Lehet, hogy ennyi idős korban már nem kellene gyerekesen örülni a születésnapnak, de még mindig vagyok annyira infantilis, hogy elsősorban az ajándékok, az egy napi kényeztetés és a szabadság jut eszembe, nem pedig az idő vasfoga.
A nyári születésnap előnye, hogy reggel nem csonttá fagyott jegesmedve pislog be az ablakon, hanem a kellemes napfény. Az elviselhetetlen kánikulának is vége – egyelőre –, éjszaka csodálatos hűvös van, nappal pedig jólesően langyos a levegő.
A dátum maga olyan szerencsés, hogy aznap már tanítási szünet van, így egész gyerekkoromban nem ért az a sokk, hogy a születésnapomon kelljen iskolába mennem. Felnőttként viszont sokszor dolgoztam aznap. Eleinte úgy gondoltam, hülyeség emiatt szabit kivenni. De valahogy sokkal nehezebb lenyelni, ha a szülinapomon kell fél hatkor kelni, fellöknek a mozgólépcsőn és bejön egy trágár ügyfél, mintha ez egy sima napon történne… Ezért ha tehetem, kiveszem ezt a napot.
A tényleges szülinapot megelőző nap nagyon megható volt, mert a kollégák is felköszöntöttek. Mármint, akikkel jóban vagyunk – többnyire azok, akiket én is felköszöntök. Összesen kaptam tőlük 4 db körömlakkot (ebből kettőnek nagyon vagány, extrém színei vannak), két doboz kagylódesszertet (egyik kedvencem), Szamos trüffeleket (másik kedvencem – még aznap elfogyott), és egy könyvet, amit két hete egy másik kolléganő születésnapjára vettek meg, aki azt mesélte róla, hogy le sem bírta tenni, és amelyről a neten is jókat olvastam. Félig-meddig tudatosan sóhajtottam párat, hogy milyen jó lehet egy ilyen könyv… mire most összedobták a lét és megvették nekem :-)
Azért hatódtam meg, mert mindennek az összértéke, ha fejenként szétosztjuk, nem kétszáz forint, és itt nem milliomosok dolgoznak. Valamint, hogy egyáltalán gondoltak erre, hisz szülinapot ünnepelni „nem kötelező” (nincs benne az asztali naptárban, mint egy névnap), ráadásul a tényleges ünnepen bent sem voltam, így nyugodtan megtehették volna, hogy elsiklanak felette. Valamint, hogy bármennyire vacak is ez a munkahely, a légkör, a munka, és sok a hülye, de azért mégis akadt négy-öt ember, aki gondol rám ilyenkor :-)
Aznap kora este futottam is öt kört, és majdnem éjfélig fennmaradtam, hogy videóra vegyek egy filmet (ami így elsőre nem is nagyon tetszik), ezért a tényleges születésnapon végig álmos voltam, és leginkább csak punnyadtam. Olvasgattam, aztán a díványra telepedtem és Maffiózókat néztem. Tényleg annyira jó, mint emlékeztem rá, pont megfelelő arányban tartalmazza a komolyságot és a humort, a szinkron pedig rengeteget dob rajta.
Lelkifurdalásom volt, hogy én csak így punnyadok, de aztán belegondoltam, hogy születésnapom van, hát mikor punnyadjak bűntudat nélkül, ha ma nem!? Így aztán henyéltem tovább, Maffiózók első évadának kb. felét ledarálva, felfaltam két sült hekket – nem voltak túl nagyok –, valamint további Szamos trüffeleket, mert annyi energiám azért volt, hogy délelőtt elszaladjak mentes Gössert és rumos trüffelt venni, amik nélkül nem ünnep a születésnap :-)
Talán csak megszokásból vettem mentes sört, de a komló miatt az is szépen elaltatott este. A múlt hétvégén felbontott cidernek még mindig megvan a fele – sosem hittem volna, hogy ennyire nem fog hiányozni az alkohol. Nekem, aki komplett hétvégéket sörözgettem végig! :-)
Ajándékfronton újabb kellemes meglepetés ért: a listámról gyakorlatilag minden fontosat megkaptam.
