Áprilisban lejár a személyim, újat kell csináltatnom. Eléggé ódzkodtam tőle, mert utálom az összes hivatalos ügyintézést, de főleg a várakozást és a tömeget előtte. Meg az ügyfélfogadások is olyan bénák, csak heti egy-két nap vannak estig, és nyilván minden dolgozó ember akkor tülekszik oda. De hát nincs mese, szorít az idő, legyen meg az új, még mielőtt lejár a régi.
Az első személyimet még talán a rendőrség csinálta, aztán meg az okmányiroda (= polgármesteri hivatal), most éppen a kormányablak. Hát ezeken szoktam mindig röhögni, amikor okosan „odaföntről” átszervezik pár évente a közigazgatást, hogy most ezt a feladatot X szerv helyett Y szerv csinálja, öt év múlva meg már Z szerv, mert csak.
Na mindegy. Most a kormányablak. Már el is döntöttem, hogy a gyerekkorom helyszínéhez közeli, kisebb irodába megyek, ahol múltkor a lakcímkártyámat csináltattam, de Dóri javasolta, hogy menjek inkább az Erzsébet téribe, mert az nagyobb, ergo több ügyintéző is van, még ha sokan is lesznek, gyorsan halad majd a sor.
Az időpont- és helyszínválasztást leszámítva még aggódtam a fénykép és az ujjlenyomat miatt. Amióta bejött ez az ujjlenyomatos személyi és útlevél, meglepően sok embertől hallom, hogy nem tudtak neki okmányt csinálni, mert „neki nincs ujjlenyomata”. Nofene…. John Doe jutott eszembe a Hetedikből.
Fater is így járt. Neki azt mondták, hogy menjen a háziorvoshoz és hozzon tőle igazolást, hogy „nincs ujjlenyomata”, de a háziorvos röhögött és mondta, hogy mindenkit ezzel küldenek hozzá, de ő nem adhat ilyen igazolást, amúgy pedig van ujjlenyomat, csak a kormányablakban az a leolvasó gép egy szar.
Ez utóbbi nem lepett meg, hisz igen jól ismerem a közigazgatási „informatikát”.
Petra kolléganőmet ugyanezzel hajtották el útlevélügyben. Neki azt mondta a doki, hogy kenegesse a kezét kézkrémmel. Én folyton kenegetem, úgyhogy talán ez nem lesz gond, de hát ki tudja.
A másik a fotó. Négyéves koromban készült utoljára elfogadható fénykép rólam, szóval túl jóra most sem számítottam, de azért erős sminkkel készültem, mégiscsak tíz, vagy hány évig kell majd ezt mutogatnom…
De azért csak halogattam még a személyicsináltatást. Mondom, utálom az ügyintézést. Némileg befolyásolnak talán a neten olvasható ügyfél-vélemények, miszerint „a négy ablakból csak egynél dolgoztak, a másik három az cigizett meg kávézott, és röhögve mutogatta a középső ujját az ügyféltérben csüggedten várakozó több száz embernek”.
Szóval elcsattogtam egy hosszú ügyfélfogadási napon az Erzsébet térre, vízzel, szendviccsel, nyugtatóval és könyvvel felszerelkezve. Ott rögtön a biztonsági őr csaj adott sorszámot; egy olyant, amihez képest a hárommal korábbi volt éppen soron.
Hm, ez jól hangzik. Talán mégsem fog itt érni a záróra.
Leültem, olvastam, közben sasoltam a kijelzőt, aztán alig telt el tíz perc és már az én sorszámomat hívták. (Dórinak igaza volt, a sok ügyintéző miatt pörög itt a biznisz.)
Egy hölgy fogadott, neki elmondtam, hogy le fog járni a személyi és új kellene. Jó, csináljunk fotót; hátramentünk a fotós fülkéhez, lerogytam a székre, a nő beült a számítógép elé és irányított, hogy ide nézzek, meg úgy fordítsam a fejem…. Aztán megcsinálta a fotót, amit meg is mutatott a nagy kijelzőn, és egészen elfogadható volt! Ritkább dolog ez, mint a fehér holló :-D
Aztán jött az ujjlenyomat. Egy kis üveges kijelzőre kell tenni a bal mutatóujjat. Én ráláttam a monitorra, amit az ügyintéző nézett, és láttam, hogy kicsit halvány az ujjlenyomatom… erre erősebben nyomtam rá és látszott, ahogy tisztán kirajzolódik. Sikerült! Ezután a jobb mutatóujjammal ugyanez. Aztán alá kellett írni egy digitális bizbaszt. Aztán visszamentünk az eredeti ablakhoz, ott adott a nő egy lezárt borítékot, hogy majd ezzel kell aktiválni (wtf?) az új személyit, és hozzam magammal, ha jövök érte. Egyébként kb. egy héten belül meglesz. És majd írnak sms-t. És „elkészült okmányos” sorszámot kérjek, mert azt hamarabb hívják.
Ez is épp elég hamar volt, gondoltam elégedetten. És ennyi volt az egész! Nagyon jó hangulatban köszöntem el, és belépéstől számított félórán, vagy inkább 25 percen belül már kint is voltam az ajtón.
Jó, azt azért megállapítottam, hogy kormányablakban sem dolgoznék; nagy hodály helyiség, kis kutricákkal, sok ügyfél, brrrrr.
Ezután egyenesen a postára mentem, feladni a húsvéti lapokat, és felkészültem a hatalmas tömegre és órás sorbanállásra, de ott is kevesen voltak, és 3 perc várakozás után már sorra kerültem.
A pozitív meglepetések napja volt ez. Annyira megkönnyebbültem, hogy sörrel és csípős csirkés chipsszel ünnepeltem a sikeres ügyintézést aznap este :-D
U. i.: már 6 nap múlva jött az sms, hogy kész az új személyi. Szerdán elmentem átvenni, 5 perc várakozás, aztán 3 perc alatt kiadták a személyit. Jó, a fotón úgy nézek ki, mint egy bánatos zombi, de ez még mindig a jobbak közül való :-D Most már "csak" annyi van hátra, hogy bejelentsem mindenhol (munkahely, EP, nyugdíjpénztár, bank stb.), hogy más a szig.számom. És a BKK meg ne igazoltasson, mert az éves bérleten még a régi igazolvány száma van.
