Már tizenéves korom óta kedvelem a kencéket. Úgy kezdődött, hogy valami Tinilányok kézikönyvében olvastam, hogy a bőrt hidratálni kell, és el lehet kezdeni akár már tinédzserkorban is. Rögtön elrohantam egy DM-be, vagyis annak az elődjébe :-D, mert DM még nem volt Magyarországon, és vettem egy „hidratáló krémet”, amit az eladótól kértem, mert egyáltalán semmilyen fogalmam nem volt róluk (a kencékről, nem az eladókról).
Mázlim volt, mert valami nagyon könnyű, kellemes kis kence volt, és szépen használtam is. És innentől kezdve már állandóan krémeztem a pofámat. Vásároltam Niveát, meg minden olyasmit, ami belefért a zsebpénzembe és később az elég kevés fizetésembe. Egy 50 ml-s arckrém jó egy hónapig, vagy tovább is kitartott.
Még elég lúzer voltam tizenöt és huszonöt között, úgyhogy csak úgy érzésre vettem a kencéket :-D, a hatóanyagokkal nem nagyon törődve. Arra hamar rájöttem, hogy zsíros bőröm van :-( Ezért zsíros bőrre valókat kezdtem venni. Amiknek egy része jó volt, más része viszont pattanásokat csinált, mert vagy volt benne valami idegesítő összetevő, vagy pedig a túl sok alkohol kiszárította a bőrömet és pont ellenkező hatást ért el.
Sőt, gyakran úgy használtam a krémeket, hogy hétfőn ezt, kedden azt, szerdán amazt, ami nagy hülyeség volt, hisz így összevissza hatottak, és sokkal okosabb lett volna egy krémet elhasználni és csak utána kezdeni újat, de hát akkor ezekről még fogalmam sem volt…
Az életem akkor változott meg gyökerestől ezen a téren, amikor a neten szörfölgetés közben, huszonéves koromban, ráakadtam a Nők Lapja Cafén a Krémmárka-voks fórumra. Ez itt a reklám helye :-) Már annak is megörültem, hogy vannak mások is, akiknek a szívügyük a kencézés. De hogy mennyi információt és véleményt olvashattam ott el!! Életem egyik kellemes időszaka volt, mert úgy emlékszem, nyár volt ekkor, a melóban holtszezon, viszont volt netkapcsolat, így végigolvastam azt a sok száz hozzászólást és véleményt.
Na, ekkor találkoztam először a „hatóanyag” fogalmával, és hogy ne legyünk ostoba állatok, amikor arckrémet veszünk, hanem a hatóanyagok/összetevők felsorolását nézzük meg elsőként! Ez annyira bennem maradt, hogy azóta mindig minden kencés dobozt először megfordítok és az összetevőit kezdem sasolni.
Itt a fórumban a csajok – lelkes amatőrök, de néhány szakértő is – csomó mindent leírtak az összetevőkről. Hogy zsíros bőrre ne (nagyon) használjunk alkoholos terméket, mert az még csak tovább szárítja, irritálja, és a bőr elkezd kompenzálásként még jobban zsírosodni. Erre mondjuk már nagyjából rájöttem tapasztalat alapján… Még tonikból sem javasolták az alkoholosat. Én azért többnyire alkoholos tonikot használok, már amikor használok, mert szerintem az jól fertőtlenít és olyan frissítő hatása van. De már eleve kevesebbszer használok tonikot, mert azt is olvastam, hogy egy jó arclemosó után nem is – mindig – kell tonikozni.
Az arclemosókról is sokat olvastam, hogy tej vagy habzó állagú kell-e, de én megmaradtam a habzónál. Az arclemosó tej az valahogy nem bejövős nekem, olyan, mintha egy réteget hagyna a pofámon. A habzó lemosó, az igen, akkor érzem, hogy tiszta lett a bőröm.
Az összetevők kapcsán csomó dolgot megtanultam. Például, hogy ne dőljünk be a reklámoknak, és ne vegyük meg feltétlenül X márka kencéjét, mert könnyen lehet, hogy szilikonnal van teletömve, amitől szép egyenletes lesz a bőr, csak éppen a szilikon eltömíti a pórusokat és egy hét után tele leszünk pattanással. Erre is tapasztalatból jöttem rá, de most leírva is láttam. Meg is tanultam, hogy melyik az az előkelő márka, amelyik szívesen tömi tele a krémjeit szilikonnal (nem írom le), és azt azóta is elkerülöm. Illetve megtanultam a szilikon neveit is, mert mindenféle ravasz álnéven tüntetik fel az összetevőlistán, amit nehezebb kiszúrni. Persze ha viszonylag hátul áll a sorrendben a szilikon, tehát csak kevéske van benne, akkor még nagyjából elmegy.
