Bármilyen vacakul alakulnak a dolgok, azért mindig van pár dolog, ami feldob. Például a család, a futás, a jó kávé, vagy a két kedvenc hobbim, a könyvek és a filmek. És van három különösen kedvenc filmem, amiket „a hangulatos filmek” gyűjtőnéven nevezek magamban :-D
Persze minden filmnek van hangulata, de ezeknek speciel olyan, hogy már pusztán a hangulat miatt is megnézném őket ezerszer. Ez a három pedig az 1999-es Múmia, a Coppola-féle Drakula, és az Álmosvölgy legendája :-)
Nem is tudom eldönteni, melyiket kedvelem jobban. Az biztos, hogy a Múmiát szoktam leggyakrabban megnézni egy fárasztó hét után, péntek este. Ez ugyanis majdnem teljesen vidám, tragikus dolgok úgy igazán nem történnek benne, ellentétben a másik kettővel.
Az ókori Egyiptomot azóta imádom, hogy ötödikben először tanultunk róla. A nagy XX. század eleji felfedezéseket pedig szintén, szerintem isteni hangulat lehetett ott, amikor folyton királysírokat tártak fel… Hát a Múmiának ez a háttere, és ezért ez az én filmem! Az ókori Egyiptomban kezdődik (persze ahogy azt Hollywoodban elképzelik), aztán jönnek az 1920-as évek. A filmnek az első harmadát imádom a legjobban. Amikor a hajón utaznak, illetve főleg amikor ásnak, és megtalálják a múmiát, az meg életre kel. Hát az elég parás… Nem mondom, hogy összefosom magam, de azért kissé ijesztő, de még csak pont annyira, hogy inkább kellemes borzongás lesz úrrá rajtam, nem komoly rémület. Az utolsó egyharmad pedig színtiszta, szórakoztató akció. És Egyiptomban játszódik az egész; piramis, sivatag, teve, vicces beszólások, jó karakterek.
Rachel Weiszt ebben a filmben láttam a legtöbbször, és mindig kuncognom kell, mert itt még olyan kis édes fiatal csajszi volt, hogy nem gondoltam volna – akkor – milyen komolyan jó színésznő lesz belőle később. (Lásd a Kedvencet!). A pasik is nagyon jók, és ezek közül Brendan Fraser csak a harmadik a toplistán, mert megelőzi Imhotep (mmm….), akit még szintén megelőz az „arab csávó”, aki egy izraeli zsidó színész, de annyira bombázó, hogy itt és most felvenném miatta a zsidó vallást és kiköltöznék hozzá Izraelbe, ha kérné :-)
Szóval a film minden perce kellemes, örömteli kikapcsolódás, a zenéje is kellemes, bármikor szívesen nézem. Az egyetlen „baj” vele talán annyi, hogy már olyan sokszor láttam, hogy kívülről fújom, azt nem mondom épp, hogy ráuntam, de tény, hogy ritkábban kellene néznem. De mit tegyek, annyira imádom :-)
A másik a Drakula. Szégyellem, de Coppolától ezt a filmet láttam a legtöbbször, és nem a Keresztapát… Noha azt is imádom. De a Drakula!! Moziban láttam először, ráadásul az Uránia nagytermében, ami már önmagában is csodálatosság. De a film… Először is, ahogy az egyiptomi kultúrát, úgy a vámpírokat is imádom. De nem az Alkonyat-féle buzulást, hanem az igazi jó klasszikus vámpírokat, mint a Drakula vagy a Vámpírok Bálja, esetleg az Interjú a vámpírral.
Ez a Drakula a regénynek egy tökéletes feldolgozása, vagy még annál is jobb. Minden perce csodálatos és gyönyörű. A díszletek és főleg a jelmezek annyira szépek, hogy legszívesebben elsírnám magam. A zene valami fantasztikus! A színészeket nem is lehet eléggé dicsérni, már csak a puszta névsor annyira impozáns, hogy az fokozhatatlan: Gary Oldman (fiatalon is, illetve öregre maszkírozva, ami annyira tökéletes, hogy az valami hihetetlen), Anthony Hopkins, Keanu Reeves és Winona Ryder, utóbbi kettő itt még fiatal volt és imádnivaló.
A történetet a regényhez képest picit romantikusabbra vették, sok benne az erotika is, de igazán csodálatosan, látványosan, lenyűgözően mutatják be. Az a jelenet, ahol – többek között – Monica Bellucci is felbukkan, egyszerűen csodálatos (még női szemmel is)… a zene, a látvány… Hát, mindig kész vagyok, amikor nézem.
Ezt azért nem nézem olyan gyakran, mint a Múmiát, mert kell hozzá egy hangulat, és a legjobb, ha egy pohárka vörösbort is kortyol mellé az ember :-) És bizony vannak benne szomorúbb részek is, például a legutolsó jelenet (de annak így kellett lenni). De egyébként annyira egy hibátlan, látványos, csodálatos film, hogy egyszerűen nem is értem, miért nincs neki akkora kultusza, mint mondjuk a SW-nek. Vagy van, csak én nem tudok róla? :-D
A harmadik pedig az Álmosvölgy legendája. Hát ezt a filmet direkt nekem készítették. Kis település a világ végén, késő ősz, Halloween, kísértet, füstköd, titokzatos legenda… Ráadásul itt is olyan színészek vannak, hogy leteszem a hajamat. Őket már fel sem sorolom, mert fáradt vagyok és félek, hogy elvéteném az angol helyesírást :-) Johnny Depp a főszereplő, akit nagyon bírok, itt egyedül a szinkronhangja nem tetszik, de azt is már úgy megszoktam, hogy nem zavar. Christina Riccit talán azelőtt csak az Addams Familyben láttam és róla sem hittem, milyen tehetséges, amíg később A rémben meg nem láttam ;-)
Szóval ez az én filmem. Ezt már akkor tudtam, mikor először láttam moziban. Ebben is van humor, de több a misztikum. Titokzatos gyilkosságok, fej nélküli lovas, nyomozás, halottak, lódobogás az éjszakában, és mikor közelít a lovas, akkor hirtelen mindig derékig ér a szárazjég ;-D
Az egyetlen, amit nem kedvelek a filmben, mikor előjönnek Johnny Depp gyerekkori rossz emlékei, azokat mindig áttekerem, mert szomorúak és nem is passzolnak bele a jó kis filmbe.
De ettől eltekintve isteni. És Hujbert leszámítva a szinkron is roppant magas színvonalú. De főleg a látvány, az a tipikus Tim Burton-féle sötét, misztikus látvány, amit úgy imádok…
Ezt a filmet szoktam Halloweenkor megnézni, már csak a nyitó jelenet miatt is, a töklámpással ;-)
Szóval ez a három film, amik különös kedvenceim és mindig öröm látni őket. El se tudom dönteni, hogy objektíven nézve vajon melyik a legjobb? Talán a Drakula. Az különösen gyönyörű, és magas színvonalú. De hozzám az Álmosvölgy áll a legközelebb, és a Múmiát nézem a leggyakrabban, mert az 100 % kikapcsolódás. Hálistennek, hogy vannak ezek a jó kis filmek, amik mindig kirántanak egy-egy depis hullámvölgyből :-)
