Szerintem jó úton haladunk a prostitúció felé! Bogáncs tegnap gondterhelten felsóhajtott:
- El kéne mennem plazmát adni, mert … kell a pénz.
... Innen már csak egy lépés! :-)
Különben én is bejelentkeztem erre a hétre, mert jövő héten Ibolya nincs, és ki tudja, ki lesz a helyettes főnök, aki esetleg nem enged el.
Egyúttal azt is tervezem, hogy a jobb karomból fogok adni. Évek óta mindig csakis a bal vénámból vetetek vért, mert hiába hogy balkezes vagyok, és így akadályoz a dolog, de a bal vénám isteni szép, vastag és látható.
Ez a háromhavonkénti sima véradásoknál oké is, de most, hogy kéthetente járok plazmát adni, mi van, ha elstrapálódik a vénám? Azt már tapasztaltam is, hogy ha csak egy hét szünetet tartok, még kimondottan fáj. Azt nem akarom, hogy heges legyen vagy ilyesmi.
A jobb karomból csak egyszer adtam vért, életem első véradásán 1996-ban, amihez rossz emlékem fűződik, mert utána elájultam. Az is igaz, hogy előtte másfél órát álltunk sorban és halál ideges voltam, de azóta sem volt lelkierőm jobb karból vért adni, mintegy babonából: „ha jobb karból adok, elájulok!”
Viszont a plazmaadások olyannyira nem viselnek meg fizikailag, hogy akár négy-öt naponta is mehetnék. Kizárólag a vénám aggaszt, hogy meddig bírja hegesedés nélkül. Úgyhogy csütörtökön, lesz ami lesz, én ráveszem a nővérkét, hogy tessék megkeresni a vackabb jobb vénámat! Biztos az se olyan rossz…
Bár belegondolva, a bal karból adásnak azért más előnyei is voltak: már tök megszoktam, hogy jobb kézzel tartom a könyvet olvasáskor. Továbbá, bal kézzel pumpálni jobb, merthogy a bal kezem erősebb (hiába csak papírgalacsint gyömöszölünk, azért izommunka az). És a legfőbb, hogy a bal szememmel nem látok, tehát a bal vénámba vezetett tű, és az onnan kijövő, vénás vérrel teli csövecske eddig pont kiesett a látóteremből :-) Nem mintha „nem bírnám a vért”, elég fura is lenne 33 véradás és 8 plazmaadás után ilyet mondani, na de azért mégis kissé idegesítő ez a látvány. Épp elég, ha a szemben fekvő donorok vénáját látom, a sajátoméról lemondok. Szóval majd idegileg is edzenem kell magam, hogy ezentúl a jobb karom látványát elviseljem…
… De, ha sikerül, akkor felváltva adogathatok a két csápomból, és akkor akár hetente járhatok plazmaadásra! Míg az egyik vénám regenerálódik, adok a másikból! Nem – annyira … – az anyagi mohóság hajt, de azért háromezer forint az mégiscsak háromezer forint. Közeleg anyám névnapja, Évi néni születésnapja, a saját névnapom, a nyaralás; és ki tudja, meddig lesz állásom? Egy plazmaadás egy regény ára, vagy egy fürdőzésé, vagy egy sportmelltartóé, amit úgyis vennem kell. Ha – átlagosan – hetente eljárok, az havonta 12.000.-, amit félreteszek. Karácsonyi jutalmat szerintem úgysem várhatok, már ha egyáltalán lesz még állásom, viszont éves bérletet biztosan vennem kell, szóval szerintem nem teszem rosszul, ha igyekszem pénzt keresni (egyelőre még nem prostitúcióval :-)
Szomorúbb, hogy szegény Bogáncs is emiatt jár :-(
Meg hát úgy mellesleg nemcsak donorok vannak a világon, hanem betegek is, csomó szerencsétlennek jól jön az én plazmám. Nem beszélve a kettőnk között elhelyezkedő orvosi cégről, amely meg jól megszedi magát rajtunk.
UPDATE: Nem jött össze. Mikor eljött az idő, nyújtottam a jobb karomat a nővérnek, mire rögtön mondta, hogy ajjaj, meg hogy ugye nem ebből a karomból szoktam adni? Mondtam, hogy nem, de ki szeretném ezt is próbálni; de lebeszélt, mert a jobb vénám vékony. Szemléletesen mondta, hogy "hát ennek a tűnek 45 percig ott kell lennie a vénájában!" - és közben lengette azt a szigonyt, azt hittem elájulok...
Szóval újra bal karból adtam, ahol semmi probléma nem volt, és sajnos nem fogom felváltva használni a karjaimat, hanem majd kicsit ritkábban járok. A fenébe.
