Nem most volt a szülinap, kicsit megkéstem az írással, de lusta voltam a 38 fokos hőségben. A parfüm sztorija egyszerre dühítő, elkeserítő és mégis happy endes, szóval érdemes leírnom.
A szülinap előtt szokás szerint megírtam a kívánságlistát. Ezt azóta teszem, mióta realizáltam, hogy a szüleim hajlamosak hülyeségeket venni, aminek a., én nem örülök, b., ők mégis kiadnak rá x összeget. Akkor már vegyenek olyasmit, ami tényleg kell nekem, nemde? A listára mindig praktikus dolgokat is írok, mint nescafé vagy zöld tea, és mondom, hogy nekem elég, ha azt megveszik (ami igazán kell és nem kapom meg, úgyis megveszem később, hehe).
Hát most ráírtam a listára a Mexx Very Nice parfümöt is, amiből már csak félujjnyi mennyiség van. Negyvenedik szülinapra igazán megvehetnek egy kb. ötezer forintos parfümöt, nekem pedig ez lenne az ünnepi kölnim a hétköznapi La Rive teknősös mellett.
Így utólag belegondolva nem is értem, mit gondoltam, egyáltalán minek írtam a listára, amikor sejthettem volna, hogy így vagy úgy, de nem fog összejönni. Még azt is utánaírtam poénból zárójelben, hogy „Ne az ócskapiacról!” – Fateromnak van ilyen hülye mániája, hogy folyton arra a kurva ócskapiacra jár, és hagyján, hogy órát vagy effélét vesz ott, de képes szappant meg más kozmetikumot is onnan beszerezni, én pedig hányok a gondolatra, hogy mindenféle lopott, avas, hamisított vackot magamra tegyek, amit szakadt csövesektől vett meg.
Na mindegy. Eljött a szülinapi köszöntés, az ajándékot szatyorban ott volt a parfüm, kettő is, de persze hogy egyik sem a Mexx Very Nice. Az egyik egy türkiz színű, állításuk szerint friss illatú, a hétköznapokra, a másik egy bordó üvegű, alkalmi. Otthon feltettem őket a polcra és nem foglalkoztam velük; majd ha megjön a biztosítási pénz, veszek Mexx Very Nice-t.
Aztán egyszer parfümökről dumáltunk a szobatársammal, és mivel Dórinak van szaglóérzéke, másnap bevittem neki ezt a kettőt, hogy mondjon már róluk véleményt. Én ugyanis szinte egyáltalán nem éreztem a szagukat, vagy ha igen, nem bírtam eldönteni, passzolnak-e hozzám.
Ő megfogta először is a türkiz üveget, beleszagolt, aztán azt mondta, hogy szerinte ez férfikölni. Rémülten meredtem az üvegre: Oriflame Glacier volt a neve. Azonnal rákerestünk a neten és láttuk, hogy valóban fiúparfüm! Ez egyszerűen hihetetlen! Ezek után természetesen szóba sem jöhetett hogy használjam.
A bordó üvegű Cyane vagy micsoda legalább tényleg női parfüm volt, de egyrészt már csak kétujjnyi volt benne – vagyis: nyilvánvaló, hogy használt –, másrészt Dóri szerint öregasszonyos az illata.
Ahogy jobban megnéztük, azt is észrevettük, hogy a Glacier talpán ott a lejárati dátum, így: „EXP 03/08”. Vagyis vagy 2003. augusztusában, vagy 2008. márciusában lejárt. Nem vagyok egy finnyás alkat, de azért hogy egy minimum 9 éve lejárt szavatosságú férfiparfümöt kapok a negyvenedik születésnapomra, az annyira kiakasztott, hogy egyszerre röhögtem és kapkodtam levegő után a méregtől! Dóri is hasonlóképp ki volt akadva, azt se tudta szegény, mit kéne mondania ilyenkor.
A parfümöket már haza se vittem, otthagytam a melóhelyen. Viszont következő hétvégén találkoztam Öcsémmel és Ágival, és nekik elmeséltem a történetet. Addigra már teljesen belelovalltam magam a dühbe. Kifejtettem, hogy nem is az a baj, hogy nem kaptam meg a Mexx-et, hanem hogy x Ft-ot elköltöttek erre a két szarra, amiből akár vehettek volna nescafét is, aminek van haszna, és ráadásul direkt könyörögtem, hogy ne arról a szájbabaszott ócskapiacról vegyenek istenverte használt mocskos lomot a csövesektől meg cigányoktól, erre bazzeg riktig azt veszik meg! Csak meg ott van, aztán parfüm-parfüm, egy hülyeség…
Öcsémék is ki voltak akadva, még az is szóba került, hogy negyvenedik szülinapra akár némi kápét is adhattak volna, amivel egyetértettem magamban (lévén Fater nyugdíja kétszerese az én fizetésemnek), de ha nem, nem, a parfümügy viszont nagyon dühítő.
