HTML

a hallgatag macska naplója

Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.

Friss topikok

Napi aprók

2013.03.12. 20:17 csendes macska

 

Kénytelen voltam beszedni egy szunyatablettát, hogy ma éjjel végre rendesen tudjak aludni. Ez két napja sehogy sem sikerül. Vasárnap este kezdtem olvasni a Sakál napját – hiba volt lefekvés előtt –, aztán egész éjjel kém meg bérgyilkos voltam álmomban, nagyon fárasztó volt :-) Hétfőn pedig túl izgis nap volt. Megérkezett végre a megrendelt Psycho 2. postán – igen, nagyon szégyellem magam, de borzasztóan örültem neki –, majd éjjel 0.35-kor felkeltem beindítani a videófelvételt. Egy 1971-es film kezdődött, amiben mit tesz isten szintén Anthony Perkins szerepelt (tiszta véletlen, hogy észrevettem). A videót beprogramozni mindeddig túl hülyék voltunk össz-családilag, így minden filmet kézzel kell indítani. Felkeltem, beindítottam; aztán megint felkeltem tíz perc múlva, hogy biztosan megy-e a felvétel; aztán egész éjjel villódzott a tévé fénye a nappaliból, és folyton felriadtam rá. Reggel aztán természetesen bele kellett néznem, hogy lecsekkoljam. Eddig egész kellemes kriminek tűnik. (Eddig!…) Anthony egy eléggé gyanús orvost játszik, de a hülye hetvenes évekbeli frizura és ruházat ellenére nagyon vonzó :-)

Hétfőn meghalt Cipő, amitől elkenődtem. Nem voltam nagy rajongója, de azért jó pár számát szerettem, emberileg pedig szimpatikus volt. Azt hallottam, hogy csak a szívátültetés segíthetett volna rajta, azt pedig elutasította. Én ezzel nem értek egyet: ha a halál a másik alternatíva, és csak 47 éves vagyok és gyerekeim vannak, én egész biztosan a szívátültetést választanám. Az se kéjmámor, de élni mégis jobb. Az egész Facebook-üzenőfalam gyászol :-(

A három lyukú fülem felső lyuka megint kicsit be van gyulladva. Ez eleve nehezen gyógyult még anno a belövéskor is: félig a porcban lakik a piercing, így elég érzékeny. Időről időre ez a felső lyuk kicsit belobban, kenegetem Betadine-nal, aztán megjavul. Most megint fájt a fülem, ahogy rajta feküdtem éjjel, kivettem a piercingeket és látom, hogy megint gyulladt egy kicsit. Tényleg nem értem, miért csinálja ezt évente egyszer, csak úgy magától. Úgy értem, hozzá sem nyúltam, a benne lévő állandó piercing pedig az az orvosi fém, amit belőttek annak idején.

Ma egész nap úgy dolgoztam, hogy alig győztem kivárni a kicsengetést és a hazarohanást, hogy folytassam 1. a Sakált, 2. a ’71-es krimit, 3. a Boltkóros naplója olasz kiadását. Utóbbi persze faék egyszerűségű sztori, éppen ezért tudom ilyen simán olvasni :-), de érdekel, hogyan alakul ez a nem bonyolult történet. A Sakál meg még jobban – habár mivel tudom, hogy De Gaulle ágyban-párnák közt halt meg, úgy istenigazából nincs tétje a regénynek, kissé olyan, mint az Eredet, ahol az álomban játszódik az egész. A krimi pedig hát természetesen a főszereplő(k) miatt érdekel – a másikuk Charles Bronson, akit szintén nagyon csípek. Őt ugyan kevésbé, mint a másikat.

Ma elkezdődött a pápaválasztás is. Most a híradóban bemondták, hogy még nincs nyertes, majd holnap tépelődnek tovább. És hazamennek szunyálni a szállásukra. Én komolyan úgy gondoltam régebben, hogy egyszerűen fizikailag bezárják ezeket a tatákat a Sixtus-kápolnába, az ajtórésen beadogatják nekik a kenyeret és a vizet, aztán csak eredményhirdetéskor jöhetnek ki :-) Most úgy tűnik, az én ghánaim lecsúszott az első helyről, sanszosabb, hogy Barbi jelöltje, az egyik olasz fog nyerni. Ezt sem bánnám, mert noha a parenyicát elveszteném, de Barbi túl – krhmmm… - pákosztos ahhoz, hogy ki ne nyissa ott helyben a parenyicát, viszont túl kedves ahhoz, hogy kihagyjon engem a kínálásból. Tehát én mindenképpen jól járok :-)

A nőnapi virágom jól érzi magát. Igazából három virágot kaptam: egyet a főnökömtől személyesen, egyet a Felső Vezetéstől (ez utóbbi egyszerű büdöske) – ezt a kettőt Barbinak ajándékoztam, aztán apámtól kaptam egy harmadik cserép valamit, aminek nem tudom a nevét. Ezt megtartottam, és egyelőre életben van az íróasztalom sarkán.

Alapvetően szeretem a virágokat, csak a szálas sajnos hamar elhervad, a cserepes pedig valamiért nálam mindig megdöglik. Talán ez most kitart egy darabig. Habár lehet, hogy ez éppen valami egynyári fajta, aki pár hónap után feldobja a pacskert.

A munkahelyen érkezett egy köremail, hogy menjünk ki a március 15-i ünnepségre pénteken. Állami cég … Vaddisznó módjára egy emberként röfögve röhögött az egész iroda, kifejtve, hogy mi a véleménye a pénteki nulla fokban való koránkelésről és a szabadban ácsorgásról a hóban, továbbá hogy abban az időben rendes ember 1. épp a másik oldalára fordul, 2. reggelizik, 3. sétáltatja a kutyát, 4. oltogatja a gyümölcsfákat stb. – a lényeg, hogy élvezi a munkaszüneti napot!

Én nemzeti ünnepeken sehová sem járok el évek óta, tehát most is otthon leszek, valószínűleg kivasalok mindent, filmeket nézve. Azért kokárdát kitűzök majd a pólómra.

komment

Címkék: alvás filmek könyvek pápaválasztás

süti beállítások módosítása