Vasárnap megkaptam a két Szputnyik után a Pfizert. Engem gyíkká változtatott. De már elmúlt :-D Viccen kívül, egy éven belül ez már a negyedik oltás, amit kapok, és ez az egyetlen, ami komolyabban megvisel.
Kora délutánra volt időpontom, de elterveztem, hogy jóval előbb odamegyek, mert ki tudja, mekkora sor lesz, és ha előbb oltanak, előbb szabadulok. Előzőleg tanulmányoztam egy csomó cikket, hogy mit javasolnak 3. oltásnak Szputnyik után, és a szűrőmön a Moderna meg a Pfizer maradt fenn.
A Janssent is említették, de az ugyanúgy vektorvakcina, mint a Szputnyik, és így állítólag hatástalan, sőt ’kiütik’ egymás hatását. Bár igaz, voltak cikkek, amik meg azt állították, hogy nem is. Mindegy, én maradtam az első verziónál. Aztán még a nevetséges kínait is írták, de ezt lesöpörtem. Kell a francnak a hatástalan lötty, ha pedig mégsem hatástalan, akkor meg az a bajom vele, hogy elölt vírust tartalmaz, csakhogy nem bízom a kínaiakban, hogy tényleg elölték. Tehát marad a Pfizer és a Moderna. Anyám Pfizert kapott, apám Modernát és egyiknek sem lett semmi különösebb baja, szóval nem nagyon aggódtam, de egy kicsit azért igen.
A megadott időpontom előtt vagy negyven perccel érkeztem a Városmajor u.-i kórházhoz. Ideges voltam, mert emlékeztem, hogy valamikor tavasszal itt állt 15 kilométeres oltási sor. Én azt nem bírom ki idegekkel! Ráadásul ekkor már harmadik napja kezdődgetett a menstruációm barna foltok képében, amilyen az én formám, majd pont itt a sorban szobrozva fog rázendíteni…
Volt alapja az aggodalmamnak, hisz most egy csomó melóhelyen bekeményítettek és kötelező lett az oltás, tehát sokan eleve az 1-2. oltásért is idecsődülhetnek. Még kész szerencse, hogy nem arra az akciós oltási hétre volt időpontom.
Megjegyzem, a harmadik oltásra az időpontfoglalás sokkal normálisabb volt, mint a tavaszi regisztráció. Itt megadhattam a dátumot és kiválaszthattam a helyszínt, és ennek függvényében kínálgatták az időpontokat.
Szóval odaértem jóval korábban a Városmajorhoz, ahol jól láthatóan ki volt plakátolva az oltópont, de ott hatalmas megkönnyebbülésemre egyáltalán nem volt sor. Voltak ugyan oltásra várakozók, de folyamatos haladás volt, egy hosszabb regisztrációs asztalnál három-négy ember is fogadta a népeket, és elsőnek csak a nyilatkozatot nézték, utána pedig mindössze a személyit kérték el. Nekem annyit mondtak, hogy „Szputnyikot kapott? Akkor Pfizert vagy Modernát szoktunk ajánlani, melyiket szeretné?”
Egy tizedmásodpercig haboztam, mert valamiért beugrott, hogy a Moderna állítólag még jobb, de aztán visszatértem eredeti tervemhez, a Pfizerhez, és azt mondtam be.
A Sinopharmot meg sem említették. Megjegyzem, amíg ott álltam és hallgattam a többi ember felvételét, egyáltalán senkinek nem merték szóba hozni a kínait :-D
Kaptunk egy újabb oltási papírt, ezúttal már külön a 3. oltásról, majd lehetett folyékonyan továbbhaladni az oltóhelyiségekbe. Ki voltak plakátolva, hogy hol melyik oltóanyaggal oltanak. A Pfizer feliratú benyílóban egy nagy betegváró volt, tele székekkel, de mindössze két darab ember ült ott – valszeg már oltás után –, kérdésemre mondták, hogy nyugodtan be lehet menni.
Még egy Pfizer felirat volt egy nyitott ajtónál – ide bedugtam a szememet, mint a csiga. Ott ült egy nővérke. Ahogy meglátott engem, rögtön felpattant, mondta, hogy tegyem le a cuccaimat. Leültem, ruhaujjat felgyűrtem – előrelátóan könyékig érő vékony felsőt vettem fel – és már jött is a Pfizer. Abszolút nem fájt, főleg egy plazmaadáshoz képest.
