biztos én emlékszem rosszul. Mikor beszélgettünk utoljára színdarabokról az Évával…
De bakker, itt a második felvonásban igenis merőlegesen felmászott a falra a Sándor Dávid, sőt még a plafonon is ment egy kicsit, szintén merőlegesen! Majdnem kiesett a szemem. Fantasztikus volt. – Aztán hirtelen bevillant a júniusi Vámpírok Bálja-baleset, és felrémlett bennem, hogy mintha Sándor Dávid szintén játszotta volna a professzort valamikor régen – na, ekkor már nem voltam elragadtatva, hanem inkább hirtelen pánikot éreztem, mert ha ez itt most leesik, de nem 3, hanem kb. 6 méterről, és fejjel lefelé, akkor én soha többé nem megyek színházba.
De hálistennek efféle nem történt, simán lejött; sőt amennyire észrevettem, nem is volt semmiféle gikszer, bár ezt a darabot még sose láttam, szóval akár lehetett is benne gikszer, amit nem vettem észre :-)
Szóval, nagyon tetszett, nagy taps volt, és jókedvűen mentem haza.
Fél tizenegyre értem haza, lemostam a sminket, pizsibe öltöztem, és még utánanéztem a neten pár szereplőnek. Közben hallottam a parketta recsegését a szomszédból. Hát jó – gondoltam –, úgy tűnik, most már mégiscsak itt van az új szomszéd, mivel 23.00-kor már valószínűleg nem a mesterember jár-kel a lakásban. De már eltelt negyedóra, félóra, és még nem volt sem ordibálás, sem dübörgés, sem bútordobálás…. Reménykedtem, hogy talán normális időszak következik, ahogy eddig is volt.
Ezután lefeküdtem, még olvastam kicsit, aztán aludni próbáltam. Az ébresztő be volt állítva nem túl későre, hogy még szilveszter napján sétáljak kicsit és az éjszakázás előtt tudjak aludni délután (kávé helyett szilveszterkor, amikor éjfél utánig fennmaradok, ezt szoktam).
De hallottam még további recsegést az éjszakában. Nem tudtam eldönteni, az ágy vagy a parketta-e – még sose jártam a szomszéd lakásban, de gondoltam, kefélnek megint. Ezek szerint már 20-án este is ez az új szomszéd volt itt, mert szintén recsegősen keféltek, és nem a vietnami csaj.
Nem akarom cifrázni, ez a parketta/ágy-recsegés/nyikorgás kb. egész éjszaka folytatódott. Vagy legalábbis nekem úgy tűnt. De nem állandóan szexelési ritmusa volt, néha csak úgy egyet-egyet reccsent, mintha valaki végigsétálna a szobán – aztán csönd; na ekkor reméltem, hogy már eleget recsegtek és végre alszanak – aztán megint nyikorgás! Nyik-nyik, reccs-reccs-reccs… Nyilván aludtam közben valamennyit, de állandóan fel-felriadtam a recsegésre, mert a mi utcánk – hálistennek – tök csöndes, nincs itt kocsma és busz sem jár, ami viszont azt is jelenti, hogy a szomszédból érkező minden nesz áthallatszik.
Ha nyár lett volna és nyitott ablaknál alszom, valószínűleg nem is zavart volna az egész, mert tényleg nem volt hangos, csak hát a teljes csendben simán meghallottam. És amúgy is nagyon éberen alszom. Egyébként – ezt még mérgelődve is beláttam félálomban – legalább ordibálás és dübörgés nincs. De mégis meddig akarnak még kefélni? Vagy ez kefélés egyáltalán? Lehet, hogy csak a parkettán alszik valamelyik, és ahogy forgolódik, az recseg így?
Megfordult a fejemben, hogy mégiscsak veszek fehér zaj készüléket.
Szóval ez ment egész éjszaka, illetve ha nem is egész éjszaka, nekem úgy tűnt, mert többször felriadtam, mindig erre. És olykor női nyögdécselés is hallatszott – az persze egyértelműen szexnek tűnt; és vártam, hogy mikor fejezik be és akkor majd biztos beszélni fognak (add istenem, hogy csak röviden). De a férfi nem szólalt meg. Egyáltalán, ez két példány? Végső soron egyedül is lehet szexelni. Talán csak egy darab nő lakik itt (a vibrátorával).
Hajnal felé is felébredtem, gondoltam, kimegyek megint vécére, de 6.43 volt, az ébresztő pedig 7.20-kor szólt. Akkor már nem mentem ki. Ekkor bezzeg már teljes csend volt… Komolyan, az ilyen zajosabb szomszédok esetén az lenne az ideális, ha 4.00 és 10.00 között aludnék, mert akkor vannak csöndben.
Ittam néhány kávét és megettem reggelire a tegnapi pizza maradékát. Már a zuhanyozásnál tartottam, amikor a szomszéd(ok) felkelt(ek); de még mindig nem bírtam rájönni, hány darab van, mert ugyan tíz perc különbséggel kétszer is le lett húzva a retyó, viszont egymással beszélni nem hallottam őket.
Ja, ébredés után vércukrot akartam mérni, mert a színház előtti vacsorát követően ébredésig megvolt a 13 óra, de a vércukormérőnek a gombelemje persze pont most merült ki. De csak akkor jöttem rá, amikor már megszúrtam az ujjamat. Még jó, hogy a tesztcsíkra még nem csöppentettem rá.
Elhatároztam, hogy még sétálok, és megveszem a munkahelyi szendvicshez való kenyeret és vajat. A két kávé életben tartott, de már a buszon rám tört a kialvatlanság érzése. Hát, fogok én aludni délután, de ha most is rákezdik, nem tudom, mit csinálok… Komolyan nem tudom, hogy az ilyen éjjel recsegők mikor alszanak? Vagy mikor dolgoznak, hogy éjjel ráérnek recsegni? Jó, persze most téli szünet van, remélem, hogy januártól majd szépen kiderül, hogy nyolctól ötig melóhelye van ennek/ezeknek, és akkor kuss lesz éjjel, vagy legalábbis egy menet után elalszanak.
A szilveszter este megnézendő filmeken tépelődtem még, mert hosszú listám van az esetleges megnézendőkről, csak még nem választottam ki a befutókat. Idén nem fogok olyan drámai és komoly filmet nézni, mint a Transamerica, az tuti :-D
Kicsit furán állok a filmekkel amúgy, mert napok óta nem néztem filmet, mert a Háromtest 3. kötetét olvasom, ami úgy leköt, hogy neki se kezdtem – eddig – egy filmnek sem. Pedig még a Dr. Csont sorozat sincs befejezve. Simán képes lennék szilveszter este olvasni, de az mégis olyan hülyén hangzik, ha megkérdezik, mit csináltam szilveszterkor: „Sört ittam és olvastam” :-D
A séta alkalmával majd’ szétfagytam, főleg fent a hegyen, lent a városban már jobb a hőmérséklet. Persze most van ilyen hideg, majd két nap múlva, mikor dolgozom, már kellemes idő lesz. És a város még mindig tömve van turistákkal, remélem, most már majd elhúznak, miután megvolt a szilveszteri lerészegedés.
