Noha iszonytatóan utálom a tömeget, mégis kimentem szombaton az állatvédelmi tüntetésre.
Tüntetésen sem voltam kb. 1993 óta, és most is először csak azt jelöltem be a Facebookon, hogy „érdeklődöm”, aztán átállítottam „ott leszek”-re és kimentem.
Olyan sok szörnyű esetet olvasok a Facebookon, vagy akár a hírekben is, amikor ártatlan, gyenge állatokat bántanak, hogy az sok a gyomromnak. Főleg persze a kutyák meg macskák bántása háborít fel, de az is kiakaszt, amikor lovakat vagy haszonállatokat tartanak például étlen-szomjan. A leginkább természetesen engem is a deteki kiskutya agyonverése akasztott ki; abból a rohadékból már normális ember tuti nem lesz, ha már fiatalkorúként ilyent csinál.
A bírók valami felfoghatatlan okból mégis alig szabnak ki letöltendőt, vagy egyáltalán komolyabbfajta büntetést az állatkínzásra, ez valahogy úgy ragadt a fejükbe, mint ’gyerekcsíny’ vagy ’oda se neki’, vagy ’hát az csak egy állat’.
Namármost, aki egy védtelen, gyengébb jószágot bánt, főleg élvezettel meg különös kegyetlenséggel – és ezekre az esetekre ez jellemző – az idővel bántani fog egy gyengébb embert is, pl. nőt vagy öregasszonyt, vagy gyereket. Akár élvezetből, akár hogy elvegye tőle a kemény ötszáz forintját. Gondoljunk az utóbbi időkben elszaporodott idősgyilkosságokra, amikor pár ezer forintért agyonvertek (!) magatehetetlen öregeket! Szinte biztos vagyok benne, hogy az elkövetők állatokkal kezdték néhány évvel korábban! Csak nem akadt egy tökös bíró, aki lesittelje, sőt nem akadt egy szülő vagy idősebb testvér, aki jól valagba rúgja még idejekorán!
A kutyabántalmazás különösen azért akaszt ki, mert szeretem őket, és mert ők az ember legjobb barátjai; már évezredek óta velünk élnek! A kutya nem saját csürhében akar élni, hanem az emberrel! Aki ezzel visszaél és bántja őket, az nem is ember! Hát hogy tud valaki belenézni a kis barna hűséges szemükbe, aztán szépen agyonverni őket?! (És most szándékosan nem írok, és nem is gondolok az egyéb szörnyű esetekre, amiket idézni tudnék ide.)
Az állat- és főleg kutyabántalmazás két dolgot jelent, és mindkettő szörnyen aggasztó. Baromira idegesít, hogy ezt a jogalkotók és főleg jogalkalmazók nem ismerik fel, és nekünk, az utca népének kell a sötét fejükbe beleverni…. Egy, az ilyen ember nem érez empátiát, szóval nincsenek emberi érzései. Kettő: ahogy fentebb írtam, az ilyen ember hajlamos lesz később embert is bántani. És mi az neki, hogy kiskutyát vagy öregembert ver agyon, ha egyszer élvezi a szenvedésüket?
Több forrásból olvastam, hogy minden sorozatgyilkos kórelőzményében szerepelt állatkínzás. Szóval talán nem minden állatbántalmazóból lesz sorozatgyilkos, de minden sorozatgyilkos állatbántalmazóként kezdte! Honnan tudjuk, hogy a különféle állatgyilkos politikus-rokonokból, a konkrét Akármilyen Pistából mi lesz tíz év múlva? Talán embergyilkos lesz? És majd azt is jól eltussoljuk, mert hát ő a Béla fia? :-(
Megjegyzem, nem is sima letöltendőt adnék nekik, mert a böriben többnyire jó a társaság ezeknek, faszán elvannak a hasonszőrűekkel, hanem magánzárkát szabnék ki. Nézze csak a négy falat úgy másfél évig! Újra elköveted? Akkor nézd a négy falat három évig!
