Ezentúl nem fogok minden plazmaadást leírni, csak ha volt valami érdekes.
Ennél volt. Elsősorban mert ez az 5., amire plusz 2.000.- Ft-ot, összesen 5.000.-t fizetnek. Ez az ötezer most eléggé kellett, mert a fizetés e hónaptól később jön, és az előzőt decemberben kaptuk. Szóval, január utolsó hetében az 5. plazmaadásomból szándékoztam megélni.
Kedden fél kettőre terveztük, Bogival együtt. De semmi nem úgy alakult, ahogy kellett volna. Egyrészt Barbi nem volt, így necces lett volna mindkettőnknek lelépni, de nem is kellett, mert Bogi lemondta, mivel megjött neki. Így egyedül mentem. Rossz napom volt, sok minden történt, ráadásul indulás előtt még átjött egy másik osztályról egy csaj, hogy segítsek neki ebben meg abban, de most rögtön menjek át és csináljam meg az ő gépén.
Szóval nem voltam kimondottan jó hangulatban, sok vizet ittam, és óvatosan kávécskát, fekete teát – nem sokat, nehogy magas legyen a pulzusom –, ettem rendesen. Indulás előtt még egy utolsó pohár fekete teát bedöntöttem.
Végtelenül lassan haladtam a plazmacenter felé, egyrészt mert időben voltam, másrészt hogy ne legyen magas a pulzusom. De a munkahelyi stresszek, a melegfront és az az utolsó fekete tea sajna megtette a hatását: a vérnyomásom 107/…, a pulzusom 93 volt. A doki pedig a bőbeszédű nő!
Ő rögtön közölte, hogy túl magas a pulzusom, és túl alacsony a vérnyomásom, üljek negyedórát és méressem újra. Ültem, próbáltam lassítani a szívverésemet, de hát szándékosan ez nemigen megy. Főleg, hogy most tényleg kellett a pénz, tehát volt tétje a dolognak … Negyedóra múlva a pulzusom 92 lett, a vérnyomásom meg 105/valamennyi.
Gondoltam, most fog kizárni, mint a „rendes” vérellátó is ilyen esetekben. De nem! Ez itt a profitorientált magán-egészségügy! Ahogy nekem kell a pénz, úgy nekik is kell a plazma (és abból a pénz).
A doki egy pohár vízbe belecsepegtetett 15 csepp valamit, és azt meg kellett innom. 5 perc múlva újra vérnyomásmérés. Most 112/valamennyi lett, a pulzus 88. Így már adhattam plazmát.
Egyébként teljesen jól voltam az előzőekben is, nem az ájulás kerülgetett vagy ilyesmi …
A plazmaadás ugyanúgy ment, ahogy a korábbiakban is, semmi extra nem volt. Kivéve az ötezrest, amit nagyon jólesett eltenni :-) Ittam valamit a kávéautomatából, meg vizet, és távoztam.
Másnap délelőtt még kicsit fáradt voltam, de délután már 5 km-t futottam, és kicsit ugyan vert a szívem – meg a térdem is fájt –, de teljesen simán lefutottam a távot.
Másnap kíváncsiságból rákerestem a vérnyomásemelő cseppekre, amiket a plazmás doki adott. Ilyent már Bogi is kapott egy ízben. Láttam a kórlapomon a cucc nevét, így a találatok közül könnyedén felismertem: Sympathomim. Vérnyomás emelésére való, vény nélkül kapható kis cucc, 10 ml 730.- Ft.
Egyfelől nagyon örültem, hogy életem 39. évében végre megtudtam, létezik vérnyomásemelő gyógyszer. Olyan embernek, akinek a 98/60 a megszokott értéke, ez eléggé fontos információ.
Másfelől elöntötte a szar az agyamat!
Mert engem hányszor kirúgtak a véradásokról, hogy alacsony a vérnyomásom!! És hány ismerősömet, vagy netes kommentelő társamat, akik jóindulatúan elmentek „rendes” véradásra, ugyanúgy kipöccintették emiatt! És én azért mégis 31-szeres véradó vagyok, na de hányan vannak, akiket a kizárás úgy letör, hogy többet az életben nem mennek a Karolina tájára!
És sírás van országos szinten, tele vannak vele az újságok és a net, hogy Úristen, nincs vér; vérhiány van!, meghalunk!, műtétek maradnak el vérhiány miatt!
Miért kell azt az X számú, jóindulatú, alacsony vérnyomású önkéntes donort kipöccinteni, miért nem lehet nekik a recept nélkül kapható Sympathomimból adni pár cseppet??
Értem én, hogy az is pénz, meg így legalább nem kell többet kínlódni ezekkel a donorokkal, de ha csak naponta kettő embert rúgnak ki emiatt, az már 6 ember életét mentheti meg (a reklámszövegük szerint) – de neeem, nehogymár ilyesmivel foglalkozzunk. Akinek alacsony a vérnyomása, az ássa el magát, és ne akarjon vért adni, aki pedig épp az ilyen ember vérére szorulna, hát az meg így járt, igazán sajnáljuk.
Ez miféle hozzáállás már? Azt is értem, hogy az egészségügyben marhára nincsen pénz semmire, na de hát egy ilyen kis cucc, amiből csak cseppek kellenének, cserébe viszont dőlne a vér és emberéletek menekülnének meg, mégiscsak megérné, nem?
És a donorok miatti aggódásban sem hiszek, mert aki már elmegy véradásra, az nem a pénz miatt teszi – mint egyes plazmadonorok ;-) – hiszen csak az 500.- Ft-os kajautalványt kapjuk. Az igazán őszintén vért akar adni a rászorulóknak. Szívbeteg, magas vérnyomású ember nyilván a saját érdekében nem megy oda, illetve ha magas a vérnyomása, akkor persze nem is kell neki a vérnyomásemelő.
Szóval totálisan berágtam, hogy én éveken át toltam magamba a vastablettát meg a fekete-zöld teákat véradás előtt, és még így is hányszor kirúgtak, holott egyszerűen kellett volna pár csepp ilyen bizbaszt itatni velem és kész. Ja, nemcsak nekem, hanem a hozzám hasonló jóindulatú donoroknak is. Mert hogy magamat ismételjem, ha egyszer kirúgták Mancikát, aki végre összeszedte a bátorságát és elment véradásra, valószínűleg már csak a kudarcélmény miatt sem fog többé elmenni, főleg, ha még jól el is magyarázták neki az asszisztensek, hogy „magának alacsony a vérnyomása, inkább magának lenne szüksége vérre, mint hogy adjon”.
Nos, hát ez a vérhiány – egyik – oka! :-(
A másik meg, hogy nálunk a munkahelyen mindig kígyózó sorok vannak véradáskor, mert két nap szabi jár érte. Tessék ezt mindenhol bevezetni, és az emberek tülekedni fognak érte, hogy vért adhassanak. Rögtön nem lenne „félek a tűtől” meg „egyszer elájultam és most nem merek”, az tuti.
