HTML

a hallgatag macska naplója

Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.

Friss topikok

A gyapjúpulóveres randi

2019.06.18. 15:00 csendes macska

 

Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen sosem volt egy igazi (kölcsönös) kapcsolatom, mégis elég sok randim volt. Némelyik elég vicces. Például ez is, amit most felidézek…

Ez valamikor 1996 és 2000 között lehetett, mert emlékszem, melyik munkahelyen dolgoztam akkor. Abban az időszakban voltam túl egy szakításon, és bánatos voltam, nem is gondoltam komolyan semmiféle új kapcsolatra, úgy elvoltam a normális kis életemben.

A lényeg, hogy egyszer egy pénteki napon, meló után mentünk hazafelé a kollégáimmal. Tél volt, de rajtam épp egy farmer miniszoknya volt és csizma. Általában nem járok ilyenben, de ez a melóhely a villamosmegállótól 100 méterre volt, illetve hazafelé a villamosmegállótól másik 100 méterre volt a lakás, tehát ezt a 200 métert még télen is kibírtam szoknyában.

Szóval ott álltam 19 és 23 éves korom között szoknyában, csizmában a két kollégámmal a járdaszigeten, amikor láttuk ám, hogy egy srác sasol engem. Vihogtak is a kollégák és oldalba bökdöstek a két megállónyi villamosút alatt :-D Mikor aztán leszálltunk és szétváltunk, a srác odajött hozzám és megszólított. Már nem emlékszem, hogy beszélgettünk-e hosszabban is és hogy mit, a lényeg az volt, hogy találkozzunk este. Vagy késő délután, télen mindegy, miután már negyed ötkor is sötét volt.

Abban egyeztünk meg, hogy elmegyek hozzá és majd onnan megyünk valahová. Szerencsére ugyanabban a kerületben lakott, ahol én, és ismertem is azt a környéket. Ezzel szétváltunk.

… A mai eszemmel nem is értem, hogy mehettem bele abba, hogy elmenjek egy idegen srác lakására az első alkalommal, de gondolom, hízelgett a hiúságomnak a dolog, vagy kíváncsi voltam, vagy mindkettő. Különben is egyfajta érzelmi tompaság volt még rajtam a Karesszal való szakítás után.

Jókedvűen mentem haza – a hiúság! –, de mivel már akkor sem voltak illúzióim a külsőmet illetőleg, teljesen tisztában voltam vele, hogy csak azért szólított meg, mert 19-23 éves vagyok és rövid szoknyában, csizmában látott meg.

Ezért aztán, meg mert hideg téli este volt, az esti randevúra már a szokásos öltözetemet vettem fel: farmernadrág és vastag gyapjúpulóver. A gyapjúpulóvert piacon vettem pár hete és még alig volt rajtam; később soha nem hordtam ilyesmit, mert mint a gyakorlatban kiderült, szúrt és viszketett :-D

Gondoltam, ha igazán engem kedvelt meg a srác, tetszeni fogok neki farmerben és gyapjúpulóverben is; ha pedig csak a „hosszú hajú – miniszoknyás – csizmás – fiatal csaj” kell neki, akkor jobb is, ha elválnak útjaink….

Szóval este hat körül felmentem a sráchoz, aki jó környéken lakott a hegyen, sokat jártam már arra. Mikor ajtót nyitott és meglátott, úgy megtántorodott, mintha Samara Morgan lennék, aki épp akkor mászott ki a tévéből. Ebből rögtön vágtam, hogy bizony csak a miniszoknya fogta meg :-D

Nem is nagyon kezdeményezett csávókám semmit, vagy talán max. a vállamat próbálta átkarolni, de hát már levette, hogy én „nem az a fajta” vagyok. Azért próbált imponálni. Elmesélte, hogy ő a Madách tánckarában táncolt, de abbahagyta és most valamiféle vállalkozó, és hogy milyen jól keres. Főleg a vállalkozására meg a sok pénzére helyezte a hangsúlyt ('90-es évek volt), de engem sokkal jobban érdekelt a Madách és a tánckar, mert akkoriban nagyon sokat jártam oda Nyomorultakat és hasonlókat nézni.

Beszélgettünk max. egy órát, aztán neki indulnia kellett – arról már nem volt szó, hogy együtt elmenjünk valahová –, így hívott taxit. (Saját kocsi ezek szerint nem volt.)

Még ekkor is próbált kicsit menőzni, mert „első osztályú” taxit rendelt, „fehér Mercedest” (ezt így belemondta a telefonba). Én nagyon röhögtem magamban, mert az ilyen dolgok nekem sosem imponáltak. Jaj, telik neki fehér Mercedes taxira, mindjárt kifekszem… Aztán meg is jött a taxi, el is indultunk, és én kiszálltam a saját házam környékén.

Hát ennyi volt a Nagy Gyapjúpulóveres Randi. Azóta is gyakran alkalmaztam ezt a módszert – már amikor még sűrűn randiztam –, hogy nem kicsiccsentve, hanem a saját normális(szerű) ruháimban jelenek meg, ebből prímán lejön, hogy én kellek-e a pasinak vagy csak „egy csini csaj”.

…. Különben nem értem én ezt a pasikban: a nő csak akkor jó, ha miniszoknya/tűsarok/full smink van rajta?? Én nem így vagyok a nekem tetsző férfiakkal. Például nekem Egyházi Géza vagy Chris Hemsworth (vagy akárki) ugyanúgy tetszik farmerben és pólóban is, de szmokingban vagy Thor-, illetve Von Krolock-jelmezben is. El sem tudnám képzelni, hogy Géza szembe jön velem farmerben, mire én azt mondom neki, ne haragudj már Gézám, de most, hogy farmer van rajtad, már nem is tetszel nekem, búcsúzzunk el! :-D

 

 

 

 

komment

Címkék: pasik öltözködés

süti beállítások módosítása