Istenem, ma két nap után végre elmúlt a fejfájásom! Igaz ugyan, hogy az a két nap pont a hétvége volt. Szombat reggel kezdődött, de akkor még a melegfrontra fogtam és arra, hogy a tíz órányi alvással elfeküdtem a nyakamat. Kis adag Algopyrinre elmúlt, de délután megint visszajött, és ezt játszotta egész hétvégén: lüktetés, fájás – várakozás, hogy elmúlik-e magától – nem – fél tabletta Algopyrin (mióta receptköteles lett, baromira spórolok vele) – elmúlik – boldog vagyok – két óra múlva megint kezdődik – elmúlik-e? – nem – fél Algopyrin.
Ma volt a negatív csúcs – naná, hogy a hétfőre virradó éjszakán – mert most arra ébredtem 4.05-kor, hogy fáj a fejem! Beszedtem egy fél Algopyrint, aztán visszafeküdtem, de míg hatni nem kezdett a bogyó, sehogy sem bírtam úgy rakni a fejemet a párnán, hogy az ne fájjon. A koponyám tartalma hátralötyögött és lüktetni kezdett a fejem hátulja; akkor a jobb oldalamra fordultam, ott tovább fájt, aztán a bal oldalamra, ott kevésbé fájt (valahogy a nyakcsigolyáim állnak úgy, hogy a bal oldalon fekvés javít a fejfájáson), viszont akkor meg az orrsövény-ferdülésem miatt nem kaptam levegőt az orromon. A számon kezdtem lélegezni, mire kiszáradt a torkom és köhögni kezdtem. Ráadásul émelyegni kezdett a gyomrom. Rövid töprengés után (Mi ez? Migrénem van, vagy már agydaganatom, most meg gyomorrákom is?!) rájöttem, az Algopyrin kezdi kurkászni a gyomromat. De most éjszaka fél ötkor keljek fel és egyek egy falatot, hogy az Algopyrin ne érezze magát egyedül a gyomromban!?
Végre hatott a bogyó és pont kezdtem volna kellemes álomba szenderülni, mire természetesen megszólalt az ébresztő :-(
A reggeli, tejeskávé és zöld tea segített, de az irodába beérve megint lüktetni kezdett a fejem és émelyegni a gyomrom, ezért Zero Colát kezdtem inni – tudom, a vég kezdete, de két orvos is ajánlotta émelygés ellen –, és betoltam egy Panadol Extrát. A Panadol a második legjobb fájdalomcsillapítóm fejfájásra, az első az Algo – ha ez a kettő nem hat… nem, olyan még nem fordult elő.
A Panadol és a kóla idővel elkezdett hatni, én pedig azon vettem észre magam, hogy már eltelt egy óra, két óra, három óra, és se a fejem, sem a gyomrom nem fáj. Édes istenem, de jó érzés volt… A fejfájás az a fájdalom, amit a legjobban gyűlölök. OK, még nem szültem, vesegörcsöm sem volt, lábamat sem vágta még le a szegedi gyors, de azon fizikai fájdalmak közül, amikhez volt szerencsém, a lüktető, émelygős, migrénes, sokáig tartó fejfájást utálom a legjobban.
Fejfájás nélkül már egész kellemesen végig tudtam dolgozni a napot. „Gépfegyver nélkül aránylag milyen kellemes” :-) Még az sem idegesített különösebben, hogy hétfő van, hisz nem teljesen mindegy, milyen nap van, ha egyszer itt kell ülnünk fél ötig?
Elég mechanikusan dolgoztam, lélekben többnyire a tegnap látott Némafilmesre gondoltam, meg a Boltkóros-sorozat második kötetére, amit most olvasok. Néha kell ilyen baromi könnyű kis vacakot is olvasni, na… mindent meg tudok magyarázni ;-)
Délután adtunk az izgalmaknak: a közvetlen kolléganőmmel/szobatársammal véglegesítettük a leendő pápa személyére kötött fogadásunkat. Mindketten megmaradtunk az eredeti választottunknál, miután a hétvégén utánuk nyomoztunk a neten. Noha bíborosokról meglepő módon sokkal kevesebb érdekes információ van fent, mint mondjuk egyes filmszínészekről. Például hogy szereti-e a kávét az enyém, vagy sem, arra nem sikerült rájönnöm (félmeztelen fotókról pláne szó sem volt). Barbi egy olaszra fogadott, én pedig a ghánaira. Szerintem egyébként Barbié fog győzni, de a ghánai igen szimpatikus, és miért ne lenne végre fekete pápa? Nem vagyok katolikus, tehát igazából nem érdekel, de milyen izgalmas dolog, hogy egy halom bíboros közül lehet válogatni. Teljesen lehátaztam, mikor meghallottam az öcsémtől, hogy online fogadóirodákban is lehet fogadni rájuk! Én azt hittem, hogy ilyen vallásos dolgokkal csak a magunkfajta komolytalan irodai tyúkok viccelődnek.
Mi ketten amúgy egy parenyica sajtban fogadtunk. Kellemesen meglepne, ha én nyerném azt a parenyicát, de a válogatás izgalmáért cserébe azt sem bánom, ha elveszítem :-)
