Szeretem a szinkronos filmeket – szerintem a magyar szinkron azért még mindig jó –, de simán megnézem feliratosan is, ha csak az van. Sőt van, amit direkt csak feliratosan nézek, különféle okokból, például a Becstelen brigantyk, amihez egyszerűen hiba volt szinkront készíteni (és tök felesleges is, azért a húsz angol nyelvű mondatért…)
Aztán volt pár film életemben, amiket mindenképp látni akartam, de egyszerűen nem jutottam hozzá magyar verzióban. Ezek nagyon érdekesek, mert annyit ért belőlük az ember, amennyit előzetes infók és maga a film alapján le tud szűrni…
Időrendbe állítani nem tudom őket, de fontos ilyen film volt a Wadjda. Ez volt – ha jól tudom – az első szaúd-arábiai játékfilm (!), amit ráadásul egy szaúdi nő rendezett. (Egy furgonban bujkálva az utcai jelenetek felvétele közben, mert abban a remek országban nő ilyesmit nem csinálhat, fúj, fúj…. egy KDNP-snek a nyála is csorogna, ha látta volna.) Full egyszerű sztorija volt, egy 12 év körüli kislány, aki szeretne egy bicajt, és végül nyer egy Korán-versenyen (bazmeg, XXI. század!!!), de mikor benyögi az egész iskola előtt, hogy a nyereményből cajgát akar, akkor mindenkiben megfagy a szar és finoman rábírják, hogy hát inkább valami palesztin menekülttábornak adja a zsozsót. Szerencsére a mamája, aki amiatt van berágva, hogy a papa vett melléje egy második feleséget (bazmeg, XXI. század!!!) – holott a nő fiatal és nagyon csinos volt –, ő már csak lázadásból is megveszi a kiscsajnak a bicajt. (amivel persze majd csak stikában tekerhet, mivelhogy nőknek tilos).
Asszem a filmnek meglett az a hatalmas eredménye, hogy a király megengedte ezentúl a nőknek a biciklizést, de persze csakis abban a bokáig érő fekete köpenyben és persze csakis a férfi gazdájuk felügyelete alatt. Hatalmas vívmány. (Bazmeg, XXI. század!!!)
De mindenesetre a filmre nagyon kíváncsi voltam és fent is volt a neten, de mikor néztem, nem volt magyar szinkronnal, sem magyar felirattal, sem angol felirattal – vagy rosszul kerestem –, így végül eredeti arab nyelven néztem és valami olyan felirat volt hozzá, ami bár latin betűs volt, de egyetlen szót sem értettem belőle. Így „csak” annyi jött át, amit a magyar leírásokból meg a filmből leszűrtem. Pl. könnyen megérthető, mikor a suliban a tanárnő meglátja, hogy két lány kilakkozza a körmét – úúúúúúristen, hát hová vezetne ez!!! –, akkor kiakad, meg effélék. De a színészek nagyon jók voltak, és már eleve az, hogy konkrétan Szaúd-Arábiában is forgatták, amire perverz módon kíváncsi vagyok, bár soha nem mennék oda, nagyon érdekes volt. Később kiderült, hogy nemcsak Wadjda, hanem A zöld bicikli címen is forgalmazták, tehát asszem olasz vagy spanyol feliratos verziót is találhattam volna hozzá, ha így keresem, de ezt akkor még nem tudtam és azóta nem volt kedvem újra nézni, pedig talán érdemes lenne. – Magyarul így sincs.
Aztán volt a Raspad c. orosz (szovjet? ukrán?) film, még 1990-ből, ami a csernobili robbanásról szólt. Mások írták, hogy mennyire jó és sokkoló, én meg kíváncsi lettem és ezért megnéztem. Ezzel már kicsit jobban jártam, mert oroszul beszélő, de angol feliratos verziója volt fent a YT-n.
Így többet értettem belőle, mint a Wadjdából, de jobban igyekeztem kitörölni az agyamból, mert eléggé sokkoló volt. Egyrészt vérprofin lett megcsinálva, és alig pár évvel Csernobil után, tehát még igazán friss volt a készítésekor. Másrészt azok a kiürítési képsorok, meg a kisgyerek, aki egyedül bujkált az üres házban és már ki volt hullva a haja a sugárzástól; a családtagok, akik elvesztették egymást a kiürítésben, hát rettentő volt látni. Asszem talán volt egy snitt, amikor egy helikopter repül végig a kiürített lakótelep fölött az Adagio zenéjére, hát azon talán bőgtem is. És akik felmentek a tetőre sikálni a radioaktív hulladékot, aztán egy hét múlva meghaltak, de ezt akkor még nem tudták… Szóval, mint filmélmény nagyon profi volt, de érzelmi okokból valszeg sosem nézem végig többé. És szerintem még jobb is, hogy csak angol felirat volt hozzá, magyar pedig nem; bőven elég az is, amennyit így megértettem belőle.
