Miután kiolvastam az összes Harry Pottereket, néhány éven belül megjelent J. K. Rowling első olyan regénye, ami nem HP. Kíváncsian vártuk, milyen lesz! Ez lett az Átmeneti üresedés. Elolvastam vagy kétszer – ez tipikusan olyan könyv, ami nagyon jó mint könyv, de érzelmileg úgy megvisel, hogy inkább nemigen akarom sokszor elolvasni. Baromi olvasmányos és nagyon jó, de mégis rémes. Főleg ami a hároméves kiskölyökkel történik, azon teljesen kiborultam, holott akkor még Zétény és Zsófi a fasorban sem volt.
Egy kritikában szerepelt ez a mondat: „Rowling ismer minket, de nem szeret” – hát ez baromira megragadt bennem, és erről a könyvről mindig ez jut eszembe!
Ezzel le is tettem arról, hogy JKR-től nem Harry Pottert olvassak. Azonban pár év múlva felröppent a hír, hogy írt egy krimit, álnéven, de nem nagyon fogyott, viszont miután kiszivárgott, hogy azt ő írta, hirtelen az ezerszeresére kúszott a nézettség :-D
Ezen jót röhögtem; persze, csak úgy „kiszivárgott”…. De azért a krimire kíváncsi lettem, és hamar ki is adták magyarul. Ez volt a Kakukkszó, az első Cormoran Strike-regény.
Ennek egy érdekes hangulata volt, a krimiszál is ötletes volt, de főleg a (két) nyomozó egyénisége és az ő történetük kötött le. Kimondottan elégedett voltam a krimivel, megbocsátottam az Átmeneti üresedést, és mikor megjelent a második kötet, a Selyemhernyó, azt is rögtön megvettem.
És jól tettem, mert a Selyemhernyó jobban tetszett az első résznél is. Innentől már nem volt kérdés, hogy majd a következő kötetet is beszerzem. Így is lett. De igazából a negyedik lett a kedvencem, igaz, hogy az már elég vastag, de nekem nagyon tetszettek a történetszálak, na meg a magánéleti események is. Ráadásul nagyon kalandos módon, iszonyatosan gyorsan kellett kiolvasnom péntektől vasárnap estig úgy, hogy közben még a Bosszúállók – Végjátékot is megnéztem, ami három órás, és pont azon a hétvégén volt a premierje annak is.
Az ötödik kötet – a Zavaros vér – megjelenése idején volt a Covid miatti boltbezárás (komolyan!! könyvesboltokat bezárni!), ezért nemhogy olcsóbban, neten vettem volna meg, hanem még pluszban ráfizettem, hogy kivigye egy futár a benzinkúti átvételi pontra még a megjelenés napján. De megérte! Marhára tetszett a könyv, bár ez már tényleg törvénytelenül vastag. És rengeteg minden történik benne. Én szeretem az ilyen könyveket; ebben, mondjuk, talán 5-6 olyan oldal volt, amit esetleg kihagytam volna belőle (jellemzően olyanok, amikor a főszereplők csak méláznak valamin).
Megjegyzem, hogy a fő krimiszál itt zseniális volt; miután kiolvastam, egyszerűen nem értettem, hogy nem jöttem rá, amikor annyira egyértelmű volt, és minden bizonyíték ott volt a szemem előtt! :-D
Faternak is pedzegettem többször, főleg a Zavaros vér megjelenése után, hogy a Harry Potter írója később, álnéven írt egy krimisorozatot, és az milyen jó. Ugyanis Faterral szoktunk skandi krimiket olvasni; kezdve a Tetovált lánnyal, folytatva több svéddel meg izlandival, jelenleg Nesbo a legjobb. Az én véleményem szerint a Nesbo-krimik és a Strike-sorozat minőségben gyakorlatilag fej-fej mellett halad.
Szóval kínálgattam Faternak a Rowling-krimiket is, de nemigen harapott rá; pedig most már presztízskérdést csináltam belőle, hogy elolvastassam vele (is. Mert Zsuzsi is elolvasta őket és marhára tetszettek neki is).
