Miután hazajöttem a nyaralásból, sok más egyéb között új – még egy új! – szandált is kellett vennem. Van ugyan két viszonylag elegánsabb, de azokat melóba hordom; egy kimondottan színházi, azt színházba hordom, és ugye megvan még a régi 38-as Decathlonos – melynek a talpa 8 milliméterrel szélesebb, mint az új 39-asé. De az már nagyon jön szétfelé. Pont ezért vettem egy újat még tavaly szeptemberben. A szandált varró bangladesi gyerekmunkások bizonyára el se tudják képzelni, mekkora a 39-es női európai lábméret.
Szóval ezt az újat, mely 8 milliméterrel szélesebb, mint az egy számmal kisebb, Zsuzsinak ajándékoztam, hogy valami haszna is legyen.
No de itt álltam normális hétvégi, hosszú és kényelmes gyaloglásra alkalmas szandál nélkül. Illetve a régi bármelyik pillanatban széteshet. Még pár kertben rohangálás és focizás a gyerekekkel, és kampeca. Úgyhogy valamelyik nap meló után elmentem a Nyugati Decathlonba, nem sok reménnyel.
Nem is találtam semmi megfelelőt. Normális árkategóriában volt ugye pont az a szürke-rózsaszín, amivel megszívtam a nyaralás alatt; arra rá se néztem. Volt hasonló árban, meg épp csak kicsit drágábban is, csak 39-es nem volt, illetve az egyik fajtából talán volt, de ott tipródott a polc előtt egy nő és az istennek se ment volna odébb. A többi szandál már a 15.000-től felfelé árkategória volt, sőt simán voltak 25.000 Ft fölöttiek is. Amúgy meg a választék elég kicsi volt – ez a Nyugati Deca nem valami nagy –, meg sokan is voltak, úgyhogy otthagytam a fenébe.
Közben már az is eszembe jutott, hogy nem kötelező nekem a Decathlonban venni szandált. A lényeg, hogy kényelmes legyen és sokat lehessen benne gyalogolni.
Eszembe jutott a kedvenc példám, amikor 2004-ben vagy 2005-ben társasúttal Rómába mentünk, amire két napunk volt, és reggel 9.00-tól 18.00-ig csak gyalogoltunk vagy megálltunk kicsit, de hosszú pihenés nem volt, és nekem meg se kottyant lábilag. Pedig egy tök egyszerű Deichmannos sima fekete félcipő volt rajtam, még csak nem is sportcipő, és drága se volt különösebben. Tehát nem kell 35.000 Ft-os gyaloglócipő, az ember némi mázlival egy olcsót is kifoghat.
Ezért be is mentem a Westend Deichmannba. A sima szandálok közt normális (kényelmes) nem volt; a Riekerek így nyaralás után túl drágák nekem. Van az a Landrover nevű márka, ott szoktak lenni kényelmes gyaloglós cipők; kerestem is, de az istennek sem volt a Landrovernek női részlege. Vagy ha igen, akkor jól eldugták. Pedig a teljes boltot végigcirkáltam.
Így ott se vettem semmit, ez a Nyugati nem hoz nekem szerencsét. Pár nap múlva elmentem a Corvin Plazába, mert ott van egy nagyobb Decathlon, meg Hervis is, meg Deichmann is. Például abban a Hervisben vettem a korábbi futócipőmet.
Ahogy lesétáltam a mozgólépcsőn – mert a Corvin Plazában meg azzal spórolnak, hogy a lefelé menő mozgólépcsőket egyszerűen nem indítják el –, már fordultam volna a Deca felé, de hirtelen megálltam. Eszembe jutott, hogy ebben a boltban vettem nyaralás előtt azt a kibaszott túraszoknyát is (szoknyát bazmeg!!!), ami nemes egyszerűséggel be volt baszva a tök kellemes, kényelmes sortok közé. No meg a szűk szandál… Úgy megundorodtam hirtelen a Decathlontól, hogy inkább a másik irányba mentem, a Deichmannba. Hátha itt van Landrover, vagy másmilyen kényelmes.
Hát, csoda történt, mert ebben a Deichmannban nagyobb volt a választék, kisebb a tömeg, és itt volt is női Landrover, ahol voltak is szandálok. 39-es ugyan nem, és sötét színűből is kevés – hosszú terepgyalogláshoz nyilván nem óhajtok halvány vajszínű szandált, ez egyértelmű –, de azért biztatóbb volt. Fogtam egy szürke-fekete 38-ast és felpróbáltam. Simán rám jött. Nem volt szűk sem a bütykömnél, sem a bokámnál (rád nézek, Decathlon….) Sétálgattam benne ott a boltban, sőt észrevettem, hogy az első pántnál is tépőzár van, nemcsak a bokámnál, tehát még a bütyöknél is lehet bővebbre venni.
Még az ujjam is kicsit befért a lábam és a szandál közé.
Még egyszer, a szandál 38-as…
Szóval megvettem ezt a szandált, hazavittem, hogy majd kipróbálom. De pont akkor kezdődött egy amúgy örvendetes lehűlés, amikor több olyan nap is következett, amikor csak zokniban meg zárt cipőben lehetett kint lenni, és még otthon is zoknit vettem fel. Aztán, mikor megint melegebb lett, az első sétálós hétvégi napomon felvettem ezt az új szandált.
Hát a szandál igen kényelmes; a talpa ugyan kissé merevebb talán és vastagabb, mint a Decathlonosé. De elgyalogoltam benne a Deáktól az Allee-ig; majd délután még kb. 5 megállónyit, és kérem sehol nem tört fel :-P
Vízhólyag azért lett a lábamon, de az nem a szandál bűne :-D Ugyanis azt a kényelmes, bő szárú farmert vettem fel, ami majdnem lelóg a földig, és ennek az alja hátul beleért a szandál talpába, tehát ott dörzsölgette a sarkamat, tehát estére két vízhólyag lett a két lábamon :-D Azonban már menet közben rájöttem, hogy ezek ettől vannak, és alaposan megtapogattam magát a szandált, hogy meggyőződjek róla, hogy magán a szandáltalpon nincs semmi, ami feldörzsölhetne.
Nagyon berágtam a Decathlonra, habár most eszembe jutott, hogy a hülye túraszoknyát is el kéne ajándékozni mondjuk Orsinak, és magamnak pedig venni (még egy kiadás, remek….) egy SORTOT, amit eredetileg is akartam, de most már ott a helyszínen fogom végigtapogatni és felpróbálni, nem pedig csak leveszem a mellette lévőt „ha ez volt az M-es gatya, akkor biztos ez az S-es gatya!” felkiáltással.
