Megvolt a 2. plazmaadásom is az új helyen. Nem, nem fogom most már mindegyiket egyesével leírni, de ez elég emlékezetes volt :-D
Mivel most már ráérek szombatonként, ezért szombat kora délutánra jelentkeztem be. Nagyon komolyan vettem a kevés zsír-szabályt, az utolsó két napban már csokiból is alig ettem, inkább száraz keksz volt a desszert, és pénteken, mikor Dórival a Margitszigetre mentünk sétálni, nosztalgiakiflit és gesztenyés patkót ettem a szokott mekis kaja helyett, amit a Jászain szoktunk megvenni.
Ezen a pénteken a feszkó meg a front miatt még émelygős migrénem is volt, rémesen éreztem magam, csak reméltem, hogy másnapra elmúlik, mert a plazmaadás napján aztán végképp nem akartam gyógyszert bevenni.
De szombatra jobban lettem. Rengeteg vizet ittam, mert úgy van, hogy délutáni donáció esetén 3-4 litert, délelőtti esetén legalább 2 litert kell inni, és nem tudtam, hogy az én kora délutáni időpontom melyiknek számít. Szóval betoltam kb. három litert, de indulás előtt jó egy órával már abbahagytam a vedelést. Lefőztem a szokásos vérnyomásemelő gyógyteát, és abból azért ittam pár kortyot, mert annak kell egy kis idő, mire hatni kezd.
És fekete teát is ittam délelőtt, mindezt a jó vérnyomás miatt.
Jó kevesen voltak a plazmahelyen, amit nagy megkönnyebbüléssel fogadtam. A súlyom 58,9 kg volt (jó, ruhástól, rengeteg víz volt rajtam de akkor is…!) A recepciós álmélkodott, hogy hogyhogy, legutóbb 65 kg voltam – erre újra megmértem úgy, hogy ő is ott állt mellettem.
Valszeg előző alkalommal az akkori recepciós rossz számot írt be a gépbe (akkor 57,4 voltam a valóságban). Ez hát a magyarázata, hogy 820 millilitert vettek le :-)
Voltam a dokinál, simán ’átengedett’. És a vérnyomásom 135/akármennyi volt, most ráláttam a vérnyomásmérőre, szuper, beváltak a teák :-)
Gyorsan elmentem vécére, és vártam a ferezisre. De most elég ritkásan hívták az embereket. Rádöbbentem, OK, hogy hétvégén kissé kevesebb a donor, de a személyzet is kevesebb! … Hmmm…. Mennyivel kevesebb? Sokat kell még várnom? Jó 35 perc a ferezis, plusz még előtte-utána öt perc… Inkább még egyszer elmentem pisilni a biztonság kedvéért, nem érdekelt, mit szólnak. (Sajnos, a vérnyomásemelő teák egyben vízhajtó hatásúak is :-( )
Míg a ferezisre vártam, jött egy cigány család. Papa, mama és 20 év körüli lány és fiú. Őszintén szólva örültem, hogy én már a ferezisre várok, míg ők még csak most csekkolnak be (űrlap és doki), tehát mikor kijövök és megkapom a pénzt, nem leszünk egy légtérben.
Ahogy a kiscsaj adatait vette fel a recepciós, és mondta, hogy be kell majd menni az orvoshoz, hát megszólal a papa: - Ugye én is bemehetek vele? Az ápukájá vagyok!
Majdnem hangosan felröhögtem, mert a csaj minimum 20 éves volt és úgy nézett ki, mint aki a 4-es út mellett strichelve keresi a betevőt: 3 számmal szűkebb ruha, 25 centis magassarkú cipő, a felsője meg a gyomorszájánál végződött (nem viccelek). Az a típus volt, akire trágárul azt szokták mondani, hogy „na ez is több f*szt fogott, mint én kilincset”. De, ha orvoshoz kell menni, hát akkor nem bír máshogy, csak ha ott van áz ápukájá is :-D
Aztán nekifogtak a roppant bonyolult, egy A/4-es oldalból álló kérdőívnek (fejenként egy ám!), de engem szerencsére pont ekkor szólítottak a ferezisre.
Megkönnyebbülten bevágtattam, leroskadtam az ágyra, rögtön jött is a nővérke és szúrta a vénámat. Ahhoz képest, hogy múlt héten volt az előző, szinte alig fájt. Ezután már csak a Sindzse szemét olvastam, pumpáltam, és kellemesen éreztem magam.
