Tavaly szilveszterkor csak két sört ittam, egyszerűen nem kívántam többet (egyébként három volt otthon). Idén úgy gondoltam, ez tisztára papírkutya dolog, és direkt megvettem négy sört, de azért nem túl erőseket, hogy este héttől éjszakáig ez a négy sör pont jó lesz. Mégse kettő sört igyak, mint egy óvodás :-D
Szilveszter délelőtt sétáltam, de rohadt hideg volt. Az előző éjszakai recsegés miatt álmos voltam, de amúgy is terveztem délután szunyálni egyet. Lefeküdtem, olvastam a kínai könyvet, aztán aludtam is pár órát.
Mikor felébredtem, már sötét volt. Nekifogtam megcsinálni a szokásos szilveszteri salit sajttal, felvágottal, parival, paprikával és kefírrel, és már rögtön ekkor felbontottam az első sört, hogy időben arányosan eloszolva fogyasszam az este folyamán.
Egy csomó filmet összeírtam, hogy legyen miből válogatni, végül a Három király tesó (Másnapos karácsony címmel is van) mellett döntöttem. Ezt még nem láttam, de jó kis baromság volt. Aztán még egy epizód Bonest is néztem, mert abban már a 12. évadnál tartok. Nem nyakaltam éppen a sört, de szépen fogyasztottam. Közben egy-egy tálka salátát – nagyon finom lett – illetve desszertnek a Stühmer szaloncukrot, mert azért persze idén is sikerült olyan sokat venni, hogy még mindig maradt egy csomó :-D
Őszintén, ahogy legutóbb is írtam, a legszívesebben csak olvastam volna, annyira érdekes volt a könyv. De az már mégis a lúzerség netovábbja, hogy szilveszterkor itthon ülök egyedül és olvasok :-D Akkor már legalább filmeket nézzek! De a filmekből végül csak a fent írt kettő volt. Hamar eljött az éjfél, én akkor ittam meg az utolsó sört is, és már éjjel egykor lefeküdtem. Nem volt valami nagy szilveszteri vidám hangulatom. Az első két sör még jólesett, de a második kettőt már inkább csak leerőltettem, „nehogy már csak két sört igyak szilveszterkor, vazze!!” – jelszóval…
Újév délutánján a hagyományokhoz híven az ősökhöz terveztem menni újévi ebédre. Reméltem, hogy nem húzzák el túl hosszan, mert még hajat is kellett mosnom este, aztán másodikán már meló…
Kora hajnalban arra riadtam, hogy totálisan le vagyok izzadva, tetőtől talpig úszom az izzadságban. Gondoltam, hogy így méregtelenít a szervezetem a 4 sör után, és kicsit ki akartam takarózni, de ahhoz meg rohadt hideg volt a szobában (spórolok a gázzal). Meg aztán még az is eszembe jutott, hogy mikor legutóbb, november végén jött rám egy durva hányásroham, az is úgy kezdődött, hogy teljesen leizzadtam az ágyban…
De nem rágódtam ezen túl sokat, mert rövid izzadt fetrengés után éreztem, hogy sürgősen vécére kell mennem. Kicaplattam hát, és ha nem is hasmenés volt, de azért a vacsora nagy része távozott a vécékagylóba. De még a retyón ültem, mikor éreztem, hogy hánynom is kell. Alig bírtam lehúzni a vécét és megfordulni, mikor már jött is a hányás, így lehánytam a vécéülőkét. A január elseje azzal kezdődött, hogy reggel hétkor a vécéülőkéről mosogattam a hányást :-D Ráadásul iszonyat savas hányás volt, olyan, mintha még egy tömény, hígítatlan félliteres citromlevet is lódítottam volna a salátába, pedig ilyen nem történt. Akkor eszembe jutott, hogy már az előző éjjel, színház után, míg a szomszédok recsegtek, már akkor is éjszaka lötykölődött a gyomromban a gyomorsav. Nyilván a szünet alatti sok zabálás és pia felnyomta a savamat.
Reméltem, hogy ezzel az egy hányással túl vagyok a nehezén, és kiöblítettem a számat, meg ittam némi vizet. Azzal visszafeküdtem. Kicsit bóbiskoltam, de rövid idő elteltével már kavarodott is fel a gyomrom és rohantam újra hányni, most megint az éjszakai saláta és sört többi részét, meg a most megivott vizet is.
