Máris eltelt egy év, és az időszakos orvosi alkalmassági felülvizsgálatra kellett mennem. Ezeket tiszta hülyeségnek tartom amúgy, másrészt mindig idegeskedem miattuk. Egyrészt egy csomó tök beteg és/vagy nemnormális ember dolgozik kb. minden munkahelyemen (láthatóan alkoholisták, láthatóan idegbajosak, 145 kilósak stb.) és simán továbbengedik őket, tehát akkor minek is? Másrészt valahol mélyen mindig félek, hogy egyszercsak alkalmatlannak találnak a szemem miatt, vagy a szívbillentyűm miatt (jó, azt ezen a melóhelyen nem is említettem), vagy a balkezesség miatt vagy akármi.
Hozta a főnök a beutalást, mert az több papír ám, hogy azt kell majd vinni. Ezt én jól el is tettem, és fel is írtam, hogy hová. De ez már több mint egy hónapja volt; jó előre szóltak. Aztán írt a személyzetis is mailt, hogy pontosan hová, kihez, mikor, miért, hányadik emelet milyen szoba.
Később kötetlen beszélgetés folytán említette egy távolabbi kolléga, hogy a doki, akinek nekem kell mennem, valami balesetet szenvedett és őszig biztos nem fog dolgozni. De nekem egy hangot sem szólt senki, hogy akkor kihez menjek? Végül, mikor jött az új csaj, elkaptam a személyzetisünket, hogy most akkor…? Mire utánanézett, aztán írt mailt, hogy semmi gond, van helyettes, ugyanoda kell menni.
Megnyugodtam. De közben közeledett az orvosi időpontja is. Azt írták a mailben, hogy csináltassunk laborvizsgálatot, de hozzátették, hogy nem kötelező. Haboztam, és csináltattam is volna – itt a melóhelyen belül megcsinálják, nem kell hajnalban éhgyomorra 500 kerületi lakossal együtt tolongani –, csak pont ebben az időszakban kezdtem újra a plazmaadást. Egy plazmaadás azzal a bazi vastag tűvel pedig kb. egy hétre kizárja, hogy újabb tűszúrást engedjek oda. De labor után röviddel sem hagynám a plazmaadást, mert az is fájna. Próbáltam kisakkozni, hogy mégis mikor menjek laborra, ami megelőzi a felülvizsgálatot, de időben távol esik a plazmaadásoktól (mert azóta már összesen kétszer voltam). De ilyent nem találtam. Úgyhogy a labort most elengedtem, majd talán máskor.
Az EKG miatt is idegeskedtem, mert tavaly is csináltak, és tudtam, hogy most is lesz. A mitralis prolapsusról pedig nem szóltam tavaly, úgy gondoltam, ha észreveszik, jó, ha nem, úgy még jobb. De amúgy azt tudtommal csak szívultrahangon szokták észrevenni. Hát mindegy, fő, hogy kicsit ideges voltam emiatt.
Meg az is idegesít, hogy minden munkahelyi orvos tájékoztat minket, hogy milyen rossz az ülőmunka, és hogy milyen rossz a hátunk, és hogy járjunk úszni stb. Hát basszus, ezeket mind jól tudjuk. De hogy a pékbe végezzünk hatósági ügyintézést, amihez két monitornyi rendszert is meg kell nyitni, ha nem ülve? És hová járjak úszni, amikor lakossági uszodák kb. nem is léteznek, ha mégis, akkor rohadtul drágák, és akkor is a fél medence le van foglalva mindenféle iskolai úszásoktatásra meg ifi sportolók úszására.
Jó, elérhető távolságban van a Széchenyi fürdő, ahol tökéletes úszómedence van, csak annak olyan árai vannak, hogy infarktust kapok már pusztán az elolvasásától is.
Szóval ezek már előre felidegesítettek.
Eljött az orvosi napja, felírtam magamnak, hogy vigyek maszkot, meg ivóvizes palackot, mert utazni kell a dokihoz. El is vittem ezeket mind, meg a kinyomtatott maileket a személyzetitől, amiben szépen leírták, hogy mikor, hová, kihez, miért.
