Pár hete eltűnt a zöld köves gyűrűm a munkahelyen, és azóta sem lett meg. (Rendes esetben arról szólna a poszt, hogy valami lehetetlen helyen megtaláltam, mert ennyire szórakozott vagyok, de most sajnos nem.)
Fura!
Több ezüstgyűrűm van, persze mindegyik a megfizethető kategóriából, és ezeket szoktam váltogatni.
Ez az eltűnt egy érdekes háromszög mintájú volt, benne egy pici zöld kővel, tehát mindig a zöld/türkiz ruháimhoz szoktam felvenni, hogy passzoljon.
A melóhelyi folyékony szappan a járvány kitörése óta tele van nyomatva fertőtlenítővel vagy kénsavval vagy mivel, tehát mindig még jobban kiszárad tőle a kezem, mint az otthoni szappanomtól, egyébként is elég kiszáradós a bőröm, tehát, amikor 25 fok alatt van a hőmérséklet, szinte minden kézmosás után bekenem kézkrémmel. Ehhez a gyűrűt leveszem, aztán kencézés után visszaveszem.
Egy pénteki napon is ezt a menetrendet követtem. Zöld gyűrű fel, kézmosás után le, beken, gyűrű vissza. Ezt párszor megismételtem, míg egyszer csak arra lettem figyelmes az íróasztalomnál ülve, hogy nincs a kezemen a gyűrű.
Ejnye no. Hát hol lehet? Nem vettem volna vissza a legutóbbi kencézés után? Néztem az asztalon, de sehol. Néztem a zsebemben, nincs. Hmmm…. Mégis, hol a francban lehet?
A legutóbbi kézmosás után voltam már kb. egy órával, tehát még az sem játszott, hogy épp most vettem le és még nem húztam vissza.
Mikor láttam utoljára a gyűrűt? Az holtbiztos, hogy rajtam volt reggel, sőt tuti, hogy többször le- és visszavettem, és egy ponton hirtelen eltűnt.
Drágaszááááág! Végigfutott az agyamon, láttam-e egy Zsákos Bilbót az irodánkban ma, de nem :-D
Ezután arra gondoltam, hátha összekevertem a gyűrűt valami mással, mint mikor szórakozottan a banánt dobjuk a szemétbe, és a héját akarjuk megenni. Hátha a fiókba tettem, a radír helyett. De a fiókban sem volt. Hátha leesett a földre. De miért esett volna le, direkt sosem az asztal szélére teszem, hanem kb. középre. Talán kidobtam véletlenül? Ugyan, azért a papírszemét helyett egy kis ezüstgyűrűt dobni a szemétbe még tőlem is sok lenne. De azért belepillantottam a szemetesbe és ott sem volt.
Ezek után már semmit nem tudtam gondolni. Az utolsó ötletem az volt, hogy valamelyik kolléga talán meglátta, hogy ott hever az asztalomon egy gyűrű és lenyúlta, de ez sem valószínű, mert 1., minden kézkrémezés után rögtön visszahúzom, 2., ott ül a szobatársam és észrevette volna, 3., ha épp a szobatársam nyúlta volna le, gondolhatja, hogy majd őrá fogok gyanakodni elsőként.
Egyszer már előfordult, hogy a karkötőm csatja kiengedett és a karkötőt a vécében elhagytam emiatt – nem vettem észre –, és két nap múlva hozta egy kolléganő. De a gyűrű nem eshet le az ujjamról ily módon, és a vécén sosem veszem le, mert minek.
Megfordult a fejemben, hogy esetleg simán otthon felejtettem, de nem, mert világosan emlékeztem, hogy ma már többször fel-levettem.
… Ennyi a történet, mert a gyűrű azóta sem lett meg. Kizárásos alapon csakis a melóhelyen veszhetett el, de azóta sem jöttem rá, hogy lenyúlta-e valaki (nem valószínű), vagy leesett valami lehetetlen helyre, ahol majd csak az épület lebontásakor találják meg (radiátor mögé pl.), vagy mi történhetett vele… Mindenesetre nyitott szemmel járok és minden fiókkihúzáskor sasolom, nincs-e ott, de eddig semmi. Mostantól a többi gyűrűmre mindig fokozottan figyelek kézkrémezéskor.
Nagyon misztikus eset….