Igazi márkás kencékről is folyt a szó a fórumban, amiket nem engedhettem meg magamnak. De azért, amikor jött valami jóféle karácsonyi jutalom – hja, akkor még karácsonykor tekintélyes lét kaptunk – akkor egyszer-kétszer vettem magamnak Estée Lauder Advanced Night Repair szérumot, ami rohadt drága volt, de isteni volt a hatása, és mivel csak egy-két cseppet kellett használni, elég sokáig kitartott. De állandóra azért nem vettem, hisz már akkor is valami tizen-ezer forintba került egy üvegcse.
Clarins éjszakai kencét is vettem egyszer, az hihetetlenül finom és hatásos volt, de az is csak egyszeri alkalom lett, mert annak is elég húzós az ára…
Ott olvastam először, hogy az arcra lehet tenni olajat is. Nem is akartam hinni a szememnek. Jó darabig nem is próbáltam ezt ki. De írták, hogy még a zsíros bőrre is lehet bizonyos olajakat kenni, és ha a bőr megkapja kívülről a zsiradékot, akkor ő maga kevesebbet fog termelni. Ez jól hangzott…
A mindennapok része lett a Krémmárka-voks olvasása, és imádtam olvasni a törzstagokat, és az újabb kencés felfedezéseket; sajnos volt, amit csak külföldön lehetett kapni, vagy csak külföldről lehetett megrendelni, és én olyasmibe nem akartam belefolyni (ráállok egy tökéletes krémre, ami Hongkongból jön, és egyszer csak megszűnik a beszerzési lehetőség, és ott állok krém nélkül!).
Aztán jött az az irányzat, hogy a gyógyszertárban kapható krémek az ideálisak, főleg a hozzám hasonló vegyes, nagyon érzékeny bőrre. Mert azokat – többnyire… - nem nyomják tele hülye parfümmel meg színezékkel meg anyámtyúkjával, és többnyire direkt bőrnyugtató hatásúak is. Ezek után Eucerint kezdtem használni, aminek jó honlapja is volt, és tényleg nagyon jó kis krémjeik voltak. Aztán, azt hiszem, az Avéne jött, amit imádtam, ez se volt valami olcsó, de hihetetlenül kellemes arckrémjeik voltak.
A fórumban előkerült idővel az anti-aging téma, például a retinol (ha jól emlékszem), ami az egyik Avéne-termékben volt is. Rögtön vettem is, de ez hámlasztó hatású ugyanakkor, amihez nappalra meg fényvédő kell. És a fényvédelem témája is természetesen előtérbe került, ki is próbáltam többfélét, és egy időben állandóan, télen-nyáron használtam fényvédőt napközben. Ami amúgy nagyon jó dolog, csak idővel meguntam :-D És most már csak direkt erős napfényben, nyári kirándulások vagy strand alkalmával használom, sajnos, pedig a nap télen is süt ugyebár.
Annak idején Anikó barátnőmmel is dumáltunk kencékről, mert őt is érdekelte a téma, sőt ő még igazi kozmetikushoz is járt (azt én soha nem mertem, nem bírom elviselni a gondolatot, hogy valaki a pofámon matasson). A kozmetikus egyszer adott neki valami jó féle kencét kis adagokban, és mondta neki Anikó, hogy ha majd kiürült a tégely, légyszi adja neki. Minek, kérdezte a kozmetikus. Hát, mert szeretné megmutatni nekem, hogy végignézzük az összetevőit. Mire a kozmetikus azt mondta, hogy „nem szeretem az ilyen okoskodókat”.
Ezen kurvára kiakadtunk mindketten, mert hiszen nem akartunk mi belepofázni a kozmetikus melójába, csak épp kíváncsiak lettünk volna, hogy mi a fene van abban a jó kis krémben? Mert lehet, hogy aloe vera, meg E-vitamin, meg shea vaj és más hasonló kellemességek, de lehet, hogy merő szilikon az egész, és akkor csak smafu. Szóval ezen nagyon mérges lettem.
Voltak aztán bizonyos arckrém-márkák, amiket régebben lehetett kapni, de éppen akkor nem, ilyen volt az Oil Of Olaz is. Állítólag a vecsési Müllerben kapható volt. De az rohadt messze volt, még a menetrendet megnézni is lusta voltam. Aztán nagy nehezen elszántam magam, hogy jó, kiutazom Vecsésre a Müllerbe, csak az Oil Of Olaz miatt.