Így telt a délelőtt… Most már fel sem keltem az ágyból, pizsiben maradtam és a paplan alatt, és úgy aludtam két hányás között. Minek üljek fel és aludjak ülve kényelmetlenül, ha így is, úgyis hányni fogok?!
A fejem is fájt egy idő után, nyilván, mert dehidratálódtam, hisz hiába ittam vizet, azt is mind kihánytam. A gázon ott állt a bekészített kávé, de rá se bírtam nézni, mikor meg már rá bírtam nézni, dél lett, most minek igyak kávét…
Hogy az ősökhöz most elmenjek, annak a gondolatát sem bírtam elviselni. OK, még ha rendbe is jön a gyomrom délutánra, félóra oda az út, félóra vissza, ott töltök legalább egy órát, aztán még hajat is mosni… nem, nem bírom én ezt. Írtam sms-t, hogy nem megyek.
És fáztam is, mint állat, mert nemigen tekertem fel a fűtést, hisz az ágyban feküdtem, meg mert nem ettem semmit.
Olvastam a Háromtestet az ébren töltött idő hányás nélküli részeiben, de aztán délutánra már kicsit nyomasztó lett, akkor elővettem a Rosie projektet, amit amúgy is januári olvasmánynak szántam.
Valamikor kora délután bírtam csak némi ropit meg kólát fogyasztani. Eleinte persze ezeket is kihánytam, de kb. délután négyre abbamaradt a hányás, akkorra lett némi energiám is. Lezuhanyozni nem bírtam volna, de hajat azért mostam.
Másnap meló, és mindenképp be kellett mennem, mert a társam még szabin volt. De legalább csütörtök!! Ezzel vigasztaltam magam, hogy nem egy teljes hosszú héttel kezdek, hanem csütörtök lesz, és nagyon sokan szabin lesznek, így legalább csönd lesz bent.
A salátát délután lehúztam a vécén, igaz, még a fele megvolt, de arra gondoltam, hogy ennyi idő alatt talán már megromlott, és mi van, ha abban volt valami rossz, pl. a sonka? Mert mindössze négy sörtől azért nem normális egész nap hányni…
Szaloncukrot sem ettem, egyáltalán, majdnem mindentől émelyegtem. A sörre gondolni se bírtam; ha felidéztem egy teli söröskorsó látványát, szó szerint majdnem ott hánytam el magam. A bekészített kávét végül lefőztem, ne álljon ott egy napig, viszont betettem a hűtőbe, hogy reggel majd csak melegíteni kelljen.
Egyébként a hányások szünetében igen jókat aludtam, még ha rövideket is. Kár, hogy a pihenést mindig megszakította a kapkodva vécére rohanás és ott fázva hányás. … De azért legalább az alvásmennyiség megvolt. Ami jó is volt, mert éjjel aztán már nem aludtam annyira jól, nyilván a stressz miatt, hogy az első munkanap vár rám.
Tessék, nem kellett erőlködnöm, hogy januártól visszafogjam a kaja- és édességfogyasztást, mert már elsején kijött belőlem minden és édességet sem ettem, alkoholra gondolni se bírtam :-D Sőt a hasam kimondottan lapos lett délutánra. A fogam pedig még három napig tiszta érzékeny volt a sok savtól, mint amikor ribizlit vagy narancsot eszem.
Csütörtökön aztán már elég jól lettem reggelre, bár még gyenge voltam. Megittam a kávét, nem hánytam ki, és rájöttem, hogy persze még a kávéhiány is szerepet játszhatott a tegnapi fejfájásomban. Napi két kávét iszom, újévkor pedig egyet sem, naná, hogy gyenge, fázós és fejfájós voltam.
Aztán pénteken bejött egy kolléganő és mondta, hogy ő és a pasija is elkaptak valami hányós vírust az elmúlt napokban; akkor végiggondoltam, hogy hátha én is vírust kaptam el és nem is a piától hánytam?? Végül is a Mary Poppins alatt ott ültem ezer ember közt a színházban, mindennap tömegközlekedtem, és őszintén szólva iszonyú rég nem hánytam már alkoholtól, eléggé csodálkoztam is, hogy most igen.
Azóta se tudom, hogy vírust kaptam-e el, vagy pedig valóban csak a sörtől és a salátától hánytam, de eltelt pár nap és jobb a gyomrom, de azért még nem az igazi, és igyekszem kevesebbet enni. Azért jövő szilveszterkor csak annyi sört – vagy mást – fogok inni, amennyi jólesik, és nem érdekel, ha nokedlinek is tartanak miatta esetleg :-D