Két perc sem volt az egész, és tíz másodpercet sem kellett várnom előtte, ami nagy megelégedettséggel töltött el.
Oltás után kiültem a váróba én is, most már nyugodtabban, hisz ez már a harmadik Covid-oltásom és az eddigieknél sem kaptam anafilaxiás sokkot (ettől félek legjobban). Ahogy olvasgatni kezdtem, már érkeztek további oltásra várók ebbe a nagy váróterembe, de a nővérke folyamatosan hívta be az embereket, roppant gyorsan és gördülékenyen ment minden.
Jó tíz percet olvastam, aztán, mivel kaptam levegőt és nem lett semmi bajom, szépen felöltözködtem és elhagytam a helyszínt.
Egész jól voltam. A nap szépen sütött, én pedig örültem, hogy túl vagyok ezen is, a szoba átrendezésén is, ez egy eredményes hétvége. Oltás utánra programot szervezni azért nem mertem, de kellett ezt-azt vásárolni, így elmentem a MOM Parkba és ott a Müllerben feltankoltam pár dologból. Közben figyeltem magamat. Mindössze a jobb felkarom fájt, ahová az oltást kaptam, méghozzá nem is kicsit.
Még világos volt, amikor hazaértem. Jól voltam. Kivéve karfájdalom. Gondoltam, hogy ledőlök kissé, hátha úgy kiüt az oltás, mint egyszer általánosban, amikor valamelyik védőoltás után úgy kifeküdtem, hogy a bejárati ajtón csengető Nagymamit sem hallottam meg :-D Lefeküdtem, de csak bóbiskoltam, elaludni nem ment – talán nem is mertem, mivel általában ilyen pillanatokban szoktak hazaérkezni és zajongani a szomszédok, én pedig most nem kapcsoltam be „védőzajt” a hangjuk ellen.
Este megnéztem a Karácsonyi lidércnyomást, de meglepő módon nem igazán tetszett. Fura, hisz mindig úgy gondoltam, hogy szeretem a Tim Burton-filmeket, hisz pl. az Álmosvölgy legendája hatalmas kedvencem, de ez a bábfilm valahogy marha nyomasztó volt, iszonyú undorító szereplői voltak (nem mind), főleg az az őrült professzor, hát majd’ elokádtam magam… Viszont a zene eszméletlen jó volt. Utána elkezdtem a 2016-os Szellemirtókat nézni, az jobban tetszett (főleg Chris Hemsworth ;-)
Estére iszonyúan elkezdtem fázni. Rázott a hideg, olyan volt, mintha csak +7 fok lenne a szobában, vagy mintha hirtelen lefogytam volna 15 kg-ot. Lázat mértem, 37,0 volt. Valamelyest elégedett is voltam, mert szerintem ez azt jelenti, hogy hat az oltás és keletkezik az immunválasz, és végül is ez lenne az oltás célja.
Éjjel vacakul aludtam. A jobb oldalamon szoktam elaludni, de most ez lehetetlen volt a karom miatt, ami rettentően fájt. Olyan volt, mintha jó erősen vállba bokszoltak volna. Azért el lehetett viselni, de ráfeküdni elképzelhetetlen volt. Így a balra fordulás és a hanyattfekvés közt hánykolódtam, közben a hideg is rázott, mert még éjjel is fáztam, holott a jó meleg téli paplan ÉS a rajta lévő pokróc általában mindig bemelegít éjszaka. De most nem! Felkeltem pisilni, és akkor még egy vastag bokazoknit fel kellett vennem a térdzoknimra, mert a lábfejem jéggé akart fagyni.
Közben még amiatt is aggódtam, hogy rázendít a menstruációm, de nem tette egyelőre.
A vacak alvás miatt törődötten ébredtem hétfőn, egy kicsit a fejem is fájt, és 37,5 volt a lázam. Haboztam, hogy bevegyek-e lázcsillapítót? Az oltóponton direkt rákérdeztem, és mondták, hogy nyugodtan. De én nem akartam, mert úgy gondoltam, dolgozzon csak a szervezetem, azért van az oltás. Végül mégis bevettem egy Algopyrint, mert nemcsak hőemelkedésem volt, hanem ez az enyhe fejfájás is, és a kettő együtt azért már sok volt így hétfőre.
