Marha gyorsan eltelt a május. Nem írtam blogot, mert egyszerűen lusta voltam hozzá, és/vagy mindig volt valami dolgom…. Most gyorsan összefoglalom a hónapot.
Szerencsére rögtön egy négynapos szünettel kezdődött. Abból az egyik nap Zsófi 4. szülinapja volt! :-) És marha meleg lett.
Május elsején hagyományosan a Városligetben sétálgattunk Faterral. Már előre felkészítettem magam Fater lassúságára, meg a tömegre, és elhatároztam, hogy egyiken sem cseszem fel az agyam. Volt vagy 30 fok; induláskor jutott eszembe, hogy írok Faternak, hozzon magával vizet, de addigra ő már biztos úton volt. Természetesen vizet nem hozott. Bazzeg, hogy annyit nem gondol végig: „hőség van + május 1-jén nyilván rohadt drága minden stand = hozok magammal folyadékot”. Kurvára jellemző…. Ráadásul még elkezdte magyarázni, hogy majdnem farmerdzsekit is hozott (holott pedig már reggel 9-kor 25 fok felett volt az idő). Most komolyan bazmeg. Nem Észak-Norvégiában vagyunk… Na mindegy, a május 1. egész jól telt, főleg az érintett kellemesen, hogy nem volt annyi stand, mint tavaly, így a tömeg is kevesebb volt. Fater egy ponton hazament, én még gyalogoltam, aztán hazajöttem ebédelni és még felbuszoztam a hegyre, ahonnan gyalog jöttem le. Már minden szép zöld volt.
Másnap Zsozsó születésnapja. Már reggel kimentem; Ági és a gyerekek az állomáson vártak, Zsófi az új biciklijével, amit épp szülinapra kapott. Nagy ünneplés volt bográcsozással, tortával; a kertben ettünk sörpadon. Jött Fater és Ági szülei is természetesen. Mind megszórtuk Zsófit ajándékokkal még ebéd előtt, hadd örüljön :-) (én azt szeretem, ha ebéd után, vagy ebéd és desszert közt jön az ajándéközön ;-D)
A vendégség hosszan elnyúlt, mármint én maradtam elég sokáig. Az ebéd végén, torta után Zsófi még csendesen megkérdezte, hogy nincs-e esetleg még valami ajándék? :-DD Illetve azt is leszögezte, hogy: „A szülinapos ehet a legtöbbet.”
Ez a kölyök mindent visz :-D
A délután folyamán még egy székre is felállt és onnan közölte: „Sokkal nagyobb vagyok most, mint háromévesen voltam!” :-D (Egy méter :-)
Zéténnyel is játszottunk. Ő valahonnan kapott egy csomó, már nem működő elektromos cigit – én ilyesmit még sose láttam közelről. Minduntalan rá akart venni, hogy szívjak bele valamelyikbe. Mondtam, hogy nem. De annyira unszolt vagy félórán keresztül, hogy végül – akkor már volt bennem egy korsó sör – csak megszívtam az egyiket. Mindketten megdöbbentünk, amikor igenis jött még belőle szufla, meg az a számláló vagy mi is meglódult. Én krahácsoltam, Zéti nagyon kacagott, és kérdezgette, hogy Macska, miért szívtál bele?? Mintha én találtam volna ki, és nem ő kunyorált volna órákon át :-D Később aztán szétszedtünk néhány ilyen izét. Nem kaptam kedvet hozzá.
Következő nap leutaztam Badacsonyt mászni. Nyaraláskor is megtehetném ugyan, de júniusban nyilván nagyobb a hőség is, meg a tömeg is. Gondosan utánanéztem, hogy biztosan nincs-e futóverseny vagy valami nagyobb esemény Badacsonyban most. Könyvnek pedig az épp olvasott Gyilkos csápokat vittem; noha elgondolkodtam a Hasadékon, de azért erdei kirándulásra sokkal jobb óriáspolipos horrort vinni, ami nemigen jön szembe az erdőben :-D
A vonaton rohadt sokan voltak, még jó, hogy a végállomáson szálltam fel. A MÁV nyilván kerek szemekkel csodálkozott, hogy a négynapos májusi hétvégén, amikor 25-30 fokos napsütés van, sok ember akar a Balatonra utazni…. Tiszta döbbenet, nem? Szerencsére a tömeg 80 %-a Balatonfürednél elkotródott, onnan Badacsonyig már kellemes volt az út.