És milyen jó, hogy ennyire lusta vagyok, mert úgy elhúztam az időt, hogy akkor már elkezdték a Corvin Plazában lévő Müller kialakítását, és alig egy hónap múlva már Budapesten is volt Müller!! :-)
Bár az az igazság, hogy végül nem is vettem olyan sok Oil Of Olazt, amit ráadásul átneveztek Olayra, mert valahogy már nem tűnt annyira kósernek, az egyik kencétől pattanásaim lettek, és főleg, mert akkor már a gyógyszertári krémekre voltam rábukva.
Szóval sokáig ment az Avéne retinolos kencéje éjszakára és fényvédő nappalra, de aztán a retinolt csak télen használtam, és nyáron meg tavasszal másmilyen éjszakai kencét. Mert addigra már azt is megtanultam, hogy éjszakára jó kis tápláló krém kell, ami „nehezebb”, mint a nappali. Főleg zsíros bőrre. Ami, ahogy öregedtem, kezdett átalakulni vegyessé. Az arcom egyes részei kimondottan szárazak most már, például a szájam fölött, így most kombinált bőröm van… Nagyon sok kellemes éjszakai krémet használtam, persze általában nem gyógyszertári márkájút, mert azok azért egy picit drágák. Nappalra OK, amit látnak az emberek, de éjszakára általában egyszerűbb márkák érzékeny bőrre való éjszakai kencéjét használtam. Például, meglepő módon, a kimondottan olcsó DM-es Balea Ultra Sensitive termékcsaládja nagyon is kellemes volt. Sajna ezeket a termékeket is folyton cserélgetik, megszűnik az egyik termékcsalád és lesz helyette új, vagy a régi jó kencében kicserélnek egy hatóanyagot és vacak lesz, úgyhogy most az életemet nem tenném rá, hogy van-e egyáltalán Balea Ultra Sensitive, és ha igen, jó-e…
A Niveának is voltak jó kis becsületes kencéi sőt néhány Garnier is meglepően kellemes volt, és nem is csináltak pattanásokat. Ezeket a középkategóriás kencéket próbálgattam, és ami bevált, annál megmaradtam.
… Menet közben pedig használtam arcradírt, lehetőleg minden héten, és ha volt idő, akkor arcpakolást is, mert az nagyon jót tesz, csak sokszor lusta vagyok hozzá :-D
Nem is tudom, hogyan kanyarodtam el végül a totál natúr termékek irányába. Eleinte próbáltam az Alverdét meg más ilyen natúr dolgokat, több LUSH krémet is, amik nagyon kellemesek voltak, csak a sok növényi, természetes hatóanyag között mindig volt egy, amit nem bírt el a bőröm. Például az isteni Mask of Magnaminty, ami csodálatos tisztító pakolás lenne, és vettem is, csak ahogy felkentem, elkezdett csípni, mint állat, és lemosás után láttam ám, hogy méz van benne. Ami lehet, hogy általában jó a bőrnek, de az én bőrömnek, külsőleg, sajnos nem L Ezért le is álltam a LUSH és más natúr krémekről, hisz nem volt olyan, aminek minden alkatrésze tökéletes lett volna.
Aztán valahol láttam kimérve kicsi tégelyben shea vajat, és vettem belőle, életemben először. Egy egész kicsi tégely kb. egy ezres volt. De fogalmam sem volt a shea vaj áráról, így megvettem, elhasználtam és meglepően jó volt, annak ellenére, hogy „nehéz”, de mégis tök beszívódott reggelre, és semmiféle pattanást nem okozott.
Később láttam, hogy 100 ml shea vajat lehet venni egy ezresért :-D Jól átvágtak elsőre, de az volt a tanulópénz.
Aztán egyre több bioboltban kezdtek kozmetikai célra is használható olajakat árulni, mint mondjuk a csipkebogyó- vagy argánolaj. A csipkebogyó nagy melléfogás volt, mert azt nem szerette a bőröm. De az argán rögtön megtetszett.
Akkor jöttem rá, hogy mi a fenének fizessek 2.500.- Ft-ot egy argánolajas arckrémért, amiben az argánolaj a 10. összetevő, amikor ugyanennyiért vehetek 100 % argánolajat, és kb. fél évig elég??
Úgyhogy szép fokozatosan kipróbáltam az argán- meg ligetszépe olajat, és más hasonlókat, amikről azt olvastam a neten, hogy kombinált és érzékeny bőrre jók. Ekkoriban már nem a Krémmárka-voksot olvastam, ami részben el is költözött az nlcafé.hu-ról, hanem Antal Valit, bár azt is némi fenntartással, és más natúr oldalakat.
