Pár éve kitalálták ezt a baromságot, hogy a közigazgatásban dolgozóknak „vizsgát” kell tenniük valami pontokért, amiből x számút el kell érni, különben…. Na, hogy különben mi lesz, az passz, mert ezért még nem rúgtak ki senkit, aki nem tudta határidőre teljesíteni ezeket, szóval, érdektelen az egész.
A vizsga neten zajlik és többféle tárgy van, ezek változó számú pontot érnek, és így jön össze egy embernek a 20, 40, vagy amennyit kell neki.
Az előző melóhelyemen engem már nem érintett, mert pont mikor ezt az állatságot bevezették, akkor soroltak át engem közalkalmazottnak. Valami előnyöm csak volt a dologból :-)
A többiek, a köztisztviselők, a rettenetesen okos és inteligencs asszonyságok pedig oly módon „vizsgáztak” le, hogy odajárultak Barbihoz és megkörnyékezték: „jaaaj, Barbikám, vizsgázzál már le helyettem!” (Paraszt Mari, Doktor doktor Juditka stb. … akik egyébkén aaaaaaaaaaaannyira okosak és műveltek és hozzáértőek, de ezt a vizsgát jaj, nem bírják megcsinálni mégsem).
Ilyenkor Barbi átment az illető szobájába, és félóra alatt megcsinálta helyettük a vizsgát.
Ebből azt a következtetést vontam le, hogy 1., túl nehéz és szakmai nem lehet, mivel Barbi nem tanult valami sokat, különben is „csak” érettségije van, míg a többinek diplomája, 2., kurvára lényegtelen ez a vizsga, hisz semmi nem garantálja, hogy maga a dolgozó vizsgázik-e, illetve nem puskázik-e.
Persze hogy Barbi puskázott, pont ez volt a lényeg, hogy gyorsan és ügyesen megtalálta a válaszokat, így a 20 kérdésből álló 30 perces vizsgákat minden esetben sikeresen abszolválta az igazi köztisztviselők helyett.
Hát most, hogy új melóhelyem van, és már én is köztisztviselő, kormánytisztviselő vagy hogy a f*szomba hívnak minket – a fizetés valamiért kurvára nem követi az előkelő megnevezést – lettem, írt októberben a személyzetis, hogy nekem is kell vizsgáznom. Mivel csak augusztusban járt le a próbaidőm, így részarányosan kevesebb pontot, 12,1-et kellett megszereznem. (Hogy a 0,1 pontot hogy fogom, azon csak röhögni tudtam.)
…. Már a jelentkezés sem volt egyszerű, mert a ProBono felület egy rakás szar, ahogy egyébként minden kormányzati weblap. Látszik, hogy informatikai analfabéták állnak az ország élén, és a hasonló süket haverjaik szerkesztik ezeket a központi honlapokat. Egy közönséges webshopban két kattintással megtalálom, hogy mi kell, újabb két kattintással megrendelem, és nettó 5 perc alatt túl vagyok az egészen. Az állami honlapokon?! Próbáld meg a magyarorszag.hu-n megtalálni a gödöllői polgármesteri hivatal postacímét! Röhej, bazzeg….
Na szóval a ProBono is ilyen, de azért némi szenvedés árán csak felmentem rá, megtaláltuk a választható képzések jegyzékét és hogy melyik hány pontot ér. A csajok azt javasolták, hogy ne egy darab 12 pontos vizsgát válasszak ki, mert minél több pontos a tantárgy, annál nehezebb értelemszerűen. Így én kinéztem magamnak három darab négypontosat. Azt megírtam mailben a személyzetisnek, mert ő azt írta előzőleg, hogy ha kiválasztottam a tárgyakat, írjak neki és majd ő felrögzíti a „képzési tervembe” (hisztérikus röhögés).
