Ez a speciális munkamódszerem, amit én találtam fel szorult helyzetemben, miután már hónapok óta rohadt sok – és egyre több – a meló, és már képtelenség rangsorolni is, mi fontos és mi nem, mit kéne előre venni és mit lehet meghagyni.
A főnöknek ráadásul megvan az a különös szokása, hogy azt szereti, ha több ügyet elintézünk egy nap, valamiért a 30-as számhoz ragaszkodik (talán ez a szerencseszáma?), márpedig ennyit nem mindig tudunk megcsinálni, mivel van egy csomó javítás is, ami időigényes, meg persze rengeteg olyan anyag van, amivel akár egy órát is elpiszmog az ember. Van, amivel „csak” csinálnivaló van olyan sok: több levél, több bizonylat stb., de van, ami olyan marha nehéz, hogy meg sem értjük, mit is kéne vele csinálni. Ilyenkor utánakeresünk valami szabályzatban, már ha van rá vonatkozó szabály, vagy megkérdezünk mást, aki lázasan elkezd kurkászni a saját anyagai közt információért; ezalatt persze sem az ő, sem az én anyagom nem halad.
Nehezíti a dolgot, hogy nethozzáférés nincs, illetve csak bizonyos weboldalakat lehet nézni, azok is kurva lassúak, holott pl. egy egyszerű Google-keresés tíz másodperc alatt megoldás lehet sok kérdésünkre, de Google persze az istennek sincs, mert miért is lenne?
Közszolgálati informatika, áh…. Csak a vezetőknek van rendes internet, mi dolgozzunk a '80-as évekbeli módszerekkel.
Szóval a nagy nyomás miatt feltaláltam a „Vak Késdobáló” módszert, ilyen időszakokra. Ha van például egy bonyolult(nak tűnő) ügyem, de aznap még csak tíz aktával végeztem, és minimum húsz kéne, mert a főnök másnap bejön és bánatosan megkérdi, ugyan miért van az, hogy én ma csak 17 ügyet csináltam meg? Ha a kezembe kerül egy vacaknak tűnő ügy, amivel nem tudok mit tenni, alapesetben megkérdem Dórit, aki röviden elmondja.
DE nem mindig, mert az esetek felében elkezd töprengeni (Dóri nagyon alapos és lelkiismeretes), és rájön, hogy ez mégsem olyan egyszerű ügy, hanem igazából bonyolult, és nem is elég csak egy sima levelet írni, hanem öt levél kell, abból három tértivevényes (amit kézzel töltünk ki, helló, XXI. század), és két bizonylat, sőt még ezenkívül X számú bonyolult és/vagy időigényes dolgot is kéne vele csinálni.
Ha felmerül bennem, hogy ilyesféle válasza lesz Dórinak, vagy azt látom, hogy marhára elfoglalt, akkor azt mondom, hogy le van szarva, és eldöntöm magamban, hogy szerintem mit kéne ezzel az üggyel csinálni – már persze ha láttam már valami hasonlót –, és azt szépen megcsinálom és leadom. Pont úgy, mint egy vak késdobáló, aki megpróbál célozni, aztán vagy eltalálja a céltáblát, vagy nem :-D
Vicces, de az ilyen módszerrel megcsinált ügyeimből viszonylag keveset kapok vissza javításra. Holott azt gondolnám, hogy szar az egész, ahogy megcsináltam, és 10-ből 10 visszajön, de nem, 10-ből csak átlagosan 4 jön vissza.
Egyébként akkor is csinálom ezt, ha érzem, hogy nem ez a jó megoldás, de Dórit nem akarom zaklatni vagy igyekszem növelni az ügyszámot, szóval tudom, hogy rossz a dolog, de legalább annyival több aktát leadtam, aztán majd visszajön javításba, de leszarom, legalább annyival kevesebb ideig állt nálam az adott ügy.
Van még egy módszerem, az „úgy teszek, mintha nem vettem volna észre”. Ezt akkor szoktam alkalmazni, amikor egy ügy viszonylag egyszerű, de menet közben rájövök, hogy a sunyi ügyfél még odaírt valami nyekergést, ami viszont marha bonyolult/időigényes/nem is tudom, mit kéne vele csinálnom.
Ilyenkor fapofát öltök és megcsinálom azt, amit a viszonylag egyszerű fő üggyel csinálnék, és úgy teszek, mintha a nyekergést egyszerűen nem vettem volna észre. Mert, ha elkezdek vele foglalkozni, az annyi idő, hogy azalatt öt másik ügyet megcsinálhatnék, és majd jön a főnök sírni, hogy miért csak ilyen keveset csináltam meg….. Így „elsiklom” a dolog felett, majd aztán visszajön javításba – de az már más, az javítás! – és mondhatom, hogy nahát, nahát, még ideírt valamit ez az átok ügyfél, hogy nem vettem ezt észre….
Jó esetben azt is odaírja a javító, hogy pontosan mit is kéne azzal csinálnom, szóval mindenképp hasznos ez a módszer.
Hát ilyen dolgok vannak. Ciki, nem ciki, de néha ezekhez folyamodom, hogy legalább megközelítőleg meglegyen az ideális darabszámom, és valahogy elférjünk az aktáktól az irodában; mert hárman vagyunk, az mostanában 3*150 akta, gyakorlatilag a csilláron is akták függnek már.
