Az első bejelentkezésem az új lakásból! :-) Irtó furcsa így gépelni: az itteni íróasztalnak kihúzható klaviatúrapolca van, viszont az egérnek már nincs helye, így az az asztalon van, nem a kezem mellett közvetlenül, ami elég szokatlan most nekem.
Szombaton megtörtént a költözés. Akárcsak a legutóbbi elköltözésemkor, most is pont lomtalanítás volt az utcában!! Úgy látszik, nekem az a sorsom, hogy minden költözéskor guberáló cigányokat meg csöveseket kelljen kerülgetnem. Habár most sokkal istenesebb volt a helyzet, mert ez egy jobb kerület, azonkívül a ház kapuja sem közvetlenül az utcára nyílik.
Apámmal fordultunk négyszer-ötször, délelőtt tíztől kora délutánig. Csak egy tejeskávét toltam be közben, illetve pár falatot ettem. Délután négy tájban odajöttek öcsémék is. Nagy, családi takarítás vette kezdetét, mert bár a lakás nincs kimondottan lelakva, de egy hónapig üresen állt, és az előző bérlő szerintem nem nagyon volt a tisztaság megszállottja.
Öcsém ezért ablakokat pucolt, Sógornőm kimosta a függönyöket – ez utóbbi remek volt, mert ő csak rápillantott a mosógépre és már vágta is, hogyan kell használni. Én eléggé izgultam előzőleg, mert évek óta nem használtam mosógépet, és tisztára elfelejtettem, hogyan kell. Pedig az előző különlakásomkor volt nekem, és nagyon szerettem, hogy csak bedobom a ruhát, megnyomok pár gombot és másfél óra múlva teregethetem a tisztát.
Most egy csapásra megoldódott a mosógépgondom. Én a függöny- és ablakmosás ideje alatt a konyhaszekrényt sikáltam ki. A lentit. Mert van egy fenti is – ennek csak a két alsó polcával végeztem, a felsőhöz létra kellett volna, amit pillanatnyilag Öcsém használt. És ezenkívül még van két nagy beépített szekrény a konyha-előszobában, ezek tényleg úgy néznek ki, mintha évekig feléjük se szagoltak volna. Az se lepne meg, ha mindenféle szörnyetegek laknának benne…
Takarítást és beszélgetést követően szétváltunk. Én még hazaszaladtam a régi lakásba, megenni az ebédem maradékát és még egy szatyornyi könyvet elhozni.
Kellemes meglepetés ért a tárolókapacitást illetően, mert korábban azt hittem, fixen nem fog minden könyvem elférni az albérletben. Kb. négyszáz könyvem van, az új lakás polcrendszere pedig jóval kisebbnek tűnt, mint a régié. Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy két 25 kg-os szatyornyi könyv tök simán elfért mindössze két kis polcon. Még a végén minden könyvem elfér? Persze, ruháim is vannak még.
Szombaton este a kinyitható kanapén aludtam, igen kellemesen. Csak egy problémám volt: a meleg. Házközponti fűtés van, és az fel volt tekerve rendesen. A paplan tetején lévő pokrócot le kellett dobnom, de még így is fel-felriadtam arra, hogy melegem van. Másnap aztán rájöttem, hogy lejjebb is lehet csavarni a radiátort; ezt meg is tettem, azóta kellemesebb, és még mindig meleg van (de már nem elviselhetetlenül).
A vasárnap igen fárasztó volt. Felkelés után nekifogtam takarítani: először a fürdőszobát. Rengeteg meló volt vele annak ellenére, hogy sógornőm már vízkőoldóval kitisztogatta a kádat meg a vécét, sőt a csempék egy részét is. Én most lemostam az összes csempét, kimostam a fürdőszobaszekrényeket, felmostam a talajt. Így elmondva röviden hangzik, de végigcsinálni több órába telt, pedig nemigen pihentem közben.
Ezután haboztam, hogy a konyhát vagy a szobát takarítsam-e ki? A szoba mellett döntöttem, mert mégiscsak abban fogok lakni, a konyhát munka után is lehet gyaszatolni, de koszban élni nem akarok. Ezért a már lemosott polcokra kirámoltam a dobozokból (minden doboz kiürült, csoda!), aztán lesikáltam a még nem lesikált bútorokat, aztán felmostam a parkettát és kisöpörtem a szőnyeget. Porszívózni akartam, de az a pornak csak egy részét szívta fel, ezért hagyományos módon, söprűvel estem neki.
