Tegnap (megint!) rájöttem, miért rühellek orvoshoz járni. Az éves orvosi alkalmasságim volt. Előzőleg tüdőszűrés (fizetni kellett érte 1.700-at, amit viszont nem helyben, hanem a másik épületben, egy buszmegállónyira lehetett csak befizetni
– de ezt már megszoktam, a szemem sem rebbent). Egy másik napon elmentem a leletért, ennek birtokában pedig indultam a város másik végére, a halálfa szárára, mivel a „Cég”, ahol papíron vagyok, kint van a vérben.
Már eleve az odaút egy óra a munkahelyemtől, de ez hagyján. Direkt magammal hoztam a Mio Bluest, hogy a félórás metró- és félórás buszutazást eltöltsem vele.
A foglalkozás-egészségügyi doki egy fiatal csaj, sosincs nála tömeg, ezért a rendelés elejére terveztem odamenni és félóra alatt végezni is. Délelőtt odatelefonáltam, hátha be kell jelentkezni, de nem vették fel.
Mikor azonban odaértem a rendelőintézetbe, azt láttam, hogy a dokim és az asszisztense is szabin lesz. Helyettese egy másik doki. A másik doki ajtaja előtt már ott ült kb. 7 db ember.
Itt már sejtettem, hogy nekem most nagyon nem jó. Kérdeztem, ki az utolsó, és igyekeztem megjegyezni. Sorszámosztás nem volt. Mivel felfogták, hogy sokan vannak, afféle „dupla rendelés” kezdődött, az egyik ajtón a helyettes doki, a másik ajtón az asszisztense fogadta a betegeket, akinek csak recept kellett, az az asszisztenshez mehetett.
15.05-kor értem oda, eleinte türelmes voltam, aztán kevésbé. Végül is csak egy rohadt pecsét kell, még meg sem vizsgálnak, tavaly a vérnyomásomat mérték csupán és ennyi.
De még így is türelmes maradtam volna, ha nem tapasztalom azt, amit már oly sokszor háziorvosnál: elkezdtek bemenni olyan emberek, akik tutira utánam érkeztek!
Baromi szar az arcmemóriám, a fene sem tudja pontosan, hogy a sok egyforma emberféle közül ki volt itt tutira, mikor én érkeztem. De azt azért észrevettem, hogy bemegy előttem olyan ember, aki tőlem kérdezte érkezésekor, hogy ki az utolsó, meg hogy van most a rendelés; tehát látja a rohadék, hogy ott ülők őelőtte, de egyszerűen betülekszik előttem!
Nincs pofátlanabb állatfaj, mint a várótermi nyugger! :-(
Na aztán, mikor már a negyedik olyan ment be előttem, aki utánam jött, egyszerűen odaálltam az ajtóba – az orvoséba, mivel végiggondoltam, hogy mégiscsak „orvosi alkalmassági” a vizsgálat neve – és határozottan bementem.
Ezután már hamar végeztem, egyáltalán meg sem vizsgáltak, a doki igazán aranyos volt. Csak kicsit ciki volt, mikor rákérdezett, pontosan hol is dolgozom a Cégen belül, mert még engem sosem látott ott.
Nem hittem volna, hogy épp ahhoz a dokihoz kerülök, aki ki szokott járni a Céghez! Valamit lódítottam – azt nem mertem megmondani, hogy nem ott vagyok helyileg, mert még elkezdenek kombinálni, esetleg nem adja meg az alkalmasságit, pedig az már csak egy napig volt érvényes.
Aztán mondtam, hogy sorry, hogy idejövök helyettesítésre, én telefonáltam délelőtt, hogy bent van-e a szokott dokim, de nem vették fel a telefont. Mire mondja ez a helyettes doki, hogy hát ő mikor kint volt a Cégnél, megmondta, hogy szabadságon lesz a doktornő.