Egyébként még oltás előtt, amikor utánaolvastam a mellékhatásoknak és köztük volt a fejfájás is, magamban összetettem a kezemet és így imádkoztam: Kérlek, tedd, Uram, hogy fejfájásom ne legyen! Bármi, csak az ne! Elég volt ez a sok migrén meg rossz alvás az utóbbi hetekben!
Ez be is jött, mert az ébredés utáni enyhe fejfájást követően nem is volt több. Gépfegyver nélkül aránylag milyen kényelmes…
A munkahelyen elvoltam. 12.30-kor beszedtem még egy Algopyrint, addigra az előző hatása már elmúlt. A hangulatom meglepően jó volt, szinte vidám voltam. Gyakran jártam ki a vécére, hogy lecsekkoljam, hogy áll a menstruációm.
Kora délutánra aztán tudatosult bennem, hogy a menstruációm nem áll sehogy. Nem csinál semmit. Nincs!
Pénteken kezdődött a barna foltos stádium, ami nálam kb. 2-4 napig tart és tisztasági betétet igényel, aztán rákezd igazi vérzésre, rendes intimbetéttel és tamponnal. De most a barna foltok hétfő hajnalban voltak utoljára, és azóta egyáltalán semmi.
Abbamaradt a menzeszem az oltástól?! Csak erre tudtam gondolni. Soha efféle nem történt ezelőtt. (Csak hasonló: még 13 éves koromban, alig fél éve menstruáltam, és épp beteg voltam, amikor kitotyogtam a vécére és láttam, hogy még meg is jött. Jaj, ne most, baszki, mondtam magamban, nem elég, hogy beteg vagyok, neeeem akarok most még ezzel is bajlódni… És megszűnt, elmúlt a menzesz, csak következő hónapban jött meg, azóta sem értem. De ilyen nem volt 1990 óta.)
Ezután a fél délutánt azzal töltöttem, hogy a neten olvastam cikkeket a Pfizer oltás és a menstruáció összefüggéséről. Meglepően sokat találtam, sok nőnél belenyúlt a ciklusba az oltás – nemcsak a Pfizer –, bár általában nem megszűnt, hanem pont hogy erős és hosszan tartó lett.
Hát fura. No de ez van, én kibírom, ha egy hónapban nem kell betétre és tamponra költenem. Azt is olvastam, hogy a következő hónapra már helyre szokott állni a ciklus.
Hétfő délután fájni kezdett a hónaljam. Tudtam, hogy ez a nyirokcsomók miatt van. Valóban, ha odanyúltam, marhára fájtak a hónom alatti nyirokcsomagok. De ez sem lepett meg, mert számítottam rá.
Hétfőn egyébként az oltás helyén az izomfájdalom még mindig nem szűnt meg, sőt pl. a fejem mögé sem tudtam emelni a karomat, mert marhára fájt. Keddre ez azért javult.
Hétfő este megint nagyon elkezdtem fázni, ezért előszedtem az elektromos ágymelegítőt, amit elvileg még nem akartam beüzemelni, de most mégis betettem az ágyba és rákapcsoltam a melegítést. Isteni kéj volt! Így bújtam ágyba, és végre semmi vacogás meg hidegrázás nem volt! Igen jól aludtam, éjszakai betétet nem tettem a bugyimba, hisz a menzesz totál eltűnt.
Kedd reggelre a hónaljam nagyon fájt, és 37,2 volt a hőm. Most a fejem sem fájt, és úgy gondoltam, ilyen kicsi hőemelkedéssel megbirkózom, így nem vettem be gyógyszert. A hangulatom továbbra is szokatlanul jó volt. Igaz ugyan, hogy ekkorra már Öcsém meghívott magukhoz szombatra, ami mindig mintegy 85 %-ot javít a hangulatomon, meg közeleg a karácsony stb., de akkor is, szerencsére az oltást követően semmi levertség nem volt rajtam, pedig tartottam tőle.
A reggeli zuhany után, ahogy bekentem magam testápolóval, éreztem, hogy a jobb hónom alja dagadtabb és jobban kiemelkedik, mint a bal. Persze, fájt is. Sőt, a mellizmom is fájt, az az ín vagy mi, ami a hónaljtól a mell felé megy. És ez a terület is duzzadt volt.