Biztos hülyeség születésnapi (és karácsonyi) kívánságlistákat írni, de a tapasztalat tanított meg, hogy szükség van rá. Régebben csak célzásokat tettem rá, hogy de örülnék ennek vagy annak… Ezeket a szülők vagy elfelejtették, vagy valamiért figyelmen kívül hagyták. A vége az lett, hogy ők vettek nekem valamit, aminek én nem örültem; én pedig végül kénytelen voltam megvenni magamnak, amire igazából vágytam. Tehát kétszer annyi pénzt adtunk ki, és érkezett egy – többnyire – felesleges ajándék.
Ezért pár éve bevezettem, hogy listát írok. Arról lehet válogatni is, és ha X dolog épp nem kapható, megvehetik Y-t vagy Z-t. Ebben a hónapban jelent meg például a Hitchcock DVD, amit mindenféleképpen megvettem volna magamnak, de inkább ráírtam a halállistára, és mit ad isten, meg is kaptam :-) Hát nem jobban járt mindenki?
Ezenkívül megkaptam a Frászkarikát (izgi vámpíros film), a Scott Pilgrimet („év filmjének” titulált pörgős, szellemes tini-akció-vígjáték, ahol még én is kapkodtam a fejemet a moziban), ezenkívül összesen három könyvet.
Másnap rövid sportos családi ünneplés. Közös erővel sikerült úrrá lennünk anyám maratoni beszélésén, és meglepő sokszor mi többiek is szóhoz jutottunk. Az egész harcnak pedig vége lett kora este, mikor Tesómék a távozás mezejére léptek.
Én fél pohár fehérbort ittam meg, de ez is kiütött annyira, hogy 19.35-kor majdnem belealudtam a kádba. Talán ekkor le kellett volna feküdnöm, hogy végre istenigazából kialudjam magam, de győzött a megszokás és az, hogy már csak két epizód volt hátra a Maffiózók első évadából.
Vicces, hogy itt állt az ajándékba kapott három DVD, és egyiket sem néztem meg, helyettük Maffiózóztam. De ha valamit elkezdek, szeretem befejezni, amellett annyira belerázódtam a történetbe, hogy jólesett végignézni. Mellé chipset ettem pikáns sajtos szósszal – ezt szintén születésnapra vettem magamnak –, ami úgy eltelített, hogy talán három napig nem is kellene ennem semmit. Egyáltalán, a tágabb értelemben vett ünneplés három napja alatt szénné zabáltam magam. Még jó, hogy a tavaszi nagy fogyás óta nem szedtem annyit vissza, amennyi a legkövérebb formámban voltam, hanem csak úgy félúton vagyok a legnagyobb és a legkisebb súlyom között (legkisebb alatt nem a 3, hanem a 49,9 kg-ot értem). Ezt azért könnyebb lesz leadni. Pláne ha futok is, amit remélem, megint rendszeresíteni tudok, ehhez viszont az kellene, hogy ne legyen megint árnyékban is 38 fok…
…Kissé nyomaszt a korom, ha belegondolok, bár többnyire próbálok nem belegondolni. Vigasztal, hogy nem is nézek ki 36-nak (főleg, ha szemüveg nélkül nézek tükörbe); de azért a tények akkor is tények, és marhára nem esik jól. A nagy pánikot már átéltem harmincnál, de az sem kellemes, hogy egyre inkább közeledem a negyvenhez :-( Ezen ritkán szoktam gondolkodni, mert a mindennapi marhaságok nem nagyon hagynak időt leülni és filózni, de most pont van pár szabadnapom, amikor töprenghetek ezen, sajnos. Ettől jobb nem lesz, tehát inkább próbálom elterelni a gondolataimat a filmnézés, futás, olvasás vagy fogyás irányába, mert ha belegondolok a koromba, csak kétségbe fogok esni a végén.
