Az okostelefonom már marha régi. Nem is emlékeztem pontosan, mennyire, amíg most utána nem néztem. Az rémlett, hogy a Nyomorultak mozi után mentem át az Árkád MediaMarktba, és ott vettem meg. Most utánanéztem itt a blogon: ez 2015. decemberben volt!
Szóval az okostelefonom már 6 éves múlt! :-O
Még akkor elhatároztam, hogy eszemben sincs lecserélni a két év garancia lejárta után. Minél tovább használom, annál jobban behozza az árát. És nem telik nekem kétévente 30-, 40-, 50 ezer forintot kiadni egy telefonra. Működött is elég rendesen. Persze ahogy az idők során láttam a többieknél az újabb és újabb modelleket, úgy tűnt az enyém egyre vackabbnak. No de telefonálni lehetett, mailezni is, internetezni is, elég jó fotókat is csináltam vele, szóval elvoltam.
De az utolsó fél évben már kissé aggódtam. Az előző – még buta – telefonom az egyik percről a másikra döglött meg. Nem kéne megvárni, hogy ezzel is az legyen…Meg aztán a Messenger nem jön be rajta, a – Zétényről készített – videóknak már nincs hangja, néha ledob az internet, megtelik a memória stb. …
De mégis úgy voltam vele, hogy amíg egyértelműen nem romlik el, addig még elvagyok vele. Ami persze ellentmond annak, hogy nem kéne megvárni a hirtelen halált :-D
Aztán most van egy olyan akció, hogy ha leadsz használt telefont, akkor 20.000.- Ft-tal olcsóbban lehet újat venni. Mivel Fater épp akart egy újat, ezért a régi, már nem használt Samsungját nekem adta, hogy használjam azt, és ő az én régi Huaweiemet felhasználva fogja megkapni a húsz rugó kedvezményt.
Pár napig csak idegesen kerülgettem a Samsungot. Őszintén szólva, 2015 óta nem foglalkoztam telefon-beüzemeléssel vagy SIM-kártya cserével (kivéve anyám butatelefonjain, de hát az sokkal egyszerűbb). A telefonomon különben is nagyon sok minden volt, fotók, videók, a telefonszámok, a naptár tele fontos figyelmeztetésekkel…
De azért idővel erőt vettem magamon és nekifogtam kijegyzetelni a telefonszámokat, a naptárbejegyzéseket, a fényképeket pedig elküldtem magamnak. A videókat sajnos nem hagyta elküldeni :-(
Ezután gondoltam, felnyitom a Samsungot és megtekintem a szerkezetét. Azonban a Samsung kinyithatatlan volt. Nem volt felpattintható hátlapja, mint az én régi Huaweiemen. Rákerestem a neten a beüzemelésre, és ott volt, hogy kis tűt kell beleszúrni valahol, és akkor kijön a SIM-kártya tálcája.
OK, hol van egy kis tű… Fogtam egy gemkapcsot és belenyomtam a telefon seggén látható lyukba, de nem történt semmi. Hát ez gáz…. Így nem tudom áttenni a saját SIM-kártyámat a másik készülékbe, ergo a saját készülékemet sem tudom odaadni Faternak, hogy kedvezménnyel vegyen belőle új telefont.
Írtam Faternak, hogy nem tudom felnyitni a Samsungot. Mire megbeszéltük, hogy másnap feljön és hozza a speciális kis nyitótűt. Fel is jött, én pedig csak úgy megszokásból töltőre raktam a Samsungot, ami 0 %-ot írt ki. Teljesen elképedtem, hisz még semmit nem csináltam a Samsunggal, és mégis lemerült?? Arra nem gondoltam, hogy a puszta állástól is lemerülhet… Tehát vártunk, míg valamelyest feltöltődött.
Akkor én kikapcsoltam a Huaweit, kivettem a SIM-kártyát – kész csoda, hogy sikerült –, Fater pedig a kis tűvel kipiszkálta a Samsung kártyatartó tálcáját.
Én már sejtettem, hogy mi lesz, mert szabad szemmel is látható volt, hogy erre a kis tálcára az én SIM-kártyám sehogy sem fér el. 2000-ben vettem az első telefonomat, azóta a SIM-kártya nem változott. Most eszembe jutott, hogy vagy fél éve írta a Vodafone, hogy menjek be újfajta SIM-kártyáért, de én nem mentem, mert nem érdekelt, és mert különben is Öcsém nevén van a telefon, nélküle úgysem intézhetek semmit.