Oda is értem, meg is találtam a helyet, még előbb is értem oda, és egy nővér azonnal elkapott, hogy akkor most csináljuk is meg rögtön az EKG-t. Jó, hát ezen is túl leszek… Meg is voltunk hamar. Kérdezte, hogy hoztam a beutalót? Mutattam neki az összes kinyomtatott személyzetis mailjeimet, hogy igen.
Ezek után át kellett mennem az orvoshoz. Ott öt perc várakozás után behívtak, és senki más nem várt rajtam kívül (ez remek, valamiért rendkívül feszült vagyok, ha mások is ülnek a váróban, mert általában bemennek előttem és olyan bonyolult bajuk van, vagy annyit pofáznak, hogy még félórát kell kint rohadnom).
Doki kérdezte, hogy hoztam a beutalót? Mondtam, hogy ja, és mutattam a mailjeimet. De nem ez kell, hanem egy olyan külön papír, amit a közvetlen vezetőm is aláírt.
Mondtam, hogy olyan nincs.
Hát pedig az kellene. Nem hozott nekem olyant a főnököm? Így néz ki – és mutatta.
Megfordult velem a világ, ahogy megláttam a nyomtatványt. És akkor eszembe jutott, hogy basszus, valóban hozott a főnök egy ilyent, még a kezdet kezdetén, több mint egy hónapja, és azt én el is tettem az alsó fiókba, és fel is írtam, hogy „beutaló alsó fiókban!”. Csakhogy a beutaló tetején egy kísérőlevél volt, az pedig pont úgy nézett ki elsőre, mint a tavaly novemberi oktatási anyagok, és mivel épp az oktatási anyagok tetejére raktam ezt a beutalót, egyszerűen mostanra már úgy gondoltam, hogy az is egy oktatási anyag, és nem lapoztam bele, hogy alatta ott van a beutaló.
Hát, bakker, tudtam, hogy valamit el fogok cseszni. Maszkot hoztam, vizet hoztam, csak a legfontosabbat, a beutalót nem hoztam! Ez vagyok én…
Mondta a doki, hogy ha meglesz, akkor küldjem el nekik a belső postával. Ez még jobb, mert így majd mindenki megtudja, mekkora barom vagyok.
Azért a vizsgálat megvolt, vérnyomás, meg látás, meg sztetoszkópos hallgatózás. De legszívesebben elsüllyedtem volna, mert addigra már biztosan tudtam, hogy a főnök áthozta azt a beutalót és én elraktam és tisztára elfelejtettem mostanra.
... Persze ezt nem mondtam el a dokinak, nehogy azt higgye, hogy gyengeelméjű vagy amnéziás is vagyok ráadásul, és alkalmatlannak nyilvánítson.
Visszamentem a melóhelyre a nap közepén, előkotortam azt a papírt, hát persze hogy a beutaló volt, kísérőlevéllel. De azért teljesen hülye mégsem voltam, mert a főnök viszont nem írta alá ott, ahol amúgy alá kellett volna írnia. Aláírattam vele, és szépen kértem Savanyú Pofát, hogy legyen szíves elpostázni nekem, mert ekkora hülye vagyok.
Ezután már sok kedvem nem is volt dolgozni, mert úgyis csak macerás ügyeim voltak, és már délután volt, és elég keveset aludtam az elmúlt héten (is) – így még egy órát elmolyoltam, aztán inkább leléptem. Nem foglalkoztam vele, hogy Petra mintha olyan hullámokat bocsátott volna ki magából, miszerint az lenne a becsületes és lojális, ha a másfél óra orvosi távollétet ledolgoznám és itt ülnék este hatig. (Az úgyis hivatalos távollét.)
Úgyhogy lepattantam, marhára szégyellve magam, de legalább megvolt a tízezer lépés, és hazafelé a piacon még tudtam finom cseresznyét vagy meggyet venni, sose tudom, melyik melyik. Csak azt tudom, hogy istentelenül drága volt, ezért egy kínai árusnál vettem, ahol csak 1.980.- Ft volt egy kiló, mert az igazi magyar árusok egy ezressel drágábban adják :-(