No, ezután eltelt egy hét, két hét, semmi nem történt. November közepén írtam a személyzetisnek, hogy bocsi, de most mi lesz, kapok-e valami értesítést, hogy mikor mit és hogyan kéne csinálnom? December 20-ig kell letennem a vizsgákat, nem is tudom, hogy nehéz-e, könnyű-e, hogy kell stb.
Válasz semmi. Felhívtam a nőt, nem vette fel a telefont. Kinéztem a hivatali telefonkönyvből, hogy kik a szobatársai az irodában, és most már úgy küldtem el az érdeklődő e-mailt, hogy olvasási visszaigazolással, és másolatban megkapták a szobatársai, valamint az én szobatársam, Dóri is. Hát erre már képes volt reagálni, délután írt, hogy juj, hát ő elfelejtette felrögzíteni a választott tárgyaimat a képzési tervembe – qrva anyádat! – de majd most! Baszki, két hét nem volt neki elég. Na mindegy, másnapra már tényleg ott volt a „képzési tervemben” a három hülye tantárgy.
Fel a ProBonóra, ahol nagy nehezen megtaláltuk a tananyag pdf-fájlját. Kinyomtattam mindhármat, kb. 20-25 oldalból álltak.
De magával a tanulással még nem tudtam foglalkozni, egyrészt mert semmi kedvem nem volt hozzá, másrészt mert ez már november volt, és Endre halála meg a tulaj által belengetett lakásfestés miatt egyszerűen nem bírtam még több stresszes dolgot bevinni az életembe most.
Mikor Erdélyből hazajöttünk, már november legvége volt, és tudtam, hogy most már komolyan el kell kezdenem foglalkozni azzal a három kurva vizsgával, ki tudja, milyen nehezek, és mindhármat meg kell csinálnom december 20-ig!
Dóritól, Barbitól és Orsitól is kértem tanácsokat, hogy ki hogy csinálja a vizsgákat. Barbi a kinyomtatott tananyagban lapozgatva szokta kikeresni a választ a tesztkérdésekre, Orsi és Dóri viszont egyidejűleg megnyitja a tananyag pdf-fájlját, és a gépen keresi ki a vonatkozó választ. (Ennyit ennek a „vizsgának” a komolyságáról. Nyilvánvalóan azért van az egész, hogy a ProBono kitalálói valami zsíros lét zsebeljenek be.) Mindhárman megnyugtattak, hogy a 30 perc a 20 kérdésre bőven elég lesz.
Első lépésben elolvastam az első tárgy tananyagát. „Alapvető jogok és kötelességek.” Uramisten, de unalmas volt. Nevetséges baromságok voltak benne, pl. az új Alaptörvényben ezt a fejezetet nem így hívják, hanem „Szabadság és felelősség”-nek …. És efféle marhaságokkal volt tele az egész. De azért kétszer elolvastam, másodszor már aláhúzogatva, hogy azért tudjam, mit hol keressek a vizsga alatti puskázás során.
Ezenkívül a honlapon volt egy „előadás” is, azt végig kellett tekerni, csak utána lehet vizsgázni. Tíz perc után tudatosult bennem, hogy az „előadás” abból áll, hogy egy faszi szó szerint felolvassa a pdf-tananyagot. Értelmes ötlet. Mi mást vártam? Két nap alatt nyomtam le az „előadást”, mert egyszerre nem ment, folyton leragadt a szemem.
A második nap végén ahogy befejeztem az „előadás” hallgatását, rögtön nekikezdtem a vizsgának. A telefont lenémítottam – életemet teszem rá, hogy anyám ilyenkor fog hívni – sőt el is dugtam, hogy ne is lássam, és nekifogtam. A kérdések egész értelmesen voltak megfogalmazva, többnyire csak választani kellett 3 lehetőség közül, vagy kiegészíteni egy mondatot, vagy sorba tenni eseményeket. Volt kettő-három, amit 100 %-os biztonsággal tudtam fejből, de ahol egy szemernyi kételyem is volt, ott fellapoztam a tananyagot és onnan másoltam ki. Sikerült kb. 21 perc alatt befejeznem ezt a puskázásból álló nagy közigazgatási vizsgát, a 20 pontból 19-et értem el, mert volt egyetlenegy kérdés, amire egyszerűen nem volt válasz a tananyagban, így saccoltam, és tévedtem.