Ó, basszus… Lehet, hogy mondtad, de én nem vagyok ott! Így valamit hümmögtem, hogy elsikkadt az információ …
De erre az asszisztensnő meg észrevette, hogy a beutalómon még áprilisi dátum van. Mire azt lódítottam, hogy szabadságon voltam. A valóság az, hogy a beutalót a fizetési jegyzékemmel együtt már csak jócskán májusban hozta meg a kézbesítő; nekem pedig még tüdőszűrésre is kellett mennem, amiből a legelső nap, amikor mehettem, a lakbérfizetést követő nap (mert aznap, azzal a rengeteg kápéval, igazán nem akartam orvoshoz menni). Mire a tüdőlelet meglett, addigra péntek lett, aztán pünkösd, az azt követő első munkanapon pedig itt voltam az alkalmasságin, mert másnap már lejárt a szavatosságom.
De mindezt nem magyarázhattam el anélkül, hogy be ne valljam, fizikailag máshol dolgozom; így valószínűleg simán csak hülyének vagy sumáknak néztek.
Végül megkaptam az alkalmasságit minden vizsgálat nélkül – vérnyomásmérés sem volt – de amin felhúztam magam, az az, hogy a váróteremben ülő harminc ember ellenére az asszisztens és a doki olyan jó kényelmesen elvoltak, egyáltalán nem siettek, nem kapkodtak, nem pörgették fel a rendelést, mintha csak két fő lenne kint. Olyan kis ráérősek voltak, hogy komolyan pipa lettem, mert az én háziorvosom is ilyen, ezért is utálok oda járni, holott az is kedves nő, de ha betegen ott kell ülnöm másfél órát, akkor inkább beveszek egy levél Algopyrint és önállóan gyógyulok.
De ezt más rendeléseken is láttam, hogy eszükben sincs sietni; nem azt mondom, hogy kapkodjanak és csapják össze a dolgokat, de az ilyen magamfajta egyszerű betegeket nem lehet két perc alatt kirúgni? Mert velem is jó tíz percet vacakoltak, minden indok nélkül.
A háziorvosom is olyan, hogy bemegy hozzá Jancsi bácsi és húsz percig nem jön ki. Mintha szívátültetést kellene végrehajtani minden betegen. Még az „én csak receptért megyek, aranyoskám” is félórát eltart!
Ennek a „szarunk a betegek idejére” hozzáállásnak a legszebb példája jópár éve volt, allergológián, amikor még szakorvosi recept kellett, hogy a Claritine-t olcsón adják. (Olyan hiperszuper vényköteles komoly gyógyszer ez a Claritine, hogy azóta már, hipp-hopp, vény nélkül kiadható. Ezért jártam én minden évben arra a nyamvadt allergológiára!) Szóval ott ültem egyszer, időpontra mentem, én és még vagy tíz másik beteg, a rendelő ajtaja nyitva, bent vihorászott két-három nő. Gondoltuk, a doki, az asszisztens meg egy beteg. De nem, jó húsz perc múlva kiszóltak, hogy ja ne várjunk, ma nincs rendelés, mert a doktornő temetésre ment.
De nehogy már kiírjátok egy darab papírra! Vagy a rendelés kezdetekor kiálljatok és elordítsátok a váróterem közepén! (Kicsi rendelő volt.) Nyugodtan vihorásszatok csak, míg tizenöt ember vár rátok, akik valószínűleg munkából kéredzkedtek el, mint én. Csak azt szeretném tudni, ha mondjuk NAV-ügyintézés vagy okmányiroda esetén történne efféle, úgy, hogy az allergológiai csajok történetesen a farok másik végén vannak, mennyire lenne közfelháborodás!?
Nnna…. jól kipuffogtam magam. Szóval néha az orvosokra is pipa vagyok. ÉS még csak nincs is komoly betegségem!! Mi lenne, ha komoly bajom lenne és muszáj lenne rendszeresen orvoshoz járnom!? Még ez a hülye foglalkozás-eü. is kiakasztott.
