Ezt a nyavalyát eddig megúsztam. Május 9-én vagy 10-én azonban – ekkor költözött ki Carmela az irodánkból, majd arról is írok – elkezdett viszketni a szemem. A költözködés miatt sok por volt, nem is zavart a dolog. De minél jobban viszketett, annál jobban dörzsöltem, és a dörzsölésre nemhogy nem múlt el, hanem még erősebben viszketett. Ronda piros is volt.
A helyzet a hüvelygombára emlékeztetett, ami szintén iszonyúan viszket, de ha elkezded vakarni, legszívesebben egész nap csak vakarnád, ezért már elkezdeni sem szabad :-D
A Székely Fesztiválra már úgy mentem pénteken, hogy viszketett, könnyezett és vörös volt a szemem. De még ekkor sem érdekelt úgy igazán. De aztán szombat reggel azzal a gondolattal ébredtem: bakker, mi van, ha kötőhártya-gyulladásom van?!
Megijedtem, mert annyit én is tudok, hogy a kötőhártya-gyulladásnak súlyos szövődménye is lehet. És aki csak a jobb szemére lát, mint én, az marhára nem veheti félvállról az ilyesmit.
Rá is kerestem a neten, és csakugyan írták, hogy szaruhártya-gyulladásba is átmehet, ami végső esetben a látás elvesztését okozhatja! (Maga a kh.-gyulladás diagnózisa megegyezett az én tüneteimmel.) Az írták a szakcikkek, hogy nem igényel sürgősségi ellátást. De azt is írták, hogy mivel veszélyes szövődményei lehetnek, már az első tüneteknél forduljunk orvoshoz. Hát most melyik legyen?! Az első tüneteim szerdán-csütörtökön voltak, most meg szombat volt.
Rápillantottam a János kórház honlapjára – ahová papíron tartozom – és ott írták, hogy havonta 8 alkalommal ügyeletet tartanak. Juhéj, gondoltam, az pont a havi 8 hétvégi nap! Rögtön fel is hívtam őket. A szemészet honlapján megadott telefonszám egy biztosítóé volt (WTF?!), így inkább a kórház központját hívtam, hogy van-e ma szemészeti ügyelet?
Ott azt mondta a központos, hogy nem, hanem a Szent Imrében van. Na, hát még oda is elmegyek, ha kell, talán csak nem tolong ott száz ember egy szép szombati napon a szemészeti ügyeleten. De azért a biztonság okáért felhívtam a Szent Imrét, hogy ugye jól tudom, hogy ma szemészeti ügyelet van náluk? A központos azt felelte, hogy ezt rosszul tudom, mert az ma a Jahn Ferenc kórházban van. (Kösz a pontos infót, János kórház központosa!)
Hát olyan isten nincs, hogy én kimásszak a Jahn Ferenc kórházba, ami a halál f*szán van és amúgy mellesleg „halálgyárnak” is becézik. Majd pont egy ilyen helyre fogom vinni az egy darab látó szememet.
De azért eddigre már bepánikoltam. Gondoltam, nyilván van valami recept nélküli bizbasz, ami javít a szememen, addig is, míg dokihoz nem jutok. Elkúsztam egy pláza patikájába, elmondtam a tüneteket, és adtak egy vénynélküli cseppet, amiben szemvidítófű is volt.
Ettől jobb lett a szemem, bár nem tökéletes. Vasárnap például, amikor a Lánchídon szembefújt a szél, határozottan olyan érzésem volt, mintha lenne valami a szememben – pl. kontaktlencse vagy szempilla – holott tudtam, hogy nincs.
Hátfőn egész munkanap vacilláltam, hogy menjek-e a szemészetre, vagy ne menjek? Gyűlölök orvoshoz járni, leginkább a szakrendelőket, ahol húsz ember ül és órákat kell várni, és a város minden egyes szakrendelőjében máshogy van a betegbehívási rendszer. Végül eldöntöttem, hogy az egy szememet mégsem kockáztathatom, és felhívtam a János szemészetét – a másik számukon, amin nem egy biztosító vette fel –, hogy kötőhártya-gyulladásom van és szeretnék menni. Mondták, hogy OK.
Bevallom őszintén, hogy ekkor, mivel a szemem már jobban nézett ki, egy kicsit megdörzsölgettem, hogy vörös legyen, mert ha csak pici tünetem van, mi van, ha elhajt a doki? (Tipikus orvosi hozzáállás: ha a betegség elején mész, akkor minek zavarod őket ilyesmivel, de ha már vért hánysz, akkor meg miért nem jöttél korábban?!) Szóval most a szemem viszketett és vörös is volt.
A János szemészetén kiderült, hogy a 15 évvel ezelőtti utolsó látogatásom nyomati már elmosta az idők szele, így kvázi friss betegként vettek fel. A kötőhártya-gyulladásomnál sokkal jobban érdekelte őket a nem látó bal szemem, mindkettőt jó alaposan megsasolták kívül-belül, szemnyomásmérés meg minden. Végül megkaptam a diagnózist meg egy receptet (végre! igazi gyógyszer!), azzal, hogy ha nem javul, térjek vissza.