Nagyon megdobta az önbizalmamat, hogy rögtön elsőre sikerült ez a vizsga – egyébként három lehetőség van – és hogy alig pár nap készülés után. Rögtön másnap nekikezdtem a második tárgynak, ez a fogyasztóvédelem volt. Halál unalmas téma volt, de legalább csak 19 oldal, és itt az előadás abból állt, hogy egy pasi beszélt, nagyjából követve a tananyagot, de önállóan. Mondott pár olyant is, ami az anyagban nem volt benne, ezeket odaírtam a margóra.
Hétköznap este, munka után fejeztem be az előadást, és rögtön nekifogtam a vizsgának. Ez is sikerült elsőre, de asszem csak 16 pontot értem el, és éreztem, hogy már fáradt vagyok fejben (4.35-kor keltem, este 19.00-re jutottam a vizsgáig). Legközelebb hétvégén vagy pénteken vizsgázom.
Ja, azt nem mondtam, hogy általános vélemény szerint érdemes otthon vizsgázni, ahol csönd van és nyugi, nem csörög a telefon, nem mászik be a főnök stb. Így én is otthon csináltam.
Másnap azonnal nekifogtam a harmadik tárgynak is, ez teljesen szakmai volt, így értettem is hozzá egy kicsit, ráadásul nagyon egyszerűen volt megfogalmazva. A tesztkérdések szinte viccesek voltak, némelyiket egy tízéves gyerek is meg tudta volna válaszolni. De azért nem vettem félvállról, volt lapozgatás rendesen, és végül 20/20 pontot értem el.
Egy hét alatt megcsináltam a három ProBonós vizsgát, azt, amit a borzasztó okos ex-kolléganők rendszeresen képtelenek voltak, és minden alkalommal a középfokú végzettségű Barbit kérték meg rá. (Ez egyébként nem teljesen igaz, Bogi mindig saját maga csinálta.)
Ezzel nem volt teljesen vége a dolognak, januárban jött egy újabb hasonló hülyeség, ugyanis „informatikai biztonsági”, meg munka-, tűz- és katasztrófavédelmi „vizsgát” kellett tenni ugyanilyen módon. A tananyagok 70 meg 110 oldalasak voltak, eszünk ágában sem volt kinyomtatni és megtanulni, főleg mivel a tesztkérdések – a helyes választ megjelölve – is megvoltak, meg a sikeres vizsgát is kinyomtatták, akik először csinálták meg a vizsgát, és kézről kézre járt.
Itt időkorlát sem volt, úgyhogy én Dóri tanácsa alapján megnyitottam a pdf-tananyagot, és az ablakok között váltogatva kikerestem a jó választ, és így „vizsgáztam” le, ahogy egyébként mindenki más is.
Hogy mi értelme van ennek az éktelen baromságnak, azt bizisten nem értem, mert senki egy büdös szóra nem emlékszik már most az egész tananyagból, csak arra, hogy Ctrl+F billentyűkombinációval kell megnyitni a „keresés” ablakot a pdf-ben.
Biztos tök menő, hogy el lehet hencegni kormányzatilag, hogy itt micsoda csodás informatikai közigazgatási vizsgarendszer van, de egyrészt szar az egész, másrészt puskázásból áll a 100 %-a, és ezért teljesen értelmetlen, csak bosszankodás és időpocsékolás, persze értem, hogy az volt a lényeg az egészben, hogy valami csókos cége jó sok pénzt markoljon fel érte.
Szóval, aki esetleg efféle „vizsga” előtt áll most, és izgul, az nyugodjon meg, nyissa meg egyidejűleg a tananyagot és használja a Ctrl+F-et!