Akárhogy próbáltuk, az én SIM-em túl nagy volt az új Samsunghoz. Esetleg ki lehetett volna törni, vagy körbevágni, de eszemben sem volt ezt megkockáztatni. Ha elbarmolom, nincs telefonom, kész, vége.
Fater javasolta, hogy menjünk a Vodafone-ba és kérjünk új kártyát.
-Most??-kérdeztem.
- Persze, most!
Délután fél hat volt, semmi kifogásom nem volt némi séta ellen, de 99 %-ig biztos voltam benne, hogy ehhez Öcsém kell, mert minden az ő nevén van. De az esti séta jó dolog, és szerettem látni, ahogy a nagyon magabiztos Faterral szemben nekem van igazam :-D
Átsétáltunk a Vodába, és persze hogy már a sorszámosztó srác megmondta, hogy ehhez a tulajdonos kell, személyesen, még meghatalmazást sem fogadnak el.
Örültem, hogy ezt is tisztáztuk, és hogy nekem volt igazan, de kicsit borúsan gondoltam rá, hogy vajon hogy fogom Öcsémet elkapni, hogy együtt eljöhessünk egy Vodába…
Fater aztán a Samsungot el tudta passzolni egy GSM-boltban 18.000.- Ft-ért, tehát jól járt, másnap pedig végigjártunk öt boltot és végül egy MediaMarktban vettünk neki új telefont. Én azért kísértem, hogy magam is képet kapjak a telefonválasztékról.
Addigra már utánanéztem a neten, hogy valóban csak az előfizető intézkedhet, én nem.
A kollégáktól is körbekérdeztem, és sokan mondták, hogy igen, kicseréltették a SIM-kártyát simán, sőt volt, aki rögtön el is vitte az új telefonját a szolgáltatóhoz, hogy üzemeljék is be egy füst alatt.
Ezt jó ötletnek tartottam. Nem kell két lépésben csinálni, veszek először új telefont, aztán megyek egy fordulóval Öcsém kíséretében új SIM-ért. Az persze aggasztott kicsit, hogy ha a régi SIM-et leadjuk, akkor míg az újat be nem üzemeltem, nem lesz telefonom.
Ezeket mailben elmeséltem Tesómnak, aki megnyugtatott, hogy a flottánkból már több embernek is cserélt SIM-kártyát, simán kiadják az újat (neki), sőt le se kell adni érte a régit. Hát ez fantasztikus! Ha én nem is kellek hozzá, akkor Öcsém simán elcsoboghat bármikor, szabadidejében egy Vodafone-hoz és ott kérhet új SIM-et, persze a hívószámom megtartásával, én pedig szintén nem vagyok rákényszerülve a sietésre, hanem majd ha veszek új telefont, akkor abba már az újat rakom.
Időközben Fater beüzemelte a frissen vett új telefonját, és a régit – az is Huawei, csak modernebb – átadta nekem, addig is, míg lesz új készülékem. Ez a telefon nagyon jól néz ki, csak persze már ez is az új típusú SIM-mel megy, tehát amíg az nincs, nem tudom használni.
Az is megfordult a fejemben, hogy a biztonság kedvéért veszek egy sima butatelefont (is), és ha mégis hirtelen megdöglik a saját Huaweiem, átrakom a SIM-kártyát abba, és legalább telefonálni tudok majd.
Hát egyelőre ez van. Most majd Tesóm lesz olyan aranyos, hogy valamikor szerez nekem új kártyát, én pedig addig a netről kinézem, hogy miféle új készüléket kellene venni. Esetleg szakítok a hagyománnyal, és nem személyesen a MediaMarktból veszem meg, hanem neten megrendelem, vagy onnan, vagy másmilyen webáruházból.
Kicsit bánatos dolog most a régi telefonom, mivel már mindent letöröltem róla, se fotók se videó nincs rajta, egyedül Zsófi a nyitóképen. Viszont most legalább nincs ott a felső sarokban a „memória megtelt!” ikon, ami már hónapok óta ott zavar engem :-)