Baszki! Nem is kicsit! Ijedten megnéztem magam a tükörben és azt láttam, hogy a jobb kulcscsontom alatti terület, ami baloldalt jóformán be van esve, itt szintben van a kulcscsonttal, ami egyáltalán nem emelkedik ki. Sőt: a kulcscsont alatti terület kicsit még kijjebb is van, mint a csont! A testemnek ez a szakasza olyan volt, mint amikor a túlbuzgó testépítők annyira kigyúrják a mellizmukat, hogy az kijjebb van, mint a kulcscsont.
Duzzadt volt az egész. Ekkor, most először, igazán megijedtem. – Később olvastam, hogy az oltás néha ilyen mellrákra emlékeztető tüneteket okoz és sok nő megrémül, de én nem attól féltem, hogy hétfő estétől kedd hajnalig kitört rajtam a mellrák, hanem hogy ez a duzzanat, ami tegnap még csak a hónom alatt volt, és most már a mellizmomon van, mi van, ha elindul felfelé, mondjuk a torkomra, és szépen megfulladok??!
Figyeltem, hogy kapok-e levegőt, és kaptam, bár a pulzusom elég szapora volt, no de épp 5.40 volt és én egy erős Lavazza kávét ittam nemrég. Így bementem dolgozni, mert ott is van munkahelyi orvos, ha pedig ő mégsem lenne bent, elég közel van egy kórház – toroködéma esetén egyszerűen átrohanok oda, félrerúgom a portást és ellátást követelek.
Ezek után a melóhelyen természetesen a fél délelőtt azzal telt, hogy hónalj- és mell-nyirokcsomó duzzanatoknak olvastam utána a neten :-D De idővel megnyugodtam, mert konkrétan sokan leírták, hogy ez gyakran előfordul oltást követően, és nem kell fosni tőle.
Azért nem volt valami kellemes. Egész kedden fájt a hónaljam és az egész jobb mellem. Sőt a jobb mellem mintha egy számmal nagyobb lett volna, mint a bal. Örültem, hogy most nem nyári, spagettipántos időjárás van. Ugyanakkor az oltás helye már kevésbé fájt.
Reggel egy kis tisztasági betétet betettem azért a bugyimba, biztos ami biztos, és kora délután ezen megjelent egy valódi vérfolt! Nem mintha olyan nagyon szeretnék menstruálni, de ettől azért eléggé megkönnyebbültem. Szóval nem szűnt meg a menzeszem, csak felfüggesztődött másfél napra!
Most kedd este van, eddig ennyi mellékhatást tapasztaltam. Jelenleg már egyáltalán nincs hőemelkedésem, fejfájás nyista, az oltás helye már egyre kevésbé fáj, a menstruációm megvan, viszont a jobb mellem és hónom alja (= vagyis a nyirokcsomók) fáj és duzzadt. Kezdek megint átfázni, úgy látszik, ez esténként jön elő.
Ha lesz még további érdekes hatás/mellékhatás, le fogom írni, de momentán ennyi a beszámoló :-)
Folytatás: a melli és hónalji nyirokcsomók szerdán még fájogattak – illetve pontosítanom kell, mert egy kolléganő rákérdezett, hány darab nyirokcsomóról van szó. Mire én rájöttem, hogy tkp. nem is x db nyirokcsomó, hanem úgy összefüggően felduzzadt az egész, és a teljes terület egy fájdalmas, ödémás testrésszé változott. Szóval, ezek az összefüggő nyirokcsomagok szerdán még eléggé fájtak, csütörtökön már jóval kevésbé, pénteken gyakorlatilag egyáltalán nem. Az oltás helye pénteken már nem fájt. Hőemelkedésem többé nem volt. Szombat-vasárnap ugyan fejfájással ébredtem, de szerintem az már nem az oltás, hanem a szokásos (elfeküdtem a nyakam/ meszesek a nyakcsigolyáim) fejfájás.
Most következő hétfő van, tehát az oltás óta eltelt 8 nap, és egész jól vagyok. A védettség, úgy olvastam, 12 nap után alakul ki. Addig igyekszem óvatosan élni, utána viszont lehet, hogy egyszer elmegyek egy gyógyfürdőbe, mert az már nagyon hiányzik…