Megtettem a szokásos túrámat, a tűző napon – még jó, hogy isteni sugallatra eltettem egy baseballsapkát is, mert annyira sütött a nap, hogy sapi nélkül valszeg ott halok meg az úton. A borpincékben marha sokan voltak, és az erdőben sem jártak éppen kevesen. Azért persze nagyon szép volt. Tempósan mentem, mert egy relatíve korábbi vonattal terveztem visszamenni. Úgy volt nálam kaja, hogy főételt már nem kellett Badacsonyban vennem, de palacsintát bizony vettem ;-) Idén az elsőt. Elképesztő finom volt (lekváros és kakaós).
A hazafelé vonatút szintén ’remek’ volt … Badacsonytól Füredig még hagyján, de ott már totál megtelt a vonat, és akik Akarattyán szálltak fel, konkrétan álltak. Lazán megfordult a fejemben, hogy talán át kéne adnom a helyemet valakinek, de bakker menstruáltam, fájt a derekam, 48 éves vagyok ÉS alacsony vérnyomású – ha valami 4 megállós BKV-útról lett volna szó, akkor felkelek, de Akarattyától Budapestig, miközben van rá esély, hogy a vonat csak úgy hirtelen megtorpan és várakozik a semmiben, na azt nem.
Ezután a meleg hétvége után visszaesett a hőmérséklet és elég hűvös idők jöttek, ami egyrészt jó – nem izzadtam –, másrészt nem annyira. Tök hideg volt a kezem igen sokszor. Ballonkabátban kellett járnom, és néha reggelente még kesztyűt is hordtam.
Májusban kétszer voltam plazmaadáson, hogy a nyaralásra legyen némi készpénzem; és júniusban már nem akartam, mert akkor már drasztikus fogyást terveztem, a bikini érdekében. Ez a két plazmaadás igen jó volt, főleg, mert az egyik a 20. volt, amire 21.000.- Ft járt. Csak a hemoglobin-méréssel szenvedtünk, azt sem énmiattam, hanem mert a hülye szerkentyű tökörészett.
Május közepén volt egy közgyűlés itt a mostani házamban. Már korábban is volt egy, amire Fater ment, mert ő a tulaj; de most még egyet összehívtak és arra mondta Fater, hogy menjek én is. Hogy minek, ha ő is ott van, azt nemtom, de hát mindegy, épp aznap nem volt dolgom délután.
Még sose jártam közgyűlésen, és ez most egész jó élmény volt, főleg, mert marha kevesen voltunk. A régi közös képviselőt leváltottuk és újat választottunk, két jelöltből kellett dönteni. Végül azt választották, amelyik nekem is szimpibb volt. Most persze majd lesz még egy közgyűlés, hogy az új közös képviselő (cég) bemutatkozzon meg minden…
Ezután jött egy alvás szempontjából szar pár napos időszak. Szombati munkanap – azt persze egyébként is utálom –, ami után végre megcsináltam, azaz átnéztem és jóváhagytam az adóbevallásomat, mert már nagyon szorított a határidő. (Minden évben elhatározom, hogy még márciusban elintézem, aztán mindig május lesz belőle.) Csak azért volt kissé melósabb most, mert tavaly 3 különböző kifizetőtől kaptam bért.
Mivel bedobták ezt az ÁVH-s törvényt, amivel az ellenzéki sajtót akarják baszogatni, ezért életemben először nem jótékonysági alapítványnak, hanem a Telexnek utaltam az 1 %-omat (az egyházit pedig az Iványi Gáboréknak). Elég sokan tettek így, ahogy a FB-n olvastam utóbb; ezért nyilván majdnem agyvérzést kaptam, mikor olvastam pár hét múlva, hogy ezeket az 1 %-okat is el akarják lopni és valami fidesznyik faszom alapítványnak akarják adni, az adózók szándékaival ellentétesen. Hála a jó istennek, hogy ennyire alacsony a vérnyomásom, mert asszem, most komolyan agyvérzést kaptam volna.
Szerencsére akkora lett a felháborodás, hogy talán visszakoznak a beszari, gyáva tolvajok.
Szóval az adóbevallás után megnéztem a Virág románcát, amit már rég terveztem, és egyrészt jobb volt, másrészt kevésbé tetszett mégis, mint amit vártam, de összességében jó volt.
Valahogy szarul aludtam aznap éjjel, megint izzadva és migrénesen ébredtem, és hánytam is, de szerencsére akkor még csak kávét ittam, és azt is már csak annyi idő elteltével hánytam ki, hogy addigra már kifejtette a hatását.
