Most nincs kedvenc színészem. Ilyen állapot ritkán fordul elő velem, úgy 1990 óta mindig van valaki, aki „A” kedvenc. – Persze Robert De Niro mindenekfelett, de ő inkább olyan állandó, mondhatni, mint a nap az égen.
Az Aktuális Kedvenc az, akit kinyomozok a neten, megveszem az életrajzát, felhajtom az összes elérhető filmjét, és lehetőleg minden nap, vagy minden második nap nézek valamelyik filmjéből legalább egy-egy jelenetet, különben nyugtalanul hálok. Esetleg kicsit azonosulok egy-egy vonásával, például, svéd sört veszek (ha svédről van szó), vagy utánaolvasok az amerikai rabszolgák történetének (ha feketéről van szó), vagy az örményeknek (ha örmény származásúról van szó), esetleg ugyanolyan ékszert kezdek hordani, mint az illető, vagy olyan színűre festem a hajamat. (Még jó, hogy zöld hajú fickó sosem volt kedvenc színészem, de a feketétől a szőkéig már minden színű voltam.) A családtagjai nevét is megtanulom, ha ez a neten közzé van téve, igazából nem is szándékosan, hanem egyszerűen csak mert jó a névmemóriám, és egy (több) feleség/élettárs meg egy (két, három stb.) gyerek keresztnevét megjegyezni nekem elég egyszerű feladat.
Sajnos, csapodár típus vagyok – nem az életben! :-) – és az Aktuális szavatossága általában lejár egy éven belül, átlagosan nyolc-tíz hónap után, de nem azért, mert meguntam szegényt, hanem mert jön a soron következő Aktuális…
Úgy egy hónappal ezelőttig még Anthony Perkins volt az aktuális kedvenc, de csak mostanában tudatosult bennem, hogy már nem az! Nem azt mondom, hogy ha hirtelen itt lenne, kitessékelném a szobából – bár erősen csodálkoznék –, vagy nem nézném meg szívesen bármelyik filmjét (jó: a jobbakat), vagy ne sajnálnám, amiért olyan relatíve fiatalon meghalt.
De hirtelen nem is emlékszem, mikor néztem bele utoljára valamelyik filmjébe, sőt késztetést sem éreztem rá. Végig sem olvastam az életrajzát, amit pedig én rendeltem meg és egy másik rajongó kemény munkával fordított le nyáron. Sőt, időtlen idők óta nem léptem be a Facebook-csoportunkba, pedig a négy-öt fős keménymag része vagyok, de … nem is tudom, mit írjak. És tök lelkifurdalásom van a lányok miatt, akik annyi energia ráfordításával hozták létre azt a csoportot, én meg – az egyik törzstag – így eltűntem. De tényleg nem jut eszembe olyan téma, amit már ki ne tárgyaltunk volna, vagy amiről újat tudnék mondani, és ha nem jön spontánul a jóízű locsogás a fórumon, akkor mi értelme van?
Azért persze nagyon bírom Anthonyt (minden kedvencemet bírom), és aki ezt olvassa, annak a lelkére kötném, hogy legalább a Psychót, de inkább a Phaedrát és a Szereti ön Brahmsot? is mindenféleképpen nézze meg egyszer az életben, mert ezek igazi gyöngyszemek, amik olyanok, mint a kutya: lehet nélkülük is élni, de minek? :-)
Különösen szomorú, hogy Tonyt nem váltotta le új kedvenc, hanem egyszerűen csak elmúlt a hevületem iránta. Sajnos, arra gyanakszom, hogy – bármennyire is liberális vagyok –, ez annak köszönhető, hogy biszexuális volt. Ez most jó rohadtul hangzik, tekintve, hogy noha egyes kisebbségekkel egyáltalán nem vagyok toleráns, de speciel a melegekkel mindenképpen (mert mit ártanak nekem? semmit a világon), és rokonom is van, aki az. És ha a gyerekem netán az lenne, hát azt is elfogadnám, még ha nem is örülnék tiszta szívből.
De nő vagyok, és a kedvenc színészem ezért legyen férfi! Nem azt mondom, hogy a fogával harapja ketté a piszkavasat, vagy fél kézzel megállítson egy lokomotívot, de legalább ne a pasikat nézze meg elsőnek az utcán. Komolyan, olyan sok meleg pasiba futottam bele mostanában akár így filmes-színész fronton, akár az életben (tágabb munkahelyi környezet, és nem is rokonszenves alakok), hogy újabban már kimondottan felüdülök, ha egy férfiról azt hallom, hogy barátnője van, vagy a felesége nem csak alibi. (Persze csak ha egy kicsit is tetszik az illető, mert ha valami antipatikus fickóról van szó, akkor tőlem nyugodtan felfordulhat.)
Bűntudatom is van, hogy ilyesmi miatt ejtem Tonyt, mert épp elég rémes dolog lehetett melegnek lenni az ötvenes-hatvanas években, amit akkor még titkolni is kellett. Pedig ha ő így volt boldog? Ha később születik és most lenne fiatal, akár össze is házasodhatna fiúkkal. Bár szerintem sokkal jártunk az eredeti verzióval, hiszen így megnősült és gyerekei is születtek.
Szóval, én azért közel érzem magamhoz még mindig, de inkább úgy, mintha a tesóm lenne (remélem, a tesóm nem olvassa ezt, és ha olvassa, nem érti félre :-) Sőt még balkezes is volt, amit akkoriban szintén rossz dolognak tartottak, ezért plusz empátiát érzek iránta. De azért most már nem „A” kedvencem… ami kicsit elszomorít, azért is, mert nem lépett a helyére senki következő, egyszerűen nincs most kedvencem.
… Viszont a Psychót ebben a hónapban leadják az egyik művészmoziban. Arra az előadásra – a fent leírtaktól függetlenül – én akkor is elmegyek, ha a fene fenét eszik is, ha addig meghalok, akkor kiásom magam a sírból és a szemfedélbe csavarva megyek el, de nekem a Psychót látnom KELL mozivásznon!!! :-)