Gondoltam, hátha célszerű lenne kiíratnom magam, és megpendítettem, hogy monitor előtt dolgozom, de a doki félreértette és azt mondta, ez nem a monitortól van, hanem a por vagy a szállongó szöszök miatt (akkor virágzott az az átok nyárfa vagy mi). Hát, ennyit a betegácsiról.
A receptet azonnal ki is váltottam. Az ugyan érdekes volt, hogy a leletemen Tobradex szerepelt, a szemcsepp neve pedig Tobrex volt, de gondoltam, ez olyan, mint a „nem tudom” és „nemtom” közti eltérés, vagyis ugyanazon dolog két különböző neve. Egyébként antibiotikumos szemcsepp volt és este rögtön el is kezdtem használni.
Hát nem éreztem javulást, de gondoltam, majd idővel. Két napig használtam napi 3x, de nemigen lett jobb. És még rondán is nézett ki, főleg a jobb szemem volt piros, amivel látok, és így nyilván jobban megerőltetem.
A harmadik napon eszembe jutott, hogy milyen kellemesen csökkentette a tüneteimet az a recept nélküli, szemvidítófűs szemcsepp. Így előszedtem, és mindkét szemcsepp betegtájékoztatóját elolvasva kiszámítottam, hogy előbb a VN szemcseppet kell belőni, majd utána 10 perccel a Tobrexet. Így is tettem.
Ez a május 14-i héten volt. Szombaton mentünk Szegedre. Maga a kiruccanás csodás volt, de a szemem!... Vacak volt, viszketett egész nap. Az sem segített a helyzeten, hogy sok mobilvécé volt, tehát pisilni lehetett – király! – de kezet mosni csak a kézfertőtlenítővel, amit hála az égnek magammal hoztam.
Délutánra mindennap rosszabbodott a helyzet. Estére már könnyeztem, és iszonyatos erővel kellett visszafognom magam, hogy szét ne dörzsöljem mindkét szememet. Egy ízben Öcsémmel találkoztunk este 20.00-kor, addigra már kritikus volt a helyzet: a jobb szememből folyt a könny, mintha valami nagyon szomorú filmet néznék. Zsepivel kellett néha felitatnom a könnyeimet, mint egy temetőlátogató öregasszonynak.
Szegedről hazafelé jövet a vonaton folyni kezdett az orrom, és mivel nem volt valami rendkívül erős a légkondi, ezért most először belém hasított: mi van, ha nekem allergiás kötőhártya-gyulladásom van?! A dokinő is azt mondta, hogy a szösztől vagy portól lehet.
Bár, hogy akkor miért írt fel antibiotikumos szemcseppet, azt egyáltalán nem értettem. Antibiotikumos a baktérium okozta fertőzésre kell. Érthetetlen.
A Tobrexre azt írták, 7-10 napig szabad használni. Én használtam 9 napig, aztán letettem. A szemem nem lett jobb. Megint rávetődtem az internetre, most már célzottan az allergiás kötőhártya-gyulladás után nyomozva (eddigre biztos voltam benne, hogy nekem az van, már csak azért is, mert a környezetemben senki nem kapta el tőlem, márpedig a vírusos/baktériumos kh. gyulladások rohadt fertőzőek).
A neten azt írták, hogy mindenféle allergiás kötőhártya-gyulladásra való szemcsepp vényköteles. De kurva jó! Most mehetek vissza a szemészetre.
… Megjegyzem, próbáltam szemvidítófű-teát is használni borogatásként, halottnak a csók volt, de a., legalább megpróbáltam, b., a szemem környéki bőr tök sima és szép lett tőle, szóval végül is nem volt hiába :-D
Arra gondoltam, annyiféle szemcsepp van, hátha van olyan is, ami allergiára jó és mégsem vényköteles! Rákurkásztam a neten és találtam is egy Allergodil nevűt. Ezt annak idején az allergológusom is felírta (parlagfű-allergiám van, de akkor még fogalmam sem volt, mi az a kötőhártya-gyulladás, nem is igen használtam ezt akkoriban). Mentem a gyógyszertárba Allergodilért. – Ebben a hónapban annyiszor jártam a gyógyszertárban, hogy már csak fáradtan legyintettek, ha megláttak :-D
Az Allergodiltól nemigen lett jobb a helyzet, de legalább nem volt olyan rémesen vörös a szemem. Persze hogy ezen a héten volt jegyem a Sakk musicalra is…. Mivel a szememet már hetek óta nem festhettem ki, úgy néztem ki, mint egy bánatos prostituált: magassarkúban, arcpírral, bordó rúzzsal, de festetlen, kisírt szemekkel…
A Sakk után szabin voltam. De a szemem nem javult, így odatelefonáltam a János szemészetére, hogy talán mennék. Mondták, hogy délután. Mondtam, hogy OK.
Amennyi eszem volt, sem a leletet, sem a Tobrexet nem vittem magammal, mondván, hogy minek? Elvittem helyette a recept nélküli cseppet meg az Allergodilt, mutatni, hogy vajon jól tettem-e, hogy használom őket.
