Miért kell nekem számokkal foglalkoznom főállásban!?
Mármint természetesen nem örökké, furcsa is lenne, mivel diszkalkuliás vagyok és gyűlölöm a számokat, és örülök, ha a saját életkoromat ki tudom számítani a születési évemből és a jelenlegi dátumból. De most ez a rohadt vagyonbeszámoló, vagy elszámolás, vagy beszámolás van, aminek egy szeletét nekem kell összecsinálnom úgy, hogy passzoljon az összes többivel, majd az egészet összesíteni és leadni. Gyorsan.
Elméletileg ez a dolog február 28-i határidős volt, tehát jó szokásom szerint máris késésben vagyok (tavaly és tavalyelőtt is ez volt, nem ráz meg). Véres verejtékkel ma sikerült összecsinálni a gépi nyilvántartást, és az most legalább passzol valamelyik másik izével.
Most már csak egy nagy végső összesítő/eltérési tábla létrehozása van hátra, ami marha egyszerű lenne, mivel csak számokat kell innen oda bemásolni. Röhej, de ez az, ami nem megy… A tavalyi aktából puskázom ki ugyanezt a táblázatot, és másfél óra megfeszített agymunkával sem voltam képes rájönni, hogy a tavalyi táblában szereplő szám honnan jött elő?? Márpedig annak jónak kell lennie, mivel elfogadták és így került fel Egészen Magas Helyre.
Az az izé, ahonnan ezt a pár számot ki kellene bogarászni, egy sok számot tartalmazó másik izé, aminek elvileg megvan, hogy melyik két (vagy hány) sorában szereplő suskákat kéne összeadni, na de ezeket megszámoltam – mármint a tavalyit, mintának – és nem jön ki. Honnan vettem én tavaly azokat a számokat??
Egyszerűen nem értem. Ráadásul ha létrehozom a táblázatot, és jó, akkor ezt, és még vagy öt másik táblázatot sok-sok példányban alá kellene íratni a nagyon hülye öreg főnökünkkel, aki soha semmit nem képes úgy és ott aláírni, ahogy és ahol kellene (becsillagozás, felcetlizés ellenére sem), sőt időnként még a két oldalnál hosszabb aláírandókat is összekutyulja. Képzelem, mit fog csinálni az én tizenöt oldalas dolgommal, ami ráadásul még sürgős is…
Esetleg ha holnap nem lenne bent az öreg, akkor az én saját főnököm, mint helyettes, szépen aláírhatna helyette. Bár így lenne.
Sajnos némi megfázást is érzek magamban most, bár ez csak ma délután kezdődött. Talán a számokra reagálok így. Pedig a nap igen kellemesen indult, mivel reggel kávé közben a Psycho 4. részét kezdtem nézni, ami a 2. és 3. részekkel ellentétben kifejezetten ütős (a forgatókönyvírója ugyanaz, mint az első részé, azért ez már jelent valamit!). Tegnap este kezdtem el nézni, de nem néztem végig – álmos voltam –, így ez most a szakaszos DVD-nézések közé fog tartozni: este egy kis kóstoló (hogy szépeket álmodjak), aztán másnap a reggeli végén, kávéiváskor (hogy jól induljon a nap), és így tovább, míg el nem fogy a film :-)
Ennek ellenére délutánra rám jött a nátha, és a tömény idegesség, amiért nem passzolnak ezek a kurva számok. Komolyan nem értem azokat, akik ilyen számolós fajta szakmát választanak. Olyan az egész, mintha az ábécé csak 10 betűből állna, és azok teljesen logikátlanul követnék egymást összevissza. Nekem minden egyes szám totál kínai, amit csak látok – kivéve egyes évszámokat, esetleg, valamint a szerencseszámaimat – ami nem lenne baj, ha nem épp nekem kéne csinálnom ezt a melót most. És tavaly, és tavalyelőtt, mióta nyugdíjba ment a kolléganő, aki előttem csinálta, és aki 1. már tíz éve csinálta, 2. volt saját szobája, aminek az ajtaját magára zárhatta és nem nyektette senki, és 3. nem volt mellette igazgatási ügyintéző és titkárnő is egyben.
Én sajnos simán egyformának tekintem a 24.447e Ft-ot és a 29.447e Ft-ot, amíg nem szólnak, hogy ötmilliós eltérés van közöttük. De most komolyan, hát nem rohadtul egyforma ez a két számcsapat??
Talán felesleges is mondanom, hogy koncentrálni sem igazán tudtam a dologra, mert egész nap leginkább az járt a fejemben, vajon hogyan fog befejeződni a kellemes horrorfilm (habár sejtem), és hogy Tordy Géza szinkronhangja mennyire remekül illik az idősebb főszereplő karakteréhez…
