Most két napig itthon vagyok, betegség miatt. Csak egyszerű nátha, de nekem ez épp elég.
Szombaton kezdődött, a Moziünnep keretében délután megnézett Időről időre alatt éreztem, hogy egyre gyakrabban tüsszentek. Estére már folyt az orrom, de előre megvett jegyem volt vasárnap délelőttre a Rushra (vagy Hajsza a győzelemért, de az eredeti címe jobban tetszik), ezért azt még megnéztem, aztán hazarongyoltam és eldőltem, mint a rohadt nád, hátha háromnegyed nap fekvéssel, hársfateával és C-vitaminnal majd jobban leszek.
Hétfőn muszáj volt bemennem, mert pár olyan meló maradt ott péntekről, amit jobb, ha én csinálok meg, és nem mások turkálnak a papírjaim között. Ha ezek nem lettek volna, már aznap sem mentem volna dolgozni. Egész nap folyt az orrom, amit hiába kentem Niveával, tisztára paradicsomszínű lett már délután kettőre, továbbá fájt a torkom és az arcüregem. Sőt, ami teljesen megdöbbentett: begyulladt a fülem is, pedig az az orvosi fém fülbevaló van benne, amit évek óta hordok… ilyesmi még soha nem történt, teljesen elványadhatott az immunrendszerem. (Hát ennyit ért az az öt evőkanálnyi C-vitaminpor??!) Így bejelentettem, hogy másnap nem jövök.
És még rendes voltam, mert például Barbi mindig csak aznap reggel szól, hogy ma akkor nem jön. Kissé szégyellem, de marha pipás vagyok ezért Barbira – miért nem képes este dobni egy sms-t, vagy írni egy mailt, ha érzi, hogy nincs jól, miért kell nekem mindig reggel 8.05-kor szembesülni azzal, hogy ma is egyedül leszek, és nem mehetek ki pisilni vagy kifliért, csak ha ideültetek valakit magam helyett? (Mert ha üres a titkárság, akkor felrobban a bolygó stb.) Na mindegy, én előre szóltam, innentől kezdve oldják meg.
Nem betegállományban vagyok, hanem a még megmaradt négy nap csúsztatásomból fogyasztottam. A betegállományért el kell menni az orvoshoz, amit nagyon megfontolok. Többnyire inkább összeszedem magam, betolok egy halom C-vitamint meg Algopyrint és bemegyek dolgozni, mint hogy elmetrózzak a dokihoz és ott üljek a váróteremben másfél órát húsz másik beteg ember között, akik rámköhögik a baktériumaikat, és esetleg még betegebb leszek, mint voltam. A doki ráadásul nem mer kiírni egy teljes hétre, hanem háromnaponta visszarendel, vagyis a betegség közepén újra fel kell kelni, felöltözni, elmetrózni a dokihoz és ott ülni másfél órát a húsz másik beteg között, csak hogy a hét második felére is kiírjon.
Olyan sokszor dolgoztam már betegen, hogy mindig megfogadom, a legközelebbi megfázáskor már az első tüsszentés után otthon maradok. De aztán ez sosem jön össze, mert 1. mindig épp valami halaszthatatlan, rettentő fontos izé közepén vagyunk, mikor engem elkap az aktuális betegség, vagy 2. nem akarok kiszúrni Barbival, vagy 3. Barbi már előttem lebetegszik, és akkor nekem már nem lehet.
Most eljutottam addig, hogy minden le van ejtve, itthon maradok! Mindig azt hallom, hogy a megfázást rögtön ki kell feküdni, melegben, hársfateával stb., a gyakorlatban pedig az ember megfázva is felkel fél hatkor és bezötyög az emberekkel teli metrón a munkahelyre, aztán majd csak kihúzza valahogy a hétvégig, amikor végre ágynak dőlhet. Ezzel tele a hócipőm.
Tegnap, kedden még nagyon rosszul voltam, fejfájással is ébredtem – megnyomta a párna a nyakamat –, folyt az orrom, illetve el is volt dugulva, és amikor félálomban szenderegtem, mindig a saját horkantásaimra riadtam fel, az eldugult orrom miatt. Anyám elhúzta a bélését, így átköltöztem a paplanommal együtt a kanapéra, ahol sokkal kényelmesebben esik a fekvés, és olvasgattam.
A mansfieldi kastély c. Jane Austen-regénnyel kezdtem (ezt még sosem olvastam), de aztán picit lassúnak találtam, és elővettem a Holtodiglant, amit pár hete fejeztem be és hihetetlenül tetszett. A hangulatomhoz is jobban passzolt a házastársi szívatásos, zseniális krimi :-) Ha belefáradtam, letettem a könyvet és szunyókáltam. Befejeztem a Bálnalovas DVD megnézését, aztán megnéztem – másodszor – a Ház az erdő mélyén (ügyes slusszpoén, és Chris Hemsworth fiatalon :-), aztán ebédeltem, tovább szunyáltam, olvasgattam.
Estére kissé jobban lettem, de még el volt dugulva az orrom (de legalább már nem folyt nonstop, hála istennek!). De annyira jól azért nem voltam, hogy képes legyek másnap fél hatkor kelni és dolgozni. Ezenkívül éreztem, ha szerdán bemegyek, akkor megint félig gyógyulva kell melóznom, és visszaesem a megfázásba, vagy pedig a kollégák hozzászoknak, hogy én maximum egyetlen napot maradok otthon. Egyik lehetőség sem tetszett, és tényleg nem éreztem még teljesen jól magam. Ezért írtam Barbinak mailt, egy leheletnyit színezve, hogy még nem gyógyultam meg, és szerdán bírják ki nélkülem. A főnöknek is dobtam sms-t.
Most szerda van, már viszonylag jól vagyok, de azért még nem az igazi. Nemsokára áttelepszem a kanapéra és ott fogok olvasni, hársfateával.
U.i.: mégsem telepszem a kanapéra, mert anyám ma itthon van, és ha a nappaliban tartózkodnék, húszpercenként ott nyüzsögne. Helyette a saját ágyamban heverészek, és olvasom a Holtodiglant… jesszusom, sose házasodjon meg az ember! :-D
