Sokat röhögök mostanában, mert mióta már elég hosszú a hajam, gyakran utánam fordulnak a pasik az utcán. Nagyon vicces: megmosom a hajat, a pofámba lógó részt felgumizom, kimegyek az utcára, a szél meglebbenti a hajat, aztán a pasik már bambulnak is felém, mintha Julia Roberts lennék vagy mi.
Különösen vicces azért, mert továbbra is farmerben és pólóban/pulóveren járok, semmi miniszoknya meg tűsarkú, csak épp a hajam hosszabb (lapockáig ér), és a henna miatt vöröses színű.
Azért tartom nevetségesnek a dolgot, mert én továbbra is ugyanaz az ember vagyok, mint két éve voltam, tüsi hajjal. Akkor mégis le se szartak különösebben – nem mintha nagyon érdekelne bármelyik verzió –, aztán mostanra nőtt a haj 40 centit, és hipp-hopp, rögtön tekeregni kell utánam a metróban a kalleroknak, mikor meglibbenti a huzat. Röhejes! :-D
Olyan ez, mintha lenne egy jó pasi, teszem azt Egyházi Géza ♥, aki szembejön az utcán, de én oda se bagózok, mivel farmer van rajta és póló. De ha másnap is szembejön és szmoking van rajta, akkor rögtön folyni kezd a nyálam és somfordálok is oda a telefonszámommal.
Hát nem pont ugyanez van a hosszú haj „varázsával” is? Jó, persze a hiúságomnak azért jólesik valamennyire, de annyira nem vagyok szokva a külsőmet ért esetleges bókokhoz, hogy inkább kényelmetlen a dolog, mint hízelgő. Mint amikor nagy ritkán felveszek egy szoknyát, és megbambulnak. Miért, a farmernadrágban talán nem ugyanazok a lábaim vannak?
Sógornőmtől kérdeztem meg egyszer, hogy miért hordja folyton copfban a haját, mire nyíltan azt felelte, hogy ha kibontja, mindenki meg akarja dugni. Akkor azt hittem, poénkodott, de most már belátom, hogy lehet benne valami, főleg mert neki négyszer annyi haja van, mint nekem, ezenkívül mellbősége is.
… Ja, a mellem ugyanúgy maradt 75A, szóval logikátlan egy hosszú vörös haj libbenését túlmisztifikálni, mivel, ha levetkőzöm, ugyanúgy ott lesz a nagy s*ggem és az apró mellem, szóval … :-D
