Egész nyáron győzködtem Zsuzsit, hogy menjünk el Győrbe. Csak a nagy nyári hőség végét akartuk kivárni. Aztán eljött a szeptember, de hol neki volt valami dolga hétvégén, hol én nem értem rá, szóval végül a balatonfüredi kiruccanásomat követő hétvégén utaztunk.
Győrben még csak egyszer voltam, de tetszett; főleg, hogy egy jó kis szeletes pizzázó és egy Frei is van a belvárosban ;-D
A hét elején még rohadt meleg volt, de szombatra szelet és lehűlést ígértek, hogy „16 fok” lesz. Én csak röhögtem, mert pl. csütörtökre is azt mondták, hogy 22 fok lesz, aztán lehet, hogy reggel 6.00-kor 22 volt, de ahogy feljött a nap, árnyékban simán volt 25, napon 30.
Ezért a szombati 16 fokot sem vettem valami komolyan, és OK, hosszúujjút vettem és alá trikót, meg a kapucnis felsőmet, de mindegyik réteg vékony volt, mivel úgy számoltam, hogy majd a kapucnist úgyis le kell vennem napközben.
Olyan vonattal mentünk Győrbe, aminek Bécs a végállomása, de valahonnan Szabolcsból jön; ennek megfelelően már a Keletibe is húsz perc késéssel érkezett.
… Egyébként a győri nap előzményei sem voltak semmik; csütörtökön mentem vonatjegyért, aznap, amikor – természetesen délután 15.00-kor – valami iszonyatos trópusi eső tört ki. És ráadásul fel kellett hívnom Zsuzsit, aki előttem vett jegyet (de külön), hogy ő melyik vonatra vett, mert nem mindegy. Zsuzsi viszont pont aznap járt a bőrgyógyásznál is, egy gyanús szemölcs ügyében, így arra is rá kellett kérdeznem: „Melyik vonatra vettél jegyet, ja és mi volt a bőrgyógyásznál?”
Mire megmondta a vonatot, és hogy a bőrgyógyász szerint ez rosszindulatú bőrrák, de nem áttétes. Hát, igazán ciki volt ennek szellemében a beszélgetés, és már rövidre sem zárhattam ezek után, mert az részvétlennek érződik, holott a melóhelyen voltam és a három másik szobatárs mindent hallott.
Szóval ezek után indultunk Győrbe a Keletiből. A vonatút simán zajlott, de már reggel is elég vacak idő volt. Ráadásul éreztem, hogy muszáj lesz egy kávét innom megérkezéskor. Szerencsére a győri vasútállomáson volt egy Relay, ahol igazi kávét főztek.
Megérkeztünk Győrbe, elmentünk vécére és akkor szembesültem vele, hogy az a Relay bizony bezárt. Remek…. Nekem kávé kell! Lehetőleg nem automatás. Még jó, hogy volt ott egy pici büfé is, ahol a fickó főzött kávét is, végül itt vettünk egyet-egyet.
Ezután indultunk a városba, tényleg csak pár órás kényelmes sétára. Azonban rohadt hideg volt. És fújt a szél. Rá kellett jönnöm, hogy a maximum 16 fok nem volt vicc. Zsuzsi okosabb volt, mert dzsekiben jött, de rajtam csak a vékony fehér felső és a vékony kapucnis felső volt, majd’ szétfagytam.
Néhány órát barangoltunk Győrben, közben ellátogattunk a helyi piacra is, ahol a büfés lakókocsiban pálinkát is lehetett kapni. Ciki, nem ciki, de én vettem egyet (és Zsuzsi is ivott), hogy az majd felmelegít. Sajnos, csak kb. 10 percre melegített fel, utána tovább vacogtam.
Délben a múltkor felfedezett fantasztikus pizzériában ettünk szelet pizzát. Aztán át a sétálóutcai Café Freibe, ahol forró csokit és sütit ettünk. Utána még további sétákat tettünk, már csak a sport végett is, és ettünk palacsintát is egy helyen (azt hiszem, azóta sem ettem palacsintát). Hát ez egész más volt, mint a múlt héten Füreden, mert akkor nem vacogtam hosszúujjúban palacsintaevés közben :-D
A bőrrák/szemölcs ügyében illett volna mélyebb beszélgetést folytatni, de végül csak érintőlegesen érintettük. Addigra már utánanéztem a neten és írták, hogy igazából csak áttét esetén van baj, ha időben észreveszik, akkor jobbára ártalmatlan. November közepére adtak neki időpontot a leszedésre, ami két hónap, hát nem kevés, de azért reménykedjünk. De mit lehet mondani ebben a helyzetben??...
Így inkább a hideggel meg a sétálással foglalkoztunk.
Kivételesen nem vettünk retúrjegyet, mert fogalmunk sem volt, melyik vonattal akarunk majd hazamenni, és innen nem járnak sima gyorsvonatok, mint pl. Vácról, ahol csak felpattan az ember valamelyikre. Most a hideg miatt eldöntöttük, hogy hazajövünk a 16.45-össel (körülbelül) – így vissza a vasútállomásra, megvettük a hazaútra szóló jegyeket, vécé, és vártunk a vonatra. Illetve előbb felfedeztük, hogy az állomásépületen belül van egy DM!
Bevallom, szeretek városlátogatások alkalmával szuvenírt hazavinni, és hogy ne felesleges pénzkidobás legyen (és hűtőmágnesem már mindenhonnan van), többnyire a DM-ben szoktam valami praktikus, tartós és szükséges cumót venni. Pl. most a fogkefém Pécsről van, a szemhéjtus és a rákcsat Sopronból. Győrben végül kis tükröt vettem, mert ami állandóan nálam van a táskámban, azt a legutóbbi találkozáskor Zéti unokaöcsém magához vette :-D
Ezek után hazautaztunk, Pesten is hűvös volt, de legalább egy darabig együtt gyalogoltunk hazafelé (a tízezer lépés megvolt), és beugrottunk a Lidl-be is, ahol isteni kaják vannak.
Hazaérve is hideg volt. Nagyon rosszul esett, hogy egyik percről a másikra ilyen hideg lett, tiszta őszi hőmérséklet, és fáztam. De a gázkonvektort mégsem kapcsolhattam be, mert már pont ki volt híva a gázszerelő a következő péntekre, és a felülvizsgálat keretében majd ő bekapcsolja. Sőt áldottam az eszemet, hogy kihívtam a fickót, mert nagyon kellett a fűtés.
Másnap aztán még Egyházi Géza + Janza Kata koncert is volt a Nádor teremben, amiről eddig nem tudtam, hogy hol van, de most kiderült, hogy a Vakok Intézetében (pontosabban Vakok Általános Iskolájában). Hozzám relatíve közel, de magassarkúban annyit gyalogolni a Hősök terétől nem akartam, így kiderítettem azt is, hogy az egyik troli pont ott tesz le.
A koncert – természetesen – nagyon kellemes volt, és a Nádor terem nagyon szép, bár abban volt valami irónia, hogy pont a Vakok Intézetében van egy 5 négyzetkilométernyi fantasztikus, színes ablaktábla :-) … És gyönyörű napsütéses idő volt, csak rohadt hideg, és fújt a szél; bár most már készültem és ballonkabátot vettem fel. Beláttam, hogy itt az ősz, és még egyszer örültem, hogy jövő héten jön a gázszerelő csávó.