Ezután hajat mostam és fürödtem. Gyorsan és óvatosan, hogy spóroljak a meleg vízzel, mert a hideg víz benne van a közös költségben, de a meleg vizet a villanybojler adja. Majd lementem még vásárolni a szupermarketbe – tök közel van – és elrongyoltam a szülőkhöz. Ott villámgyorsan megnéztem az e-mailjemet és összepakoltam még egy sportszatyor cuccot: a legfontosabb irataimat, munkapapírok, bankszámlaszerződés stb. Ezekkel hazarohantam, ettem valamit, majd elrohantam a Sugár moziba, ahol 590 Ft-os akciós mozinapok voltak. Ezt persze én csak utólag vettem észre, és mennyire jellemző, hogy pont azon a hétvégén van ilyen kis moziünnep, amikor én költözködéssel és takarítással vagyok elfoglalva!!
De a Wall Street farkasát látni akartam még egyszer, csak az 1.500 Ft-os mozijegy tartott vissza. Most, hogy 590 Ft a mozijegy, egyszerűen muszáj volt megnéznem. Persze egy háromórás filmet mikor máskor vetítsenek, ha nem este 19.30-kor?? Gratulálok, Sugár :-(
19.00-kor átvettem a jegyemet, aztán még bóklásztam egy kicsit – benéztem az IKEÁ-ba, ami kellemes meglepődésemre este kilencig van nyitva. Mivel az új lakásban ez volt az első napom, már rájöttem, hogy ez-az hiányzik a háztartásból. Például kés-villa-kanál (maradt az elődömtől, de inkább tiszta lappal akartam indítani e téren), aztán valami kajamelegítős kislábos (hoztam ugyan magammal, de az inkább víz- és teafőzésre alkalmas), aztán kajálós alátét, amit az íróasztalra teszek étkezéskor, hogy mégse legyen kajás az asztal, és poháralátét, ugyanezen okból.
Negyed nyolckor beálltam a pénztársorba, azzal, hogy most pont időben fogok a moziba érni, nem túl korán, tekintve a negyedóra reklámot. Aztán majdnem agyvérzést kaptam, mert előttem egy párocska pont most, vasárnap este vette meg az egész életükre való bútort: a pénztáros csaj csak csipogtatott, csipogtatott, csipogtatott; aztán blokkolt, a fószer előszedte a kis kártyáját, a pénztáros pecsételt, aztán a pasi még valamit akart, a pénztáros megint csinált valamit és így tovább.. Azt hittem, soha az életben nem takarodik el a pénztár elől a két antipatikus rohadék. Ekkor ráadásul odasündörgött egy másik pénztáros, pénzkazettával a kezében – na, ekkor tudtam, hogy ez váltani jött és az még pár percet vesz majd igénybe, már ha addigra eltakarodik a fárasztó kis párocska. Így elhúztam egy másik kasszához, ott szerencsére két perc alatt végeztem.
Futottam a Sugárba, mert mi van, ha visszatértek a régi szokásukhoz, miszerint ők az egyetlen pontos mozi a városban? Szerencsére nem így volt, 19.35-kor a nézőtérre érve még tíz perc előzetest nyomtak. Ami máskor nem zavart volna, de a háromórás WSF esetében eléggé idegesített, hogy vajon elérem-e az utolsó metrót egyáltalán? Éjjel tizenegykor hazagyalogolni keresztül a városon, ez a lehetőség egy icipicit idegesített…
A film másodszorra is zseniális volt, Pár jelenetet most is rövidebbre vettem volna, de összességében zsír volt. Azért az utolsó jeleneteknél már az órámat nézegettem, nem mintha untam volna, hanem a metró végett. De szerencsére időben lett vége. Az utolsó előtti metrót is kényelmesen elértem, és hazacaplattam a kis láboskámmal, alátéteimmel, evőeszközeimmel. Bedőltem az ágyba, pontosan éjfélkor.
Az állati fárasztó hétvégét követően egy állati fárasztó munkahét állt előttem: Barbi nélkül, új szervezeti rendszerben, informatikai (és lét-?) bizonytalanságban, otthoni internet és tévé nélkül. De legalább egy meleg és csöndes lakásba megyek haza délutánonként, és akkor kajálok vagy fürdök, amikor én akarok, senki nem beszél bele… miközben a szomszédok sem néznek bele a számba. Hát nem isteni? :-)