Szerencsére ekkor kezdődött a téma jobbik oldala, mert Ági megjegyezte, hogy van egy Roma nevű parfüm, aminek olyan az üvege, mintha oszlop lenne, és valami hosszú nevű ember tervezte, ő azt tudja rajtam elképzelni.
Hazaérve még mindig puffogtam, de azért rákerestem a Roma parfümre. Meg is lett, Laura Biagottitól, valóban oszlop alakú jópofa üvege volt, és a Krémmánián mindenki eléggé dicsérte.
Mondjuk nekem teljesen lényegtelen, mert a szaglásom 10, de inkább csak 5 %-a az átlagemberének (a kutyák pedig kiröhögnének). Ez a parfüm jól hangzott, így rövid tépelődés után rendeltem belőle egy mintát.
Elveim ellenére a Notinótól, mert azokra annyira berágtam, mikor nevet változtattak és minden rohadt Youtube-videó elé odabaszták ötszáz decibellel a hirdetésüket, hogy megfogadtam, az égvilágon soha semmit nem veszek ezektől, de ezt a fogadalmamat most félredobtam, mivel nekik volt gyorsan elérhető parfümmintájuk. Ráadásul meglepő hamar, két nap múlva már át is vehettem.
A minta húsz méter bubifóliába volt csomagolva, amit félretettem pukkasztgatás céljából :-D Maga a parfüm pedig szép halvány narancssárga/rózsaszín, és mikor a csuklómra fújtam, még én is éreztem valami nagyon jó, igazán kellemes narancsos-citrusos illatot. Egész este a csuklómat szagolgattam, de pár perc után már csak nagyon, nagyon, nagyon halványan éreztem valami jót, de tudtam, hogy valószínűleg rendes szaglású emberek érzik még ezt, csak az én szaglósejtjeim képtelenek már felfogni.
Másnap rögtön vittem be a melóhelyre Dórinak! (Egen, így telnek a napok a közszférában :-) Ő is megszagolta és nagyon dicsérte. Kérdeztem, szerinte illik-e hozzám, és azt mondta, igen.
Úgyhogy most a Roma termékmintát használom, és elégedett vagyok vele, bár nagyon vicces, hogy a kifújást követő 15. másodperctől kezdte egészen estig már egyáltalán nem érzem, de azért tudom, hogy ott van és biztos jó.
Most elhasználom a mintát, közben figyelem, hogy hány napig tart, és aztán rendelek egy teljes kiszerelést. Még van benne, és kb. harmadik hete használom szinte mindennap.
Benéztem egy Douglasba is, hogy talán megveszem ott, az mégiscsak elegánsabb, de sátáni kacajjal kifordultam az üzletből, mikor megláttam, hogy 14.200.- Ft egy 25 ml-es üveg. A Notinón a 100 ml-s sincs 12 rugó. Na szóval ez elég egyértelmű, megint netes rendelés lesz, gondold át ezt a dolgot, kedves Douglas :-D
Öcsémék azt javasolták, vallassam ki a szülőket, honnan voltak a gagyi parfümök, és közöljem velük, hogy kidobtam őket. Mindkettő meg is történt. Kivágtam a kölniket, miután lefotóztam őket a telefonnal, nehogy később letagadják a helyzetet, és a Dunkirk mozi után elővettem Fatert. Biztos voltam benne, hogy az ócskapiacról voltak ezek a gagyik, ám szerinte anyám szedte elő a szekrénye mélyéről, nyilván ő is ajándékba kapta őket ezerötszáz éve, és állítólag ragaszkodott hozzá, hogy ezeket adják nekem.
Simán lehet, hogy így van, mert anyám képtelen kidobni bármit is, és utál pénzt kiadni, tehát csont nélkül továbbajándékoz kapott ajándékot akár évekkel a szavatosság lejárta után is. Ugyanakkor az is lehet, hogy mégiscsak a büdös ócskapiacról van, mert viszont Faterom meg szeret lódítani, ha arról van szó, hogy kedvezőtlen színben tűnne fel. Mindkét lehetőség elég elkeserítő, főleg mert tényleg kerek szülinap volt, és arra nem voltak képesek, hogy becsámborogjanak valami boltba és megvegyék azt az ötezer forintos Mexx-t …. Viszont mégis jól sült el, mert most lesz Romám, ami állítólag finom is és illik is hozzám; hétvégékre vagy közönségesebb alkalmakra pedig a teknőskölnit fogom használni, hogy ne a drága Laura Biagotti fogyjon. Szóval, egyszerre elkeserítő és jól végződő sztori volt ez, az ember nem is tudja, sírjon vagy nevessen, ez tipikusan az a helyzet, amikor sírva vigad a Macska…
