Pont a napokban gondoltam – már nem is tudom, milyen összefüggésben –, hogy betöltöttem a 39-et, de még soha nem tört el semmilyen csontom. Erre ma úgy belerúgtam az ágy lábába, hogy azonnal éreztem, valami nagyon rossz történt a bal kislábujjammal.
Igen, hogy lehetek ekkora lúzer? Hát, csak egy szememmel látok, a térlátásom és az egyensúlyérzékem szar, mindig nekimegyek dolgoknak. Főleg ha odalent van és elbújik (az ágy lába beljebb van, mint a matrac).
Iszonyúan fájt, szóval éreztem, hogy ez nem a szokásos. Itthon még elvoltam egy-két órát, aztán az Allee-ba terveztem menni Stenders mentolos szappanért, úgyhogy készülődtem, közben azért rákeresve a neten, hogy mik a lábujjtörés tünetei, és mit kell vele csinálni? Azt találtam, hogy kislábujj törése esetén nem érdemes orvoshoz sem menni, mert 1., ő sem csinál vele semmi különöset, 2., míg órákat vársz az orvosra, aztán a röntgenre, azalatt még rosszabbul érzed magad, és mert 3., pont július 1. van, Semmelweiss-nap, amikor a gyógyszertáraknak és orvosoknak munkaszüneti nap van.
Alternatív megoldásként a tapasztalt fórumozók azt írták, hogy leukoplaszttal (nincs itthon) össze kell ragasztani a kislábujjat a többi lábujjal – az orvos is ezt teszi –, borogatni kell, pihentetni kell, fekete nadálytő krémmel (nincs itthon) kell bekenni.
Lezuhanyoztam, felöltöztem, és mivel a lakásban a jó kis laza papucsomban elég jól elvolt a lábujjam, úgy döntöttem, elindulok az Allee-ba. A lábam alaphelyzetben nem fáj, csak ha a., mozgatom, b., hozzáérek.
Kilépve a lakásból, újraterveztem a dolgokat, és mire a sarokig eljutottam, új terv született: dehogy megyek Allee-ba, hanem csak a 100 méterre lévő DM-be, ott veszek fekete nadálytő krémet és leukoplasztot, aztán a sarki kínaiban mentes sört, és hazasántikálok.
A DM-ig vezető utat kb. húsz perc alatt tettem meg, nagyon apró, sánta kis lépésekkel. A kitaposott házi papucsom nem készített fel a szandálra, és az utcai menésre, mert itt a., mozgatni kellett a lábamat, és b. a szandál minden pillanatban hozzáért a fájó lábujjamhoz. Így beszereztem a leukoplasztot, kenőcsöt és a mentes sört, és valóban hazasántikáltam. Az expedíció vagy negyven percig tartott.
Most a lábujjamat borogatom hideg vizes ronggyal – mivel ez hozzáér, így fáj is – és lefényképeztem a telefonnal, kicsit duzzadt, felülnézetből csak rózsaszín, de az ujj belső fele tök lila foltos. Remélem azért, nem törés, csak zúzódás, és szépen rendbe jön holnapra, mert én sem szeretnék napokat a 32 fokos lakásban rostokolni, hanem inkább járkálnék a városban, ahol ugyanekkora a meleg, de legalább jár a levegő.
... Mások azt írták, simán bementek dolgozni törött kislábujjal, úgyhogy, ha az ő tüneteiket egybevetem a sajátjaimmal, asszem mégis sanszos, hogy ez törés (kis törés, vagy zúzódás). Szóval mihelyt betöltöttem a 39-et, mégiscsak megjött a csonttörés (asszem). Hehe … :-) Több azért ne legyen, ennyi bőven elég!!
A fejleményekről majd frissítésben írok!
FRISSÍTÉS: 5 nappal később. Itthon vagyok betegácsiban. Miután szombaton és vasárnap is tök lila és duzzadt és fájdalmas volt a lábujjam, úgy döntöttem, eszemben sincs dolgozni menni vele. Nyugalmi helyzetben elvoltam, de ha mozgattam, még mindig eléggé fájt. Így hétfő délután elmentem a háziorvoshoz. Mondta, hogy jobb lett volna, ha előbb a röngtenre megyek, az kizárná vagy bebizonyítaná a törést. Mire megmagyaráztam neki, hogy nagyon apránként, de javulgat a lábam, de azért még fáj; és hogy törés esetén sem igen csinálnak vele semmit. Ezzel egyetértett és táppénzre vett; javasolta a borogatást, a fekete nadálytő krémet és a pihentetést.
