Itt a nyár. Mármint naptárilag már itt van két hete, de mostantól már talán el lehet tenni a polárfelsőt és a térdzoknit, sőt olykor a harminc fokot közelíti a hőmérséklet. Ez igazán majd a munkahelyemen lesz ideális, a lapostetős, légkondi nélküli irodában :-(
Előszedem a nyári ruháimat, és dühöngök. 75A a melltartóméretem. Igen, tudom, ez nem mell, de mit csináljak? Nem nőtt tovább. Ezt én amúgy magasról és nagy ívben, sőt nem is tudom, mit kezdenék egy nagyobb mellmérettel. Mostanra tök megszoktam és rá sem gondolok. Velem úgysem áll szóba olyan pasi, aki a DD-s (vagy mi a legnagyobb? ) mellű nőkre bukik, én felpumpáltatni biztosan nem fogom, szóval aki ilyen méretekkel leáll velem, az pont az ilyent szereti. Előfordult már.
Viszont ami kiakaszt: a ruházkodás. Tessék tudomásul venni, kedves divattervezők – vagy akik varrják a női konfekcióruhákat – hogy léteznek kismellű nők is! Most itt vannak előttem a nyári pólóim. S-es meg XS-es méretűek, bár van M-es is, mert képtelenek egységesen számozni, de nem is ez a lényeg, hanem hogy akkora dekoltázsuk van, amiben saját magamon kívül még két tacskókutyát is el tudnék vinni. De komolyan! Tényleg azt képzelik, hogy az a nő, akinek vékony a karja, a válla, és ezért S-es pólót vesz, az amúgy mellesleg (höhö…) Pamela Anderson? Vagy minden felül vékony nőnek (mert a fenekemről most ne beszéljünk) gyárilag szilikon van beépítve? Hogy gondolják azt a dekoltázst, amit maximum akkor tudnék kitölteni, ha teljesen felszívnám magam, és aznap már ki sem fújnám azt a levegőt?
Akkora a pólók, ruhák kivágása, amiben ha egy milliméternyit előrehajolok, már simán le lehet látni a szoknyámig, vagy ha épp egyberuháról beszélünk, konkrétan a bugyimig. De hát gondolkozzunk már: a mély kivágás azoknak a hölgyeknek való, akiknek van mivel kitölteni azt a kivágást, van cucc, amit oda lehet csoportosítani, és az szépen megtartja a dekoltázst, de egy magamfajta A kosarason az ilyesmi úgy lóg, mint tehénen a gatya, vagy ami rosszabb, mintha szándékosan azért vettem volna fel, hogy mindenem kilátszódjon belőle!
Pedig a legextrémebb darabokat meg sem veszem ezekből az ilyen ’S-es és mélyen kivágott’ ruhákból, most csak azokról beszélek, amik a próbafülkében még úgy-ahogy hordhatónak látszottak, viszont ahogy elindulok az utcán és a vállamra vetem a táskámat, már kiestem a tulajdon dekoltázsomon….
Másik véglet is van, amikor a ruhatervező úgy gondolja, hogy A kosarú mell az olyan, mintha nem lenne, vagy fiú lenne az ember, és egyszerűen nem csinál helyet a ruhában annak a minimális mellnek. Ezt az ember felveszi és simán megfullad benne. Ha mégsem, a ruha szétreped, amikor vállmagasságig emelem a karomat. Ha egyik sem következik be, akkor el lehet valahogy lenni benne, de egy igazán jó mély levegőt nem szabad venni, csak aprókat pihegni, mint Scarlett a fűzőben.
Még kényesebb dolog a melltartó kérdése. Eleve rühellem a melltartót és igazságtalannak is tartom. Nekem nincs is mit tartani, csak azért hordom, hogy ne botránkoztassam meg az embereket, és ne mondhassák, hogy „juuuj, ez melltartó nélkül van!” Csupán egy plusz réteg a bőröm és a felsőruhám között. És mégis mennyi macera van vele! Én például nem hordok merevítőt, sem szivacsbetétet. A merevítő irritál és szúr, hosszú távon nem bírom – egy-egy színházi estére még oké – a szivacsbetét meg, hát ne röhögtessenek… minek? Melltartót csakis meleg időben hordok (hidegben kombinét), és amikor meleg van, majd hülye leszek még plusz szivacsbetéttel is izzasztani magam.
De a komoly gond, hogy nem is igen lehet 75A-s melltartót kapni. Illetve vadászni kell rá. Melltartó csakis B és D kosár között létezik, punktum, aki azon kívül esik, nyugodtan megdögölhet.
Erdélyben járva egyszer egy kedves rokonommal tartottunk melltartóvadászatot, akinek szintén
Azért persze lehet kapni. Csak nem mindenhol, és nem mindegy, hogy milyent. Többnyire Triumphot szoktam venni, mert kényelmes, és van valami egészen szimpla, gondolom, eredetileg tinédzserlányok részére kifejlesztett modelljük, amiben semmi rúd-léc-tömés nincs, csak maga az anyag. Ebből szoktam feltankolni, aztán ha pár év múlva tönkremennek, megyek és szerzek egy újabb kupaccal.
De azért néha szoktam nézelődni melltartófronton. A fehérneműcégek hozzáállása igen szórakoztató. Egy részük szintén úgy gondolja, hogy a 75A-s, az tulajdonképpen fiú vagy transzvesztita. Csinálnak valami pántot, amit az ember felcsatolhat magára, csak a mellének nincs már hely. Mindezt úgy 5.990-ért.
A másik részük úgy áll hozzá, hogy a 75A-s, az tulajdonképpen mellamputált. Ezért a melltartóba gyógyászati segédeszköznek is beillő szivacsbetéteket tesznek, amik nagyobbak, mint az ember saját melle. Kizárólag push-up modell létezik náluk a 75A-sból. Szegény fogyatékosoknak minek másmilyen? Örüljenek, így legalább úgy néz ki, mintha lenne mellük. Hogy mit szól majd a pasi, amikor éles helyzetben leveszi az emberről a melltartót és szembesül a szomorú valósággal, az nem fontos.
Hétköznap, nyolc óra munka plusz egy óra utazás időtartama alatt kényelmesen hordható melltartó nincs, csakis csipkés, szivacsos, merevítős vagy mindhárom egyszerre. Így az ember végül is mindig visszakanyarodik a jó öreg Triumph iskoláslány-melltartókhoz, amik legalább viselhetők reggel 7.30-tól este 18.00-ig anélkül, hogy ordítva akarnám letépni magamról már délben a viszkető csipkét.
Fürdőruhában ugyanez a helyzet, csakis kitömött, szivacsos-merevítős szarok vannak, amik teljesen ideálisak egy 38 fokos strandon, valamint úszni is biztos igen jól és kényelmesen lehet bennük. Így én valamelyik sportáruházban vettem két úszódresszt még tavaly, és az úszódressznek kinézőt uszodába hordom, a kissé fürdőruhásabban kinézőt meg strandon; semmiféle szivacsa nincs egyiknek sem, viszont kényelmesek, feketék, nem látszanak át és tudok bennük úszni akár ezer tempót is, már ha bírom erővel, és a szivacsos „igazi” fürdőruhákat röhögve kerülöm ki az áruházakban addig, míg ez a két úszódressz szét nem foszlik majd valamikor…