Végül azon vettem észre magam, hogy 90 %-ban ilyen tök natúr cuccokat kenek magamra. Nappalra azért nem, akkor többnyire valami nagyon érzékeny bőrre való, nagyon könnyű cumót. Most például a még nyaralásra megvett Bioderma Sensibio DS-t, ami 5. hónapja kitart, nagyon-nagyon könnyű és bőrnyugtató. Ez egy régi törzskencém, évek óta megveszem időnként. Ugyanakkor a szájkörnyékre 100 %-os shea vajat is kenek, mert az nagyon száraz. Igaz, a shea vaj meg nagyon „zsíros”, ezért indulás előtt leitatom egy törülközővel :-D
Éjszakára viszont az olajak és a shea vaj mennek. Már kitanultam, hogy melyik olaj jó az én bőrömre, volt néhány pofáraesés is, mert pl. az avokádóolaj pattanásokat csinált. De az argánolaj az tényleg anti-ageing, a ligetszépe eltünteti a szem alatti karikákat, a jojoba megnyugtatja az ideges bőrt és így tovább. Sárgabarack-olajom is van, ami még lefekvés előtt belsőleg is jó, mert ha pár cseppet megiszik az ember, jól alszik tőle (magas a B-vitamin tartalma).
A kencéket már évek óta a Cosmiótól veszem (ez itt megint a reklám helye :-D), mert már ismerem a termékeiket, jó helyen van a bolt és pontosan tudom, mit kapok a pénzemért. A hajfestő henna is tőlük van és természetesen a shea vaj is, ami nélkül már el sem tudnám képzelni az életet.
Néha azért elcsábulok és veszek egy „hagyományos” kencét a DM-ben, de sajna többnyire csalódás a vége. Például tavaly télen vettem kétféle éjszakai Niveát, ráadásul mindkettő érzékeny bőrre való, és tavaly el is voltam velük, de mikor most ősszel megint előszedtem őket, felidegesítették a bőrömet. Szomorúan kidobtam őket. És La Roche Posay krémet is vettem gyógyszertárban, ami aztán tényleg érzékeny bőrre van, de valahogy azt sem éreztem becsületesnek…. De mivel 5.000.- Ft volt, azért elhasználom, csak nyakra és dekoltázsra. Az arcom és a közvetlenül az állcsontom alatti rész marha érzékeny, ott marad a Sensibio DS.
Ami még külön egy nagy előny ezeknél a természetes kencéknél, az az áruk. A shea vaj 1.500.- vagy 1.900.- Ft volt, de március óta használom és még a fele megvan (150 gramm). Az argánolaj nem a legolcsóbb, de vizes arcbőrre kell felvinni pár cseppet, így hónapokig elég. Más olajak pedig olcsóbbak ennél; az argán Marokkóból jön, szóval értelemszerűen nem lehet tíz forint… Igazából néha vissza kell fognom magam, hogy ne legyen túl sok arcolaj egyidejűleg megkezdve, mert még a végén megromlik az, amelyiket éppen nem használom el.
Lehet, hogy ezek miatt tűnök fiatalabbnak a koromnál? :-D Persze nem dohányzom, nem(igen) iszom, gyerekem és pasim sincs, akik elszívnák az életerőmet, de azért sokat köszönhetek az argánolajnak és társainak, asszem. A pénztárcám főleg, hiszen ha az LRP-krémet nem számítjuk, hónapok óta nem vettem semmiféle arckrémet és mégis van még egész sok olaj és shea.
Arclemosásra most egy Himalaya radírozós lemosót használok, ami kicsit dörzsöl, és így simább tőle a fejem, átlag hetente arcradír és utána feldobok egy arcpakolást. De az arcpakolást még Csíkszeredában vettem, amikor utoljára jártunk Endrénél, 2017 nyarán. És még van benne egy csomó. Szóval elég gazdaságos. Arcpakolásból és radírból különben sem kell nagyon válogatni, mert azokat simán lemossa az ember; inkább a krém/olaj a fontos, amit felkensz, és ott marad. Ezért nem kell szilikonos vagy alkoholos etvaszt felkenni, viszont alkoholos lemosó már jöhet, hisz az csak egy percig van ott.
Szóval életem egyik fontos része ez a kencézés, bár ezt most átgondolva, már nem is egészen igaz, hisz már rátaláltam az „igaziakra” a full natúr olajak és shea vaj képében. Így most hülyén hangzik, hogy „mennyire érdekelnek a krémek”, pedig valójában tényleg érdekelnek, és ha mondjuk meglátnám azt a Balea érzékeny bőrre való, olcsó, de hibátlan kencét, amit valamikor régen használtam, simán megvenném és elhasználnám, feltéve ha tényleg ugyanolyan jó, mint x évvel ezelőtt volt :-)