Így aztán egyszer csak, karácsony körül, közömbös arccal elvittem neki a Kakukkszót, amit Robert Galbraith írt; és csak úgy flegmán leraktam az íróasztalára, hogy ez is egy igen jó kis krimi, én már nagyon sok könyvet olvastam a szerzőtől és mindegyik tetszett (haha! ez igaz is!), ha gondolja, olvassa el…
El is kezdte olvasni :-) És közölte, hogy tetszik! Nem kezdtem el diadalmasan ugrálni, hanem szintén közönyös hangon megjegyeztem, hogy ennek is több kötete van ám, összesen öt jelent meg magyarul.
Befejezte a Kakukkszót és még aznap szólt, hogy hozzam el a Selyemhernyót is :-D
Juhéj! :-) Tudtam, hogy a Selyemhernyó után már meg lesz véve. Így is lett. Mondjuk, ezt már úgy vittem el, hogy a levehető borítót levettem róla, mivel ott feltüntették, hogy a Robert Galbraith az J. K. Rowling írói álneve.
A Selyemhernyó után Fater elkérte a harmadik kötetet is, így most azt olvassa, a levehető borító nélkül :-D Haha! Királyság! Ravaszul Rowling-krimit olvastatok vele, és tök jó érzés, hogy tetszik neki :-D
Nem tudom persze, milyen úgy olvasni, hogy az ember nem tudja, ki a szerző. Nekem igen különös élmény, mert a Harry Pottereket mind kívülről fújom, és az mégiscsak egy egészen más kategória, a hullák ellenére nagyjából ifjúsági. Az is nagyon tetszik, hogy nő írta, de mégis, amikor a – férfi – nyomozó szemszögéből ír, elképesztően férfi-gondolkodású, semmi csajosság. Ez valami zseniális. Egyébként a két nyomozó főszereplő minden kötettel egyre szimpatikusabb lett.
A harmadik kötetnek majdnem úgy van vége, mint a Millennium-trilógia második részének: hogy rögtön folytatni kell :-) Majd ha Fater elkezdi a negyediket és már nem tudja letenni, akkor ravaszul megmutatom neki a levehető borítót, amin ott van a csel ;-)
Még ha esetleg úgy nézne ki, ezt nem gonoszságból kavartam így, hanem mert szerettem volna, ha Fater – is – elolvas egy tök jó kis krimisorozatot, de magától sose olvasta volna el, ha közlöm vele, hogy ezt a Harry Potter írója írta; így viszont, hogy kicseleztem, már rákapott, mint a függők az első adag heroin után. Azt nem várom, hogy majd HP-rajongó is lesz, de viszont arra rájöhet, hogy Rowling jó író, függetlenül attól, hogy melyik műfajban ír.
Egyébként az első három kötetből film is van. Az első még egészen jó, a másik kettőt viszont összecsapták kicsit – olyan vastag könyvekből nem is csoda – de azért nem rosszak, a főszereplő színészek is egészen jók.
Én magam is újraolvasnám akár most a Zavaros vért, de az tényleg annyira vastag, hogy már magammal vinni is egy sportteljesítmény, nemhogy kézben tartani…. Ráadásul keményfedeles is. Hülye magyar kiadó.
Egyébként itt ragadom meg az alkalmat, hogy leírjam, a transz közösség szerintem alaptalanul rágott be Rowlingra, mondván, hogy transzvesztita/női ruhába öltözött férfi stb. a gyilkos. Még ha úgy is lenne, mi van akkor? De nincs így, egy transz szereplő van (eddig) az egész krimifolyamban, Pippa a Selyemhernyóból, aki pozitív szereplő. Ezenkívül egy Max nevű meleg szereplő van (a Zavaros vérben), aki az egyik főszereplő lakótársa, és nekem annyira szimpatikus volt, hogy a legszívesebben én magam is összeköltöznék egy ilyen fickóval, feltéve persze, hogy jó nagy a lakás. A gyilkos a Zavaros vérben egy teljesen „cisz” szereplő, semmi transzvesztita nincs benne. Mindössze megemlítik, hogy egy alacsony (férfi) sorozatgyilkos annak idején néha női ruhát vett fel, hogy a becsípett női áldozataiban könnyebben keltsen bizalmat. Nnna… Ilyen pedig van a valóságban is sajnos, nem?
De az igazi gyilkost másfelé kell keresgélni, és köze nincs a transzgenderséghez.
Szóval a krimisorozat igen jó, és most Fater éppen J. K. Rowlingot olvas anélkül, hogy tudna róla :-D
