Legalább egy területe alakuljon kellemesen az életemnek, most ez a plazmaadás :-) Végre, sikerült rájönnöm, hogyan tudok úgy járni, hogy kikerülöm a tömeget!
Már többször írtam, hogy a vérnyomás-pisilés miatt rühellem főként a sok népet plazmaadáskor. Mármint akik előttem vannak.
Sokat kell innom, hogy becsületes vérnyomásom legyen, mikor leméri a recepciós, viszont attól eléggé kell pisilni. Ami nem lenne gond, ha nem lenne előttem 4-5 ember. Mert ha a vérnyomás OK, és utána pisilek, akkor annyit kell várni magára a donációra, hogy addigra még egyszer pisilnem kell, ami végtelenül ciki…. Mert a rengeteg folyadék, amit órákon át betoltam, néha sokkal később érkezik le, hiába van megtervezve a pontos menetrend.
Ha nincs előttem, max. 1-2 ember, akkor kibírom a donáció előtt egy pisiléssel, és úgy jó.
És – nagyjából – teli hólyaggal kell menni, mert a folyadék, no meg a stressz is emeli a vérnyomásomat, ami hozzásegít, hogy egyáltalán beléphessek a plazmaterembe.
Szombati napon nem jártam már rég, amióta általában Tesómékhoz megyek ilyenkor, munka után szoktam odarongyolni, kb. 16.00-ra. Mivel 15.30-ig dolgozom. Gondoltam, akkor még kevesen vannak, de lószart vannak kevesen…. A sok munkanélküli, kis egyetemista, home office-os simán ott tobzódik csapatostul 16.00-kor, sőt már 15.50-kor is (akkorra is odaérek) – hát egyszerűen nincs egy normális plazmás időpont, amikor nincsenek sokan!
Az se jó, hogy későn megyek, mert mentem már 18.00-ra és a folyosón kígyózott a sor. Akkor konkrétan ott is hagytam az egészet.
Egyszer aztán úgy alakult, hogy Öcsémék el voltak utazva hétvégén, és akkor szombatra bejelentkeztem plazmázni. A lehető legkésőbbi időpontra, pont az ivás-pisilés miatt. Ez kora délutánt jelent. Imádkoztam, hogy csak ne legyenek sokan!! Bár szombaton általában mindenki vásárol vagy családozik.
És csodásan kellemes volt, mivel tényleg talán csak egy darab ember volt előttem, és egyébként is tök szellős volt a hely. Hamar sorra is kerültem, leadtam a plazmát, és kicsekkoláskor realizáltam, milyen okos voltam, hogy most jöttem: majdnem az utolsó szombati időpont, tehát aki utánam jön, az most még épp a gépen van; így a recepciós nem szakad kétfelé, hogy a végzett donorokat kifizesse és az újakat felvételiztesse, hanem csak ránk kell figyelnie. Mi sem állunk sorban kétszer annyi ideig. A rendelő ajtaja már be volt csukva, már csak mi néhányan maradtunk, akik szépen sorban végeztünk a donációval.
Ez olyan kellemes élmény volt, hogy elhatároztam, csinálom még. Nem a szombatot – hisz elmegy vele a nap fele, mert délelőtt ilyenkor csak iszik és pisil az ember –, hanem az utolsó időpontot. Utólag visszagondolva, erre minden hülye magától is már régen rájött volna, de én csak most :-D
Ezért következőleg egy hétköznapra foglaltam, szintén az utolsó előtti időpontra. Kicsit ideges voltam, mert még bennem volt a 18.00 órai sor emléke. De mit ad Isten, hogy 18.25-kor már nem is volt előttem senki!!
Szinte üres az előtér, rögtön becsekkoltam – hálistennek, jó vérnyomással –, és még a cuccomat pakoltam, amikor már behívtak a donorterembe. Úgy kellett szólnom, hogy várjanak, elrohanok pisilni. Fantasztikus volt!
Gondoltam, hátha csak egyszeri szerencse, de azért bejelentkeztem a következő alkalommal is fél hétre. És ugyanez volt! Minimális ember, utánam már senki, kifelé jövet nem kellett felosztani a recepciós figyelmét…
Egy hátrány van, hogy ilyenkor viszonylag későn végzek, hazaérek, átöltözöm, még nem vagyok igazán álmos, és mire kiüt a fáradtság, már késő van. És felkelek fél ötkor. De nem baj, mert másnap reggel megiszom a megmaradt vérnyomásemelő teakeveréket, izmos kávét, és aznap este tutira jól alszom :-)
Már alaposan megterveztem az ilyen napok menetrendjét, mennyit és mikor kell inni, mikor kell abbahagyni az ivást – nagyon fontos! –, még a munkahelyen meginni egy fekete teát, és mikor enni; mert enni kell, de nem ám közvetlenül előtte, mert az evés csökkenti a vérnyomást. Mostanra ezt már jól kitapasztaltam és kb. úgy vagyok vele, mint mikor Tesómékhoz utazom hétvégenként, fejből fújom a menetrendet.
Annyi további hátrány van még a plazmaadással, hogy csak a bal vénám jó, tehát minimum egy hetet mindig várnom kell két donáció között, különben rohadtul fáj (fáj mondjuk így is).
És, ha Seduxent veszek be, annak olyan rohadt hosszú a felezési ideje, hogy számításaim szerint kb. 9 nap, mire teljesen kiürül. Tehát, ha hétfő este beveszek egyet, akkor csak következő szerdán adhatok plazmát. Ezt mindig jól meg kell fontolni, mielőtt bekapok egy Sedut. A múltkor eléggé rá is fáztam, mert egy iszonyú kiborító magánéleti dolog történt hétfőn, nekem pedig másnapra volt plazmaidőpontom, pedig még soha annyira nem vágytam egy (két) szem nyugtatóra, mint akkor.
Egyébként a költségtérítést is megemelték, elég szépen, de igazából nem számít, mert akkora az infláció, hogy mintha meg sem emelték volna.
De végre, végre rátaláltam a módszerre, hogyan járhatok plazmázni anélkül, hogy megőrülnék a tömegtől és szétrepedne a hólyagom! :-D
