Megkaptam az influenzaoltást. Előzőleg aggódtam, hogy hogy reagál majd a szervezetem, meg hátha tünetmentes covidos vagyok stb., de egyelőre – 2 nap után – egész jól vagyok. Maga az oltás folyamata azonban érdekesre sikerült.
Este 17.15-kor kellett az utcán várnunk a bezárt rendelő előtt a mutterral. De halálpontosan ám!, mert csak minket fognak stikában beengedni. Én már jó előre ott voltam és láttam, hogy többen is várakoznak így, még mielőttünk. Szóval ez a szokásos eljárás.
Számítottam rá, hogy szokás szerint anyám majd elkésik, és nekem rimánkodnom kell a portásnak, hogy várjunk még pár percet, míg megérkezik anyám. Ezt alátámasztotta, hogy 16.46-kor írt, hogy még a buszon ül. … No comment. Elindultam az utcán sétálni kissé, mert rohadt hideg volt és én még mindig nem télikabátot vettem fel, hanem csak bőrkabát volt rajtam.
Megjegyzem, marha kevesen mászkáltak az utcán, pedig még volt 20.00.
Mikor visszakunkorodtam a rendelő elé, 17.00-kor, megrökönyödve láttam a távolból egy anyámra hasonlító alakot. Hogy az istenbe ért ide máris, holott tízből tízszer késik?! Nem hittem a szememnek. De tényleg ő volt az!
Be is mehettünk rögtön, a váróban csak egy nő volt, akit előttünk behívtak a rendelőbe. Mikor én felértem a lépcsőn – anyám lifttel jött – az asszisztensnőnk épp kijött a váróba, rám nézett; mondtam, hogy én vagyok, és jön mindjárt anyám is, az influenzaoltás végett. Nagyon furcsán nézett rám az asszisztens. Gondoltam, hogy a maszk miatt talán nem ismert fel? …
De ekkor felért végre anyám is, őt jobban ismerik, el is kapta az asszisztensnőt, hogy akkor itt vagyunk a 17.15-ös időpontra a két oltás végett! Mire mondta az asszisztens, hogy neki csak anyám van beírva.
Mivel anyám kért időpontot még a múlt héten, és akkor a dokink egyedül volt, az asszisztens épp beteg (koronavírusos!) volt, és egy helyettes valaki vette fel a telefont, így anyám ennek a helyettes valakinek diktálta be, hogy mi ketten jövünk. Ez aztán, mire beírták a naptárba, valahogy átváltozott egy főre.
Csak egy oltás van?? – kérdezte anyám. Az asszisztens mondta, hogy igen. OK, mondtam én, akkor te kapod, te tartozol a kockázati csoportba, 69 éves vagy mindenféle nyavalyával. Nem, mondta anyám, kapjam én, én járok emberek közé. Az asszisztens közbevágott, hogy döntsük el egymás közt, míg az előttünk lévő nővel végeznek.
Rövid vita kezdődött, mely a Deep Impact kulcsjelenetére emlékeztetett, mikor a kisorsolt egyedülálló csaj maga helyett betuszkolja a kisgyerekes kolléganőjét gyerekestől a helikopterbe.
Győzködtem a muttert, hogy ő veszélyeztetett korosztály, pajzsmiriggyel (meg marha nagy túlsúllyal, ezt már nem mondtam ki), én egészséges vagyok és úgyis már évek óta nem voltam influenzás, és elég jó az immunrendszerem; mire a mutter, hogy ő már ezt végiggondolta, hogy ő 26 évvel többet élt, mint én, és ha csak egy oltás lesz, az legyen az enyém. (Érdekes, nekem álmomban sem jutott ilyesmi eszembe, a legrosszabb, amire gondoltam, hogy tömeg lesz és verekednünk kell, és főleg, hogy anyám elkésik és nekem kell kuncsorognom, hogy várjunk rá még pár percet.)
Végül aztán úgy lett, hogy én kapom az oltást. Szégyelltem magam kissé már ott a helyszínen, de arra gondoltam, hogy én mindennap 18 emberrel dolgozom együtt, akiknek mind családjuk van, akik szintén emberek közé mászkálnak, tehát sokszoros az esély, hogy átadhatnak valami fertőzést, amit aztán én tudtomon kívül is hazavihetek az ősöknek (Fatert már beoltották), így anyámnak előnye is származik belőle, ha engem beoltanak legalább. Ő pedig könnyebben megteheti, hogy nem megy emberek közé. Ami nem is nehéz, hisz úgyis alig veszi rá magát, hogy összekapja magát és kimenjen, főleg, hogy mindenféle gyülekezést is betiltottak, és hideg is van.