Aztán a közvetlenül mellettem álló ágyra jött egy másik donor, egy félig-meddig szakadt fickó, aki azon problémázott, hogy most miért kell teljesen ledönteni az ágyat, meg miért ez és miért az (az első plazmaadása volt, bár vért már adott). Nagy nehezen rákötötte őt is a gépre a nővérke. De ez sajnos az a fajta faszi volt, aki képtelen nyugton maradni, egész donáció alatt forgolódott, tekergette a fejét és kereste, hogy ugyan kivel lehetne cseverészni kicsit – éreztem, ha csak egy milliméternyit is feléje fordulok, azonnal rákezd nekem pofázni. Ugye említettem már, hogy megmagyarázhatatlanul vonzom a hülyéket.
Eltelt öt perc, tíz perc. Olykor az ajtó felé sandítottam, hogy jönnek-e már a cigányok. De nagyon sok idő eltelt és egyáltalán nem jöttek, pedig ők érkeztek közvetlenül utánam, viszont más donorok jöttek. Vigyorogtam magamban, mert az előző plazmahelyen is jött egyszer egy cigány pár, de csak a csajt engedték, a pasi addig kint ült várakozni – akkor saccoltam magamban, hogy drog, szifilisz, tetkó vagy Rivotril-e, amiért kizárták.
Eltelt már vagy húsz perc, amikor egyszer csak azt éreztem, hogy pisilnem kell. De nagyon. Bekövetkezett, amitől tartottam: hiába álltam le a vízivással már indulás előtt egy órával, az addig megivott sok folyadékot mostanra gyűjtötte össze a vesém, és továbbította a hólyagomba. Megtámogatva az izsópfű-rozmaring-kakukkfű teákkal, amik, ugye, szintén vízhajtó hatásúak.
Megpróbáltam elterelni a figyelmemet, és valami másra gondolni. Ez néha beválik. Volt, hogy négy átszállással kellett átutaznom a városon és a 15. perctől erősen kellett pisilnem, de aztán valahogy „visszaszívódott”, és kibírtam a célig. És a Jojo nyuszi mozielőadásán is ez volt, de akkor is lenyugodott a helyzet, és kibírtam a film végéig.
Azonban most nem ez volt. Az inger nem múlt el, hanem szinte egyre erősebb lett. Ráadásul félig fekvő helyzetben. Akárhogy mocorogtam, nem volt jó. Mintha egy betongömb lett volna a hólyagomban, ami apránként, de biztosan még növekszik is.
Az se segített, hogy épp a Sindzse szemét olvastam – amit amúgy nagyon szeretek, csak hát a hideg Himalájában játszódik, és ahányszor azt olvastam, hogy milyen hideg van, meg a fagyos szél, meg a jeges sziklák, hát még jobban kellett…
Komolyan arra gondoltam, hogy kitépem a vénámból a tűt és kirohanok a mosdóba; ha van ott valaki, a hajánál fogva rántom ki a retyóról. Vagy megkérem a nővérkét, hogy hozzon egy ágytálat. Ja, az se jó, a terem tele van emberekkel, rögtön itt van ez a barom mellettem.
Az órára néztem és valahogy feltűnően sokáig húzódott már ez a plazmaadás. Végül az egyik nővérke megbökte az én nővérkémet, és felém biccentett, mire jött az én nővérkém és leszerelt.
Na hálistennek! Máskor mindig várok öt percet az ágyon, de most az se érdekelt. Azonnal felpattantam, fogtam a cuccomat és épp csak hogy nem futva rohantam a mosdóba. Ott szerencsére nem volt senki. Ahhhhhhhhh…..!!
Legközelebb egy pohárral kevesebbet fogok inni, az tuti!
Megkaptam a pénzt, és még egy Túró Rudit is mellé, azt ott helyben megettem, aztán léptem.
Útközben, már kint az utcán szembe találkoztam a cigány családdal, akik valamit kajáltak, de a papa már nem volt velük. Arra következtettem, hogy elküldték őket, egyenek valamit, a papa pedig kizárásra került. És akkor már szépen otthagyta őket a picsába; ha ő nem adhat, akkor már egyből nem is olyan fontos, hogy a gonosz orvos szobájában a kisjánya mellett legyen áz ápukájá.
Itt megjegyzem, hogy amúgy semmiféle fizikai vizsgálat nincs a dokinál, le se kell vetkőzni, még kezet se fog velünk, szóval nem igazán indokolt a szülői kíséret, főleg egy ilyen prosti külsejűnél, akinek talán már van is két-három gyereke odahaza; de ezt csak magamban gondoltam természetesen :-D
Aznap este még nagy dorbézolást csaptam, chipset ettem és Szamosos trüffelgolyókat, egyrészt a sikeres plazmaadás megünneplésére, másrészt mert utána már fogyózni akartam, hogy a nem sokkal később esedékes nyaralásra kényelmesen beleférjek a fürdőruciba és a sortokba.
