Mindenki, aki ismer, tudja, hogy a legfontosabb hobbim az olvasás. Hatéves korom óta talán nem is volt olyan nap, hogy legalább egy oldalnyit el nem olvastam volna. És ritkán, de előfordulnak olyan kivételes könyvek, amik baromira érdekelnek, de vastagok, és valami okból x időn belül végeznem kell velük. Nemrég volt a harmadik ilyen, ha jól emlékszem.
Véletlenül ezek mind J. K. Rowling könyvei voltak :-D
Az első a Főnix Rendje. Nekem isteni szerencsém volt, mert a Harry Potter-könyvek teljesen hidegen hagytak, egészen addig, míg az első film meg nem jött a mozikba. Az borzasztóan tetszett. De a könyvekkel még akkor sem foglalkoztam. Aztán jött a második film – az még az elsőnél is jobb volt. Ezek után megvettem az első könyvet, a Bölcsek kövét azzal, hogy ha jó, akkor jöhet a többi is.
Hát jó volt a Bölcsek könyve annyira, hogy utána egyszerre vettem meg a következő hármat :-D Ki is olvastam, Tesóm is, nagyon tetszettek, azóta is idézgetünk belőle („Vele, tudod, az a baj, hogy él” :-D). Ekkor még csak négy könyv volt megírva.
És micsoda mázli, hogy nem kezdett már évekkel korábban érdekelni a HP, mert tűkön ültem volna, hogy hogy is folytatódik a 4. könyv után!! Voldi visszatér, úristen, mostmilesz… De hála az égnek, én épphogy kiolvastam a negyediket és lomhán tűnődni kezdtem, hogy ugyan hogy folytatódik, amikor tök hamar megjelent az ötödik, a Főnix Rendje!
Vagyis hát marha sok idő telt el a 4. és az 5. közt, csak nekem nem, aki több éves késéssel olvastam.
Mire kijött a Főnix, annyira rá voltam izgulva, hogy az hihetetlen. Decemberben jelent meg, én megvettem magamnak és a fa alá tettem. Még szentestén, az ágyban elkezdtem olvasni, és addig olvastam, míg el nem ájultam. Ez kb. hajnali háromkor lehetett. Addigra már rezgett a szemem és ugráltak előttem a betűk. 25-én felébredtem és folytattam. – Nem emlékszem, miért akartam annyira gyorsan kiolvasni, de azt hiszem, dolgoztam a két ünnep közt, így muszáj volt 25-26-án kiolvasnom.
Szóval ebben a két napban megállás nélkül olvastam. Csak a vécére nem vittem magammal, de evés közben Főnix Rendje, heverészés közben Főnix Rendje, a fürdőkádban ázás közben Főnix Rendje. A saját nevemre sem emlékeztem. A fejem megfájdult, a szemem ugrált, migrénem lett, Algopyrint kapkodtam, de a könyvet befejeztem 26-án estére :-)
Nem is volt igazán jó élmény, egyrészt fizikailag nagyon kimerített, másrészt ugye ez a legnyomasztóbb könyv, Umbridge, nem hisz senki Harrynek, sőt Harry is elég kis köcsög, legalábbis eleinte, Siriusról már nem is beszélve. De persze, HP könyv, így ezt is szeretem :-)
A Félvér Hercegnél valahogy nem „kellett” sietnem, így azt normál tempóban olvastam el. Aztán a Halál Ereklyéi megint úgy jelent meg, hogy egy teljes hétvége + péntek délután próbáltam végezni vele.
Ezúttal okosabb voltam! Előre megfontolt szüneteket tartottam óránként, direkt pihentettem a szememet, vizet ittam, sétáltam a lakásban. Jobb is volt az olvasmányélmény, mint a Főnixnél. A rengeteg haláleset nagyon megviselt ugyan, főleg Dobbyé, akivel egy napon van a szülinapunk; de szomorúság ellen egy 30 dkg-os Milka csokit tartottam készenlétben, ami sajnos el is fogyott vasárnap estére :-D De a könyvet kiolvastam.
Aztán vége lett a HP-sorozatnak (az Elátkozott gyermekről most ne beszéljünk), és JKR-nek megjelent „igazi” regénye is, az Átmeneti üresedés, ami nagyon jó mint könyv, de sajnos brutálisan realista, szóval, totál az életből merítve.
Aztán pedig megjelent az álnéven írott első krimije, a Kakukkszó. Ezt megvettem, mert JKR-könyveket mind megveszem, és tetszett. Érdekes volt a krimiszál, de a nyomozó(k) karaktere még érdekesebb. A második és harmadik köteteket is megvettem és meglepve láttam, hogy mindegyik egyre jobb.
