Teljesen rendbejöttem, és így mentem ma dolgozni. Az az állati sok C-vitamin végül csak megtette a hatását, csak várni kellett rá kicsit: vasárnap délutántól kedd estig voltam igazán vackul, szerdán lábadoztam, csütörtökre már kimondottan jól éreztem magam, sőt nyugodtnak és energikusnak is. Ezt teszi a sok alvás és a sok olvasgatás, és hogy két soronkívüli napon nem kellett kollégákat és munkahelyet látnom.
A koffeinfüggőségemre is remek volt ez a két nap: ha elálmosodtam, egyszerűen letettem a regényt és becsuktam a szemem. Ezt a munkahelyen nem igazán tehetném meg, pedig a kávét tényleg kiváltja a szunyálás.
Ma reggelre viszont a jobb fülembe lőtt középső lyuk is begyulladt – felfoghatatlan, miért, mikor ugyanaz az orvosi fém fülbevaló van benne, amit 1. belelőttek anno a szalonban, 2. orvosi fém!, 3. évek óta többnyire ezt hordom, mert sima ezüst, és nagyon erős a rugója. Barbi azt mondta, azért van ez, mert K. O. az immunrendszerem. De hát miért!? Tízmillió C-vitamint zabálok – nemcsak most, hanem állandó jelleggel – és vasat, cinket, magnéziumot és még a fülem tudja mit, nem eszem túl sok káros kaját és sokat mozgok, ha épp nem futok, akkor minimum gyaloglok 2-3 megállót, majdnem mindennap. Melegen öltözöm, vastag paplan alatt alszom, most már csukott ablaknál, zokniban. Sálat hordok. Fel nem tudom fogni, mitől vagyok mégis ilyen ványadt és beteges, mint valami sápadt kis árvaleányka egy XIX. századi angol regényben...
Ma mindenesetre pulóvert húztam és alsótrikót vettem alá, a lábamra nejlon térdzoknit és fekete pamut bokazoknit is, nehogy újra megfázzak lábtól. És még csak október közepe van! Mi lesz velem a télen?
Na, mindegy, fő, hogy a megfázásom legalább elmúlt, és újra működöm. Holnap már péntek, jövő héten egy szabadnap, a következő héten szintén egy szabadnap, ezek azért kellemes kilátások.