Nem azt mondom, hogy ne öljünk egyáltalán állatot, én is húsevő vagyok, hát szegény szarvasmarhát tartsuk rendes körülmények között, aztán gyorsan és fájdalommentesen végezzünk vele, én pedig tisztelettel megeszem. De ne kínozzuk! Még a hülye cápát is sajnálom, amikor állítólag levágják az uszonyát és úgy dobják vissza a tengerbe. Hát miért nem lehet agyonlőni a nyomorult dögöt? Még a madárpókot sem kínoznám, pedig nem gyűlölök egy állatot sem annyira, mint a pókot!
… Hát ezek miatt szerveződött a tüntetés. Ahogy néztem a FB-n, 122 állatvédő szervezet csatlakozott, sok híres ember és 8,2 ezer közember. Tűnődtem, kellek-e én oda, lesznek ott elegen…. Aztán végül arra gondoltam, hogy én is odaállok a 163 centimmel növeszteni azt a tömeget, legyek +1 fő, akinek nem tetszik, hogy alpolgármesterek szaros kölykei és más hasonszőrűek ártatlan kiskutyákat vernek agyon élvezettel, és megússzák némi fejcsóválással.
Ezért aztán odagyűltem kék sálban a Parlament elé szombaton. A Nyugatinál volt ugyan gyülekező, és onnan vonulás a Kossuth térre, de én már rögtön a célállomásra mentem. Már voltak ott jócskán, és épp akkor érkezett a nagy tömeg az Alkotmány utcából. Én a tömeg szélén álltam, hogy baj esetén kereket tudjak oldani. Ennek annyi volt a hátránya, hogy alig hallatszott a szónokok hangja, és hogy körülöttem az emberek nem kísérték annyira feszült figyelemmel a történéseket.
De azért még a körülöttem állók is meghatottak. Sőt, amíg összegyűlt a nép, nagyon jó volt látni, miféle vegyes emberek vannak ott: kisgyerekes szülők, öreg nénik, fiatal csapatocskák, párok, magányos emberek, mint én is. Mind kék sálban és többnyire transzparenssel, vagy a szóróanyag tacepaóval a kezükben. Olyan fajta népek voltak körülöttem, akikkel talán semmi közös nincs bennünk, de ebben az egy ügyben azonos nézeten voltunk, és az előttem álló tinicsapatka, meg a mellettem álló két néni, és az odébb álló vagány apuka az ötéves gyerekével, mind azért jöttek oda a hideg, szeles Kossuth térre, hogy ők is +1 fő legyenek az állatkínzás ellen.
Csak az utolsó tíz percben szedtem össze a bátorságomat és araszoltam előrébb, a tulajdonképpeni tömeg hátuljába épülve, és ott forróbb is volt a hangulat. Ide kellett volna rögtön állnom, na most már mindegy!
Elhangzottak a beszédek, átadásra került a petíció/törvénymódosításai javaslat, aztán kb. 16.00-kor feloszlottunk, teljesen békés hangulatban. Én őszintén szólva tisztára átfáztam, holott vastag zokni és polárfelső volt rajtam. De azért mégis jó érzés töltött el a tüntetés végén, mert jó ügyet szolgált, és lehet, hogy ezzel majd, áttételesen, a jövőben megmenthetjük több ártatlan állatka életét.
Ja, a szaporítók és a haszonállatokat cseszegetők, meg a bundájukért tartott állatok bántalmazói ellen is szót emeltek, ez szintén fontos. Megjegyzem, amikor arról volt szó, hogy hány csincsillát kell leölni egyetlen bundáért, kicsit összehúztam magam, mert valódi bőrkabátban álltam ott :-) … Ma pedig a FB-n olvastam egy posztot, hogy a kisállatkereskedések kicsi ketreceiben tartott dögöknek sem jó, és igazából az is állatkínzás. Jobban belegondolva, ez is igaz. Sőt engem újabban az állatkert is idegesít. Jó persze zebrát meg vízilovat látni, de rossz észrevenni, mennyire kicsi a helyük szegénykéknek.
Szóval örülök, hogy ott voltam, és thx a szervezőknek! :-)