A szemészeten most nem csak 1 db ember volt, hanem tele volt néppel! Rémálmom. 6 db nép ült ott. Bár szerencsém volt, mert ebből kettő párocska volt, asszonypajtás nem bírt az ember nélkül orvoshoz jönni, így hamar fogytak. (Senki nem volt vak közülök, hozzáteszem.) Utolsónak jöttem én, csupán félóra várás után. (Azért mégis jó ez.)
Most egy másik doki volt, aki mondta, hogy valszeg tévedésből kaptam Tobrexet, ami valóban antibiotikum, mert Tobradexet akart adni az első doki, ami szteroid. Így az antibiotikum nem használt, a szteroid használt volna, elnézést. Szerencsére adott helyette egy harmadikat, egy O betűvel kezdődőt, azzal hogy azt korlátlan ideig lehet használni.
Kérdezték, hogy mit érzek most. Mondtam, hogy iszonyúan viszket, és mintha lenne valami a szememben. Aztán én kérdeztem, hogy nem lesz-e ebből szaruhártya-gyulladás, de ez ügyben megnyugtattak. Meg egyáltalán, leszögezték, hogy allergiás a kötőhártya-gyulladás, nem fertőző, és az allergiás forma mégiscsak enyhébb.
Hazafelé betértem a törzspatikámba és kiváltottam ezt az újabb szemcseppet. Reggel-este kell. Hát ez tényleg használ, legalábbis miután becsöppentem, teljesen emberinek néz ki a szemem. Igaz, hogy kb. 10 órát tart ki a hatása, napi 2x kell cseppenteni. De legalább nem viszket állandóan, vagyis még mindig viszket, de elviselhetően. Sajnos estére még mindig rosszabb, így gyakran van, hogy mikor arcot mosok és megtörlöm, sajnos nem bírok ellenállni és elkezdem dörzsölni a szememet, mert annyira jólesik dörzsölni, utána persze rémes, mert besűrűsödik az a nyák, és totál olyan, mintha három kontaktlencse lenne a szememben, ami irritál.
És délután-este már a látásom sem az igazi, néha pislogni kell, hogy kitisztuljon és élesen lássak. Nyilván szintén ez a nyák vagy váladék zavar be ilyenkor. Délelőtt mindig azt hiszem, hogy na, végre kezd javulni, aztán estére mindig romlik a helyzet, persze jobb most, mint május közepén volt.
Azt is olvastam a neten, hogy ha allergiagyógyszert szedünk, az javítja – persze – a szem helyzetét is. Így a szemcsepp mellé elkezdtem a Claritine-t is szedni. Pedig azt igyekszem elkerülni, még parlagfű-szezonban is csakis akkor szedem, ha muszáj. Na de egy kis szénanáthát egész könnyű elviselni a viszkető-könnyező szemhez képest.
Így sajnos plazmát sem adhattam már másfél hónapja.
Most a Claritine és az Opatanol egyidejű alkalmazásával jobb a helyzet, alig könnyezik és a viszketés is szinte elviselhető, legalábbis estig. De a szemcseppet csak 4 hétig szabad használni, illetve addigra el is fogy. Viszont vényköteles. Menjek vissza harmadszor is a szemészetre? Az már nem „akut probléma” lenne, tehát csak előjegyzéssel mehetnék, ami kb. egy hónap. Vagy menjek a háziorvoshoz? Aki valszeg elküld a szemészetre vagy az allergológiára.
Az allergológiára mindenképp el kell majd mennem, de oda nemcsak előjegyzés kell, hanem beutaló is. Viszont egy beutaló – tudtommal – csak 30 napig érvényes. Tehát először elmegyek a háziorvoshoz (másfél óra várakozás az öregasszonyok közt, pont amit el akartam kerülni) beutalóért, aztán felhívom az allergológiát időpontért, de mi van, ha az egy hónapon túli időpontot ad? A., lejár a beutalóm, b., elfogy a szemcseppem. Vagy előbb hívjam az allergológiát, kérjek időpontot, és csak akkor menjek beutalóért a háziorvoshoz? Ah, egészségügyi rendszer, megint csak oda lyukadunk ki, hogy kapja be a kormány az összes részemet, miért nem lehet egy beutaló tovább érvényes? Mondjuk a 30 napot Fater mondta, szóval lehet, hogy nem így van, de nem csodálkoznék rajta. Amikor az egyszerre felírható gyógyszermennyiséget is korlátozzák, hadd üljön ott hetente az a páciens a rendszeresen szedett gyógyszeréért. Na mindegy…. Ennyit a kötőhártya-gyulladásról.
Ja, amúgy azért megbecsülöm a helyzetemet, mert ahogy olvastam a neten, hát van az enyémnél sokkal szörnyűbb eset is. Olyan fotókat láttam, basszus, hogy ahhoz képest a tükörképem egy Adonisz. Szóval csak így csendben picsogok magamban.
De azért nagyon nem jó érzés, hogy már több mint egy hónapja nem becsületes a szemem, OK, hogy a látásommal semmi gond, és nem is fáj, de ez a rémes viszketés is épp elég idegesítő...
