Bagoly típus lévén már az sem volt egyszerű, hogy a közönséges 8.00 órás munkakezdésre beérjek. Hát még most, mikor 7.00-re járok…
Hát először is, nem vagyok az az ember, aki kipattan az ágyból és félóra múlva már indul is. Nem, nekem legalább másfél órácska kell, de inkább kettő. Nagyon jól kialakult reggeli rutinom volt a régi szép időkben – amikor nemhogy nyolcra jártam, de csak két metrómegállónyit utaztam –, és ezt a rutint kisebb változtatásokkal átmentettem a mostani időkre is.
Régen: ébresztő szólt először 5.26-kor. (Ha aznap hajmosás is volt, akkor 5.18-kor.) Ezután 10 perc szundi, amely alatt jó esetben még álmodni is tudtam egy rövidet. 5.36-kor már az igazi ébresztő szólt. Zombi módra kivonszolódtam a konyhába, összeraktam egy kávét, azzal lerogytam a fotelbe és olvastam, míg megittam a kávét, esetleg keresztrejtvényt is fejtettem. Ez eltartott kb. 5.53-ig (ébresztő beállítva, el ne bambuljam az időt).
Ezután összeraktam a reggelit, meghámoztam a gyümölcsöt, előszedtem a vitaminjaimat, majd leültem reggelizni. Ez kb. 6.00 és 6.05 közé esett. Ekkor következett a kellemes, hosszú reggelizés. Persze nem ilyen lassan zabálok, hanem még ilyenkor gyorsan megnéztem a netet, olvastam, sőt olykor némi filmet is néztem még, például ha este elkezdtem valamit, amit nem tudtam valamiért befejezni, akkor azt reggelizés közben néztem meg. (Pl. A falut 0:22 perctől kb. 1 óra 3 percig néztem egy reggelen…) Az ilyesmi máris megalapozza a nap hangulatát.
6.30-kor szól a templom harangja, ez jelzi, hogy már nincs sok időm. 6.45-kor, de inkább csak 6.50-kor aztán feltápászkodtam, ki a konyhába, elmosogatni a reggeli csetreszt – nem szeretem ott hagyni, kivéve ha reggel volt a körömlakkozás –, utána arclemosás, zuhany, testápoló, fogmosás, öltözködés, fésülködés, smink és indulás. Ezen az utolsó mozzanaton szoktam valahogy mindig elúszni. Mindig jól halad a reggel, de onnantól, hogy kijövök a zuhany alól, valahogy felgyorsul az idő és sosem tudom behozni…. De régen ez nem nagyon volt probléma, mert 8.00-ra jártam, sőt a beléptetőrendszer csak 8.05-től jelzett késést, tehát ráértem addigra odaérni munkahely kapujáig.
A tökéletes esetben fél nyolckor indultam el, ami többnyire 7.35 lett, illetve az utóbbi időkben. ahogy szartam bele az egészbe, inkább 7.40, de még így sem késtem el, mert csak két metrómegálló volt, illetve a munkahely kapuja csak 50 méter a metrótól.
Most: az ébresztő szól 4.26-kor. Ennél korábban NEM vagyok hajlandó felkelni! A szundi 5 percre van állítva, 4.31-kor végleg megszólal. Hajmosás csakis este. Felkelek, összecsapom a kávét, leülök vele, de már nem 10-12, hanem csak 5-6 percre, hogy hasson. Összecsapom a reggelit is. A vitaminokat már este kikészítettem – ha el nem felejtettem – a gyümölcsöt is reggel helyett este hámozom, hogy azzal se veszítsek időt. Kb. 5.00 és 5.05 között leülök reggelizni/olvasni/megnézni a netet, de szigorúan csak 5.32-ig, akkor szól az újabb ébresztő.
Felpattanok, rohanok a konyhába elmosogatni, utána villámgyorsan elkészítem a napi három szendvicset (pénteken kettő). Van büfé, de az olyasmit drágállom, és pizzáshoz, közértbe kiszaladni itt nincs idő, így mindennap házi szendvicset eszem. Mostanában két kenőmájast és egy márványsajtos vajkrémest.
Ha kész a mosogatás, rohanok arcot mosni, zuhanyozni, fogat mosni. Ezekkel végezni kell 6.00-ig, de legkésőbb 6.02-ig! Pánikszerű öltözködés, fésülködés, minimálsmink. Elindulás legkésőbb 6.30-kor, jobb esetben – újabban sikerülni szokott – 6.26-kor vagy picit még előbb.
A templom 6.30-kor harangozik. Első napon még az ajtóban voltam, mikor hallottam, második napon már a lépcsőházban voltam, mostanában többnyire a kapu és a metró között hallom. Ha egyáltalán nem hallom, az azt jelenti, hogy nagyon jó időt futottam!
Rohanás a Deákra, átszállni a másik metróra. Ha a másik metró peronján még 6.40 vagy azelőtt van, akkor OK. Metrózás, futás a melóhelyhez, ahol eddig a portán fel kellett vennem a látogató belépőkártyát személyivel; most ez megszűnik, mert kaptam véglegeset.
Ezután kiállni a sort a lifthez, aztán fel az emeletemre és be az irodába, és mindezek után is lehetőleg legyen legalább egy lélektani perc a munkakezdésig, vagyis max. 6.59-re az irodában kell lennem, hogy megmutassam magam a szobatársnak.
Van, aki utánam érkezik, de a legtöbben már öt-tíz perce ott vannak, vagy ki tudja. Én legutóbb beértem úgy, hogy a kabátomat is letettem és a jelenlétit is aláírtam, ÉS még ekkor is csak 6.55 volt, de ennél tovább nem megyek el a koránkelésben.
Minden ismerősöm somolygott, hogy ugyan vajon hogy fogom bírni a korán kelést, ha eddig is szenvedtem. Hát rá kellett jönnöm, hogy nem azzal van a gond, hogy felkeljek 4.26-kor – mi abban a kunszt, szól az ébresztő, én meg felkelek. Nem vagyok hallássérült… A baj azzal van, hogy korábban lefeküdjek!
Mint sokszor mondtam, bagoly vagyok, este pörgök, még ha fáradt vagyok is, mindig akad még egy cikk vagy még öt perc egy filmből, amit látnom kell, és úgy elhúzom az időt, hogy az utóbbi héten mindig kevesebbet aludtam a kelleténél. Legalább hét, de inkább hét és fél vagy nyolc nettó alvásóra kell, hogy 100 %-os legyek; és ebbe bele kell számítani, hogy lefekvés után még negyedórát mindig olvasok, másik negyedórát hánykolódok, tehát csak a lefekvést követő 30. percben alszom. Tehát, ha 8.00 órás munkakezdéskor 5.26-kor ébredek, akkor 21.00-kor kellett ágyba bújnom, hogy kialudjam magam. Ebből persze többnyire 21.50 lett…
És most se jobb a helyzet…. Hiába tudom az eszemmel, hogy most, 18.25-kor nekem már 19.25 van, és ha kilenckor fekszem, az ugyanaz, mint régen a tízkor, a legtöbbször sajnos nem nagyon megy…. Az utóbbi héten tiszta zombi voltam, persze a kávéktól magamhoz tértem napközben, de az mégsem pótolja az igazi alvást. Szóval most meg kell próbálnom korábban lefeküdni, de nem mindig megy, hiába dolgozom végig a munkaidőt és utána néha még futok is…