Az is megfordult a fejemben, hogy íme a gondolat teremtő ereje: én egész nap arra készültem fel, hogy oltást kapok, Mutter pedig azt tervezte, hogy hogy fog lemondani róla, ha csak egy darab lesz, és így is alakult! Fura ez!
Végre tíz perc után kijött az előző nő, engem behívtak. Beszélgetés alakult ki a dokival, hogy mégis mi az istenért van ennyire kevés oltás? Mondta, hogy az előző években még maradt is, most pedig, noha azt tuszkolja a kormány, hogy mindenki oltassa be magát, valami érdekes okból ugyanannyi vakcinát kaptak csak, mint a korábbi években. Kormányzati matematika.
Megkérdeztem, hogy mi van, ha vírus van bennem és arra megy rá az oltás, de ez irányban megnyugtatott. Mondta is, hogy sokszor van, hogy már valami bujkál az emberben, megkapja az oltást, és akkor az immunrendszernek keményebben kell küzdenie, ezért gondolják sokan, hogy „az oltástól lettek betegek”.
Megkaptam az oltást fél perc alatt; vicces, hogy milyen semmiség egy injekcióstű az ujjnyi vastag vér- és plazmaadós tűk után. Aztán anyámat felírták a várólistára – már elég hosszú volt – azzal, hogy érdeklődjünk mondjuk hetente, van-e már új adag oltás, mert az ÁNTSZ is csak tárogatja a karját, ha ők rákérdeznek.
… Tudom, mindenbe politikát keverek, de azért megkérdeznék egy-két meggyőződéses Fidesz-szavazót, hogy ezt a helyzetet ugyan mégis hogy magyarázzák meg?
Eltettem a doki névjegyét és megígértem, hogy e-mailen fogok érdeklődni (mert a telefon nonstop csörgött szerencsétleneknél).
Utána elkísértem anyámat a Lidl-ig, ami előtt még húsz percet beszélgettünk, holott sürgettem, hogy siessen, mert hétkor bezárnak a boltok, nyolcra pedig haza kell érnie, vagy agyonlövik a rendőrök. Nekem a cipőm is átázott eddigre, mert szemerkélt az eső. És még el kellett rohannom a könyvesboltba, Zétény Mikulás-ajándék meséjét átvenni.
Persze nagyon hálálkodtam is a mutternek, mert szép volt tőle, hogy átengedte nekem az oltást.
Aznap este még az események hatása alatti izgalomban voltam, másnap aztán már nagy bűntudatom volt. Miért is fogadtam el az azt oltást?? Tök egészséges 43 éves vagyok, rég nem voltam semmilyen beteg, napi több ezer mg C-vitamint tolok, persze ez nem garancia semmire, de azért mégis jobbak az esélyeim, mint szerencsétlen mutternak. Jó, ő meg nem megy társaságba, vagy ha vásárolni mégis, hát úgyis rajta van a maszk. De akkor is, utólag nagyon szégyelltem magam és bűntudatom volt, és úgy gondoltam, ha visszatekerhetnénk előző este 17.00-ra az időt, nem fogadnám el az oltást.
Nagy erkölcsi dilemma ez, mert ugyanakkor ha én nem kapok oltást, és enyhe tünetekkel megúszom a sima influenzát, mégis megfertőzhetem vele anyámat. Szóval ennek a verziónak is van előnye, remélhetőleg.
Másnap figyeltem magamat, találok-e valami oltási mellékhatást, de nemigen volt semmi, csak fáradt voltam – de az állandó tünet – meg mintha melegem lett volna, de az lehet a pulóver miatt is, meg mert már hozzászoktam a +5 fokos csúcshőmérséklethez. Futni azért nem mentem le, mert úgy gondoltam, hogy a szervezetemnek most elég, ha az oltással küzd meg. Mozgás azért volt, mert több megállónyit gyalogoltam különféle bevásárlások miatt.
Így történt tehát az oltás. Most majd hetente fogok mailt írni a háziorvosnak, kaptak-e már azóta az oltásból, amit szeretett kormányunk olyan bőszen ígérgetett az egész lakosságnak.
Frissítés: decemberben írtam mailt a háziorvosnak, hogy van-e azóta újabb adag oltás, mire visszaírt, hogy van, noha - jellemző módon - csak a felét kapták a kért mennyiségnek (ennyit erről) - de a mutter rajta volt a listán és el is ment, azóta már be is van oltva, szóval a lelkiismeretem némileg megnyugodott :-)