Itthon láttam a honlapon, hogy a röntgenre úgyis kell beutaló, szóval mindenképp elsőként a házidokihoz kell(ett volna) menni.
A patámat kenegettem, borogattam, pihentettem; kedden épp csak kajáért mentem le a sarki boltba. A gyaloglás már valamivel könnyebb, bár még sántítok.
De azért hajlok arra, hogy valamiféle törés mégiscsak lehetett, mert a kisujjam belső fele még mindig érzékeny és fáj, ha ott kenegetem, vagy megmozgatom. Talán a felső ujjpercem eltört. Mégiscsak ÖT NAP telt el az ágy lábába rúgás óta, normál esetben már nyoma sem lenne.
Megfordult a fejemben, hogy mégis röntgeneztetni kéne, de akkor újra irány a háziorvos, onnan a szakrendelő (kb. 3 megálló), ott várás a röntgenre, onnan vissza az orvoshoz … És pont hogy fájós lábbal! Na, nem … Maradjunk a pihentetés-borogatás-kenegetés eljárásnál, amit törés esetén is javasolnak.
Ha pedig behajlítgatom a lábujjaimat, akkor a kislábujjam még mindig olyan, mintha el lenne zsibbadva, szóval biztos van (volt) ott belül valami. De érzem, hogy javul, a hétvégén még szó sem lehetett semmiféle hajlítgatásról.
Ami zavar, hogy most egy ideig nem is merek futni menni. Pedig az hiányzik, az alakom és a hangulatom miatt is; most nyomott vagyok, mert jövő héten már mindenképp dolgoznom kell, és mert a nyaralásnak is vége, szóval, a futás igazán jót tenne, de ahhoz aztán igazán kell a lábfej és a lábujjak is, tehát nem tehetem.
FRISSÍTÉS: 19. nap a sérüléstől számítva. Már-már jó a lábujjam, kivéve lépcsőn lefelé szaladáskor, vagy ha hirtelen úgy kell lépnem, hogy a kisujjamat is terhelem. Ha erősen megnyomom – ahogy egy szűk cipő szorítaná –, még érzékeny. De ma már egész jó, futást még nem merek vele megkockáztatni, megvárom, míg 100 %-ig fájdalommentes lesz, és majd akkor.
A táppénzes papíromat elküldtem a munkahelyemnek, mire tegnap írtak e-mailt, hogy a betegpapírra a doki a 4-es BNO-kódot írta, „Egyéb baleset” – ami igaz is –, de ehhez ki kell töltenem egy baleseti nyilatkozatot. Na, levert a víz, hogy mit akarnak tőlem??… De végül viszonylag egyszerű volt a nyomtatvány, csak két ponton tértem el a teljes valóságtól: 1., helyszínnek a szüleim lakását írtam be, mivel oda vagyok bejelentve (mit magyarázkodjak, hogy mit kerestem én egy „idegen” lakásban, ha netán rákérdeznek? „Otthon” voltam és kész), 2., időpontnak pedig 16.00 órát írtam be a valós kb. 12.30 helyett. Aznap ugyanis a Hivatalban munkaszüneti nap volt, azonban a „papíros” munkahelyemen munkanap, tehát nem írhattam otthoni balesetre a valóságos, munkaidőnek számító időpontot.
Meg aztán elég hülyén is nézett ki, hogy „Írja le a baleset lefolyását!” mire én: „Belerúgtam az ágy lábába” … na de akinek nem tetszik, az egyrészt fogja be, másrészt tekintse meg a telefonomon a lábujjamról még aznap készített fotókat, amiken eléggé kivehető a lila és duzzadt pata.
Most kicsit parázok, hogy akarnak-e még valamit vagy ennyi elég ahhoz az 5 nap táppénzhez. Ha legközelebb balesetem lesz, megkérem a dokit, hogy az isten szerelméért, inkább mandulagyulladást írjon a papíromra…
