Na tessék: csak egy napja, hogy dicsértem a netes videómegosztókat, és máris találtam rajta kellemes szombat esti szupermozit! :-)
A szombat amúgy sem volt rossz – már eleve azáltal, hogy nem kellett 5.25-kor felkelni –, relatíve sokáig henyéltem, olvastam A hitetlent az ágyban, zöld teát iszogatva; aztán reggeli, ami a tejeskávén kívül alig állt valamiből, mivel tudtam, hogy családi ebéd lesz délután. Születésnapot ünnepeltünk, jöttek tesómék, ami mindig kellemes élmény. A kaja is szuper volt. Sajnos mintha kezdene visszatérni az étvágyam… Nem kívánok most újabb stresszt magamnak, csak azért, hogy sovány maradjak, de imádtam az elmúlt két étvágytalan hetet.
Elkísértem egy darabon a vendégsereget, aztán visszafordultam. Este nyolc volt, mindenféleképpen meg akartam nézi egy Anthony Perkins-filmet, de a Psychónak nem akartam még egyszer nekifogni (nincs is annál rosszabb, mint mikor egy zseniális filmet annyiszor megnézek, hogy a végén csömöröm lesz tőle, aztán meg szégyellem magam). A Psycho folytatásait pedig – istenem, még leírni is rémes – nem volt lelkierőm előszedni… Más pedig egyelőre nincs tőle. Így rámentem a rajongói fórumra, ahol a lányok minden elérhető filmjét feltöltötték és belinkelték. Rákattintottam pár linkre, de volt olyan, amihez regisztrálni kellett volna (na, ezt este fél kilenckor nem!), és volt, ami az istennek sem akart megindulni, csak állt, mint szarvas a reflektorfényben, és akkor itt néztük egymást a monitorral igen bambán. Na de akkor hirtelen csoda történt („Charlie fiam! Csoda történt! Látok! :-), és egyszercsak valamelyik kattintásomra egyszerre előjött az 1961-es Phaedra, ráadásul magyar szinkronnal!
Én ekkor már ott tartottam, hogy lengyel hangalámondással, arab felirattal is bármit megnéztem volna, amiben szerepel ez az ember. De hogy pont a Phaedra, ami rajta van a halállistámon, amit a letöltős ismerősömnek megadtam – és még ő sem találta –, és amit az összes létező DVD-vásárló helyen kurkásztam a neten…!
… És most végre végignézhettem, ostobán vigyorogva az örömtől (és attól a fél pohár Martinitől, ami a szülinapi ünneplésből megmaradt). Filmkritikát nem tudok írni, és első látásra úgyis többnyire rosszul mérem fel a filmeket (vagy túlságosan el vagyok ragadtatva, vagy marhára nem tetszik – szóval mindenképpen kétszer kell látnom, hogy józan legyek), de ez tetszett. Egy 50 évvel ezelőtti film persze tartalmaz pár megmosolyogtató momentumot is, de egyáltalán nem volt zavaró. – Én az 1965-ös Belphegoron is tudok rettegni. – A történet a régi klasszikus, modern környezetbe helyezve: férj, mostohaanya és –fiú.
Mondhatnám, hogy mivel kizárólag Tony miatt néztem meg a filmet, le sem vettem róla a szememet és a többiek fel is fordulhattak tőlem akár, de nem így volt. Ezt a filmet nézve megértettem, hogy anyám miért volt oda a (relatíve) fiatal Raf Vallonéért. Hát kérem, marha jó pasi volt – igazság szerint még jobb is, mint Anthony … - , érdekes arccal, és persze jó színész is volt. Én már csak százéves korában láttam eddig, pl. a Keresztapa 3.-ban. Ahol pápa volt, és hamarosan meg is halt. Melina Mercouri volt a feleség és mostohaanya, ő pedig az a típusú érett szépség volt, akit nézve pontosan meg tudom érteni, hogy a fiatal – vagy a nem fiatal, vagy akármilyen – pasik odavannak érte. Ha fiú lennék és abban a korban találkoznék vele, szerintem én is beleszeretnék. És hát Tony Perkins… róla legszívesebben nem is írnék semmit, még annyira friss ez a film, de azért tőszavakban: borzasztó helyes, kisfiús, de éppen eléggé férfias is, nagyon bájos, de azért egy-két jelenetben kissé undok, nagyon fiatal, nagyon vékony, nagyon fekete szemű. Az autó becézgetése, vagy a frizbizés a tányérokkal feledhetetlen :-)! És hát a vége… - ezen a ponton ismét hálás voltam a rajongói fórumnak, ahol leírták, mi lesz vele a film végén, különben megrázott volna. Néha jó tudni a spoilereket. Főleg ha műveletlen barmok vagyunk, akik nem olvasták az eredeti darabot :-(
Hálistennek már igazán késő volt, mire végeztem a filmmel, különben nem tudtam volna elaludni a feldobottságtól, de azt hiszem, még álmomban is vigyorogtam.
Másnap megpróbáltam belépni a fórumra, hogy véleményt írjak és hálálkodjak a lányoknak a feltöltésért, de ez a fórum egy olyan makacs weboldal, ahová nem bírtam regisztrálni. Nem lehet az én ostobaságom, mert húsznál több alkalommal regisztráltam már ide vagy oda a neten; ez most kilökött vagy tízszer. Végül feladtam. Úgyhogy ha olvassa az érintett: ezúton köszönöm a Phaedra feltöltését és belinkelését!
A DVD-forgalmazóknak is üzenem, hogy én megvenném ezt a filmet – is – becsületes áron, ha lennének szívesek megjelentetni! :-P
Igaz, ma délelőtt kaptam egy gyomrost, amikor utánanéztem a Phaedrának, és utánaszámolva kiderült, hogy Melina Mercouri majdnem pont annyi idős volt a filmben, mint én most. … Na de hát ő egy érett, szinte középkorú, bár nagyon fiatalos, nagyon szép asszonyt játszott, én pedig most 2013-ban egy kifejezetten fiatal embernek számítok! Annak különösen, aki nem látta a személyi igazolványomat. Farmerben járok, kenegetem az arcomat, és nincs is ráncom! Mercouri egyszerűen gyönyörű, sokkal szebb, mint én valaha is lehetek, na de azért – hogy borzasztó bunkó legyek – kettőnk közül azért ő tűnik picit idősebbnek (abban a filmben). Igaz, nekem ott a retinolos krém, a Q10 és a fényvédők, de azért nyomasztó a tény, hogy hiába tűnt idősebbnek, azért az évek számát tekintve egyformák vagyunk, ő a Phaedrában, én meg most. Jujj, nem is szabad ilyen dolgokra gondolnom, soha többé nem fogom semmiféle színészember születési dátumát lecsekkolni és összevetni a filmek elkészítési idejével! Komoly hiba az ilyesmi!
