Ezen már sokat töprengtem. És most leírom.
Tehát ha épp nincs senkid és párt keresel, akkor alapszabály, hogy legyen pozitív és vonzó a kisugárzásod, mert akkor fogsz bevonzani valakit. OK, de hogy legyen pozitív a kisugárzásod?
Hát úgy, hogy Te önmagadban is egész vagy, és elégedett vagy önmagaddal!
Na de hogy legyél egész és elégedett, amikor nem vagy az, hiszen éppen ezért keresel párt! Szomorú vagy, vagy kétségbeesett, elkeseredett, a fene tudja, hogy a többi egyedülálló mit érez (én most épp ezeket). Tehát negatív a kisugárzásod, hisz el vagy keseredve. Tehát nem fogsz bevonzani senkit, max. valami pszichopatát, vagy olyant, aki csak házvezetőnőt akar.
De tegyük fel, hogy pozitív vagy, jól érzed magad a bőrödben; jól elvagy a munkáddal, családoddal, barátaiddal. Nincs pasid, de tök jól elvagy így, és boldog vagy az életeddel. De hát, ha ennyire kóser minden egyedül is, akkor nincs is szükséged pasira!
Értjük már? Olyan ez, mintha nagyon éhesen mászkálnál egy boltban, és a kaják rémülten leugranának a polcról és elszaladnának. De ha csak egy doboz gyufáért jöttél be és tök jól vagy lakva, akkor odaszaladnak hozzád a kaják, hogy „vigyél haza!”
Engem speciel mindig akkor szólítanak le pasik az utcán, ha épp van valakim (ritkán), vagy szerelmes vagyok (gyakrabban). Nyilván, mert sugárzok, szép vagyok stb. És épp ezért nem érdekel egy másik pasas.
Most momentán el vagyok kenődve, szomorkás időszakom van, kimerült és bánatos vagyok, kimondottan jólesne egy derék férfiember, aki átölel és akihez hozzá lehet bújni. Ilyenkor persze az istennek sem szólítanak le effélék az utcán! Az is igaz, hogy ha én rosszkedvű vagyok, akkor rosszkedvűnek is nézek ki. Nem vagyok Meryl Streep, nem tudok játszani, pláne nem az utcán sétálgatva.
A másik téma, ami kicsit kapcsolódik a fentihez: ha találok valaki olyant, aki teljesen megfelel, azzal biztos, hogy valami nem stimmel. 39 leszek, nyilván 30 lehet a legfiatalabb, aki velem akarna járni. Huszonévesekből nem nézek ki effélét. Na de, mi baja lehet annak a harmincéves srácnak, aki még nem nős és nincs családja? Meleg, pszichopata, mamakedvence, vagy most ért véget egy hosszú kapcsolata, és ez sajnos a „Csenge, akivel 16 éves korunk óta együtt vagyunk, szakított velem, mert férjhez megy egy amerikai milliárdoshoz” szindrómát jelenti, vagyis még 15 évig ríni fog a Csenge miatt, és folyton hozzá fog hasonlítgatni. (Valós példa.)
Esetleg özvegy, mely esetben az elhunyt feleséget fogja emlegetni könnyes szemmel; a legjobb esetben elvált, de az sem jó. Mert! Minek nősült meg, ha elvált? Ezek szerint vagy hülyén nősült, vagy csélcsap a fickó, aki 5 perc alatt beleugrik a házasságba, de ugyanúgy kiugrik majd belőle, ha nem jól mennek a dolgok, vagyis nem lehet rá számítani.
Ha mindezek nincsenek, akkor a túl tökéletes szindróma áll elő. „Valami hibája van?” :-) A haverjaim történeteit is hajlamos vagyok gyanakodással fogadni, akik elmesélik, hogy „találkoztam XY-nak, és minket egymásnak teremtettek, és ő csodálatos.” De ha csodálatos, akkor miért nincs partnere most, vagy miért nem házasodott meg eddig?
Mint a Blue Jasmine-ban. Látszatra tökéletes, de kapargasd csak meg egy kicsit a felszínt …
Nagyon furcsa ez…
De mivel pasim nincs, ezért a posztnak csak az első fele aktuális most, és igazán nem tudom, mi a megoldás. Nem mintha olyan nagyon foglalkoztatna ez, egyelőre annak is örülök, ha nem kapok idegösszeomlást.