Aztán volt a Megmaradt Alice-nek, amiért Julianne Moore Oscart kapott teljesen megérdemelten. Ezt moziban tudtommal csak a Titanic filmfesztiválon vetítették nálunk. Én oda is mentem, de kettővel előttem elfogyott a tolmácsgép :-D Az a bigyó, amit ha felteszel, a szinkrontolmács a füledben egyenesben fordítja az eredeti nyelvű filmet. De hát már meg volt véve a jegy, és tudtam, hogy szuahéli nyelven is megnézném, meg hát ismertem a sztorit, és mégis ez angolul van, azért csak átjön a lényeg. Át is jött. Bár ne jött volna. Julianne Moore fiatalos ötvenes, egyetemen tanít, de Alzheimer-kórt kap, és hiába küzd ezerrel, szép fokozatosan leépül. Mint film ez is rendkívül jó volt, de nagyon megviselt érzelmileg. Azóta időnként „tesztelem” magam, állítólag ha gyalogolsz és közben visszafelé számolsz, akkor nem vagy Alzheimeres, mert ha igen, akkor ezt a két tevékenységet egyszerre nem tudja elvégezni az agy… A többi színészek is mind nagyon jók voltak, és valóban angolul mégis könnyebb volt követni a filmet, mint az arab Wadjdát, de asszem ezt sem fogom többé megnézni.
Regény is van belőle – vagy épp a regényből készült a film, már nem tudom –, és kíváncsi is vagyok rá, de szerintem nem fogom elolvasni, nincs annyi antidepresszáns a világon…
És úgy néz ki, most jön majd a negyedik eredeti nyelvű filmélményem! :-D
2002-ben moziban láttam A kört. Ez volt az első „japán horror amerikai remake-je” élményem. Én majdnem összeszartam magam rajta, de komolyan. Holott már láttam pár horrort addig. Egyébként azóta is valahányszor látom, betojok, és éjszaka nyugtalanul hálok :-D Imádtam, de annyira fostam tőle, hogy mikor a második részt bemutatták, magammal vonszoltam a moziba Öcsémet, aki kézzel-lábbal tiltakozott.
Igaza is volt, mert a második rész már egyáltalán nem volt félelmetes, valamint igen gyenge is volt. Szóval nekem marad az első, mint nagy klasszikus horrorfilm!
Tudtam, hogy ez a Ringu c. japán horrorból készült, amit valamikor akkortájt le is adtak a Dunán, én néztem is belőle részeket, de az inkább olyan nyomasztó volt, és nem is néztem végig ezért. Japánok…
De most pár hete valahogy kíváncsi lettem rá, és olvastam is róla dicsérő kritikákat, szóval keresgéltem a neten, hogy hol van magyarul a Ringu. Naná hogy nem volt. Akkor magyar felirattal? Nyista. Végre találtam egy olyant, hogy eredeti nyelven, angol felirattal. OK, hát úgy azért csak megértem majd. Belepillantottam, de akárhogy is kerestem, sehol nem volt az angol felirat. Néztem a képernyő tetejét, alját, oldalát, hunyorogtam, hátha valahogy el van rejtve, de nem. Végig csak a japán duma. Még szerencse, hogy ahogy elnéztem, az amcsi verzió nagyon is követte ezt a japán eredetit, szóval, ha majd összeszedtem a bátorságomat és megnézem, szerintem nem lesznek megértési problémáim :-)
Kicsit morcos vagyok amúgy, hogy a Ringu nincs a neten magyarul, mert tisztán emlékszem, hogy DVD-n ki volt adva az eredeti japán verzió, márpedig ami kijön DVD-n, azt fel szokták tölteni a netre ;-) Így láttam nemrég azt a filmet is, amiért Glenn Close-t Oscarra jelölték. Csak DVD-n jött ki, hopp fel is került a netre. De a Ringu nem, vagy azóta levették… Nnna mindegy, nyilván megértem majd a kellemes kis japán horrort, legfeljebb ha nagyon ijesztő lesz, majd egy doboz sör mellett fogom nézni :-D
Frissítés: azóta egy szép reggelen, erős főzött kávé mellett, megtaláltam a YouTube-on, hogy hogy kell beállítani a feliratot, így sikerült végül angol felirattal végignéznem a Ringut, nagy sikerélmény :-)