Aztán pár hete, mikor ebédszünetben a Libri weboldalát olvasgattam – ezt épp meg lehet nyitni a melóhelyi gépen –, megdöbbenve láttam, hogy megjelent a negyedik krimi is!! Pont húsvét előtt voltunk. Azonnal megrendeltem és meglepő hamar megjött. De még nem kezdtem olvasni, először a 3. kötetet akartam újra, hogy felfrissítsem az emlékeimet.
Ez volt a húsvéti szünetben. Aztán tépelődtem, hogy a Halálos fehéret kezdjem el rögtön kedden, munkába menet?... Olyan nyomasztónak tűnt a gondolat, hogy a HÉV-en meg villamoson pároldalanként olvassak egy vadi új JKR-krimit, és megegyen a fene a melóhelyen egész nap, hogy vajon hogy folytatódik??! Így azon a héten valami mást olvastam, és péntektől vasárnap estig terveztem a Halálos fehéret.
Ami nagy kihívás volt, mert 630 oldal.
Pénteki vásárlás után hazamentem, leültem és nekifogtam, elolvastam 117 oldalt aznap estig.
A hétvégén nem tudtam nonstop csak olvasni, mert szombaton vásárolnom kellett és megcsinálni Fater adóbevallását. Ami nem nagy cucc, de gyalog mentem a Nyugatiig shoppingolni, az adóbevallást meg hát mégiscsak jó alaposan ki kellett számolnom, hogy tuti ne csesszem el, és a legszebb kézírásommal kitölteni a nyomtatványt. Két példányban. Szóval ezzel elment azért néhány órácska.
… Ráadásul ironikus módon az is elvett időt az olvasástól, hogy a Kakukkszóból készült tévésorozatot néztem a neten. Mert csináltak belőle sorozatot, amit eddig kerültem, de most valamiért kíváncsi lettem rá, nekifogtam a húsvéti héten, és meglepően jó lett. Így egy órányi olvasást megszakított félóra filmnézés. Aztán a filmmel le is álltam, mert ijesztően sok maradt még a könyvből vasárnapra… Szombat estig alig több mint a 630 oldal felével végeztem csak.
Vasárnap pedig a Bosszúállókat kellett néznem! Hónapok óta vártam, mikor jön végre a befejező rész, és persze hogy pont ezen a héten jött. Mivel háromórás film, pénteken munka után, fáradtan nem akartam beülni rá, szombatra már csak az 1-3. sorokban volt hely, így maradt a vasárnap. Szóval, a vasárnapból még elvett 3 órát, plusz az utazás, a Bosszúállók. Mondjuk megérte, mert tetszett a film, és útközben is olvastam. Aztán hazajöttem és itthon még tovább daráltam a könyvet.
Egy ponton úgy éreztem, nem fogok vele elalvás előtt végezni, és kénytelen leszek hétfőn magammal vinni a melóba. De ez elviselhetetlen gondolat volt: hétfőn, még félig alva, a HÉV-en olvassam az utolsó 50 oldalt, aztán a munkahelyen viszkessek, hogy úristen, mostmilesz? Arról szó sem lehet. Elhatároztam, ha kell, nem alszom, de kiolvasom a könyvet.
Egyébként nagyon tetszett, szinte mondhatnám, hogy ez a legjobb a négy könyv közül. Nemcsak a krimi szál, hanem a magánéleti is marha izgalmas volt. Igaz, hogy a fogamat csikorgattam és a hajamat téptem ennek az istenverte házassági nyekegésnek az olvastán – aki olvasta, tudja, mire gondolok –, hogy miért nem lehet elválni b+!??? Szerencsére ez is megoldódott…
És végül vasárnap este kilenckor kiolvastam a könyvet! Rettentő büszke voltam magamra, és jó érzés is volt, mivel nagyon jó a könyv, izgi a krimi szál, jó a befejezés, és egyáltalán nem találtam ki a gyilkost előre (gyenge krimi is az olyan).
Igaz, hogy fél tízkor bújtam csak ágyba, és hétfőn reggel főzött kávét kellett innom, hogy magamhoz térjek, de megérte :-)
… Most folytatni fogom a tévésorozatot, mert eddig csak a Kakukkszót néztem meg, a Selyemhernyó és a Gonosz pálya jegelve volt, amíg a Selyemhernyót most – amikor ezt írom – ki nem olvastam újra. Most már ez is megvan, szóval jöhet a tévéfilm, remélem, az is olyan jól sikerült, mint a Kakukk.