Gondoltam, hogy majd következő éjjel jól kialszom magam; de az azutáni napra filmforgatást jeleztek – amit tudtam is, csak azt nem sejtettem, hogy már az éjszaka közepén idejönnek a filmes teherautók és a stáb, és hajnali 3 körül kezdenek kipakolni… Szóval sejthető, mennyit aludtam. Ráadásul mikor utána melóba indultam, itthon felejtettem a kajámat és vissza kellett érte fordulnom.
Következő éjszaka meg azért aludtam szarul, mert a faszom ukrán kölyök a szomszédban az éjszaka közepén rohangált dübörögve, illetve óbégatott; amire a kurva is felébredt és nekiállt kajabálni a gyerekre azzal a baromi idegesítő, cigányos vinnyogásával. A földhöz basztam valami nehezet idővel, hogy kuss legyen végre; akkor kissé kussoltak is, aztán újra kezdték, úgyhogy benyomtam a fehér zajt.
Amúgy meg az okos szomszédoknak így 4 hónap után végre eszükbe jutott kiírni a nevüket a postaládára és mit ad isten, eltaláltam, tényleg ukránok. Három ukrán férfinév létezik csak, na a fickónak ebből az egyik a neve :-D
De amúgy meg nem azért utálom őket, mert ukránok, hanem mert nem maradnak kussban, vagy legalábbis halkan éjszaka, nyilván mert ráérnek napközben pihenni (most pl., mikor ezt írom, 8.10 óta fent vagyok, de ezek még nem keltek életre, holott 13.00 elmúlt!). Világpolitikai szempontból természetesen az ukránoknak drukkolok úgy általánosságban; de ezek bazmeg egyáltalán nem úgy néznek ki, mint rémült háborús menekültek, hanem a két felnőtt ráérősen cigikél az ajtó előtt – jó, hálistennek újabban ritkán botlok beléjük –, a kölyök meg visítva rohan le-föl; semmi bajuk az égvilágon.
Őszintén szólva mikor éjszaka műsoroznak, már megfordult a fejemben konkrétan, hogy írok valami hatóságnak, hogy ukrán kémek laknak a Kecske utca 10-ben; de azért ennyire még én se vagyok kiakadva, hogy ilyen fidesznyik baszom narratívák szerint játsszak … Persze, ki tudja? (*elgondolkodó szmájli*) … :-D
Szóval egyszer a migrén miatt nem aludtam éjjel, aztán a filmforgatás miatt, aztán a szaros szomszéd kotonszökevény műsora miatt; marha „jól” telt a hét. Pénteken meg komoly fülfájással ébredtem, az mondjuk elmúlt másnapra.
Azon a héten volt Zétény óvodás ballagása. Elkéredzkedtem a melóból, és odarohantam (tömegközlekedéssel, nem Fater kocsiján). A ballagási műsor nagyon aranyos volt, Zétény táncolt is meg szavalt is, de az tisztán látszott, hogy kettejük közül Zsófi az, aki imád szerepelni meg reflektorfényben állni :-) Zéti is megcsinálta rendesen, amit kell, és nagyon édesen nézett ki abban a kis ünnepi ruhában, no de Zsófinak a saját korábbi fellépésén nonstop fülig ért a szája és vidáman integetett.
Én estig ott maradtam és vacsiztunk, meg megnéztük Zétény ballagási tarisznyáját. Azon a héten pedig náluk aludtam pénteken, ami remek volt, mert végre ki tudtam aludni magam.
Következő héten hétfőn jött anyám, akit én magam hívtam meg, azzal a hátsó szándékkal, mint a múltkor is, hogy ha itt rákezd órákon át dumálni, akkor a szomszédok megszeppenten észbe kapnak, amint felfogják, hogy mennyire áthallatszik a pofázás :-D Érdekes is volt, hogy amíg a mutter beszélt itt 18.00-tól 20.30-ig, addig nem volt ám óbégatás odaát.
Azon a héten aztán még Zétény is jött hozzám igencsak derült égből meglepetésként, de azt majd már külön bejegyzésben fogom megírni.
Hát ez volt a május. Ja, a május folyamán még elkezdtem nézni a Férjek gyöngyét, ami a Bajkeverő könyvben jól le volt írva, és nagyon tetszett is mint kis aranyos kikapcsolódás, amit reggeli közben nézhet az ember (21 perces epizódok). Aztán a 3. évad körül valami gebasz lett azon az oldalon, ahol amúgy az összes rész fent van és nem lehetett lejátszani a többit, úgyhogy kénytelen voltam a Youtube-on fent lévő részeket megnézni, ami viszont elég kevés, és 6., 7., 9. évadbeliek. Fasza. Na mindegy, legalább most már olvasok inkább reggeli közben, ami sokkal fennköltebb dolog :-D
