Csodálatos pénteki nap! Mintha évek óta nem lett volna ilyen: a főnök szabin van, a főnökhelyettes elment egy konferenciára és nem jött vissza. Kivételesen Felülről jövő baszogatások sem voltak, holott gyakran előfordul, hogy valakinek eszébe jut valami azonnaltessékmegcsinálni pénteken 12.00-kor. Ma ilyen sem volt, szinte nem is csörgött a telefon (pedig ki sem húztam).
Az átkozott vagyonbeszámolóval is, csodák csodájára, végeztem. Ez természetesen nem az én okosságomnak köszönhető. Két teljes napig kotlottam azon az utolsó összesítő táblázaton, de sehogy sem stimmeltek az összegek. Háromféle módon is megcsináltam a táblát, de ha az egyik rovat véletlenül egyezett, akkor a másik nem, és fordítva. Végső kétségbeesésemben e-mailen elküldtem az elszámolós csajoknak mindhármat, hogy válasszák ki, melyik lehet a helyes verzió, nekem totál mindegy, és amúgy is felakasztom magam most már! – Ráadásul még náthás is voltam, és mindettől erősen antiszociális. Azonnal ingerült lettem, ha bárki a szemem elé került. Barbi szerencsére már ismer és nem cseszegetett, de néhányan a többiek közül folyton kérdezgették, hogy mi a baj, ahelyett hogy békén hagytak volna.
Másnap hajnalban jött a válasz e-mail; a lányok bent maradtak és este 17.57-kor visszaküldték a helyesen kitöltött táblát (amit ők írtak meg, mert én egy csomó sort nem is tettem bele – ebből is látszik, mennyire képben vagyok). Hálakönnyeket ontottam, legépeltem, kinyomtattam, felcímkéztem mindent, aztán leküldtem az öregnek aláírásra, és fohászkodtam, hogy össze ne kavarja vagy el ne veszítse a papírokat. Sikerült is ügyesen aláírnia – tőle már ez is derék teljesítmény –, így ma reggel végre becsesztem a postába az egészet. Kb. ezen a ponton lépett le a főnökhelyettes is a konferenciára, és kitört az általános megkönnyebbülés :-)! (A lányok pedig kapnak tőlem egy-egy harmincdekás Milkát a jövő héten.)
Nem volt valami veszett munkakedvem ma. Kimentem a postára, feladni az önkéntes nyugdíjpénztáram elmaradt tagdíjhátralékát. Jó fej csapat lehet: először levelet írtak, hogy hátralékom van, én e-mailt írtam, hogy rendben, küldjenek csekket. Ekkor méla kuss, majd két hét múlva szelíden szemrehányó e-mailt írtak, hogy ejnyebejnye, hátralékom van! Mire visszaírtam leheletnyit nyersebben, hogy KÜLDJETEK CSEKKET, ahogy már két hete kértem, ADDIG NEM KAPTOK PÉNZT! Lélekben felkészültem még pár levélváltásra, de végül felfogták a lényeget és megjöttek a csekkek. Persze nem örültem őszintén, mert így viszont fizetnem kellett.
A főnöktelen és csöndes pénteket meg kellett ünnepelni valahogy, másodszor is kimentem délben, és a tejivóból rongyos kiflit, majd a cukrászdából puncsos minyont vettem, majd Barbival elfogyasztottuk. Ennyit az egészséges életmódról. De nagyon jólesett! :-)
Lélekben nagyon nem voltam ott a munkahelyen egész héten, részben a megfázás miatt, de elsősorban Anthony Perkins & filmjei miatt. Kezdetnek végignéztem a Psycho folytatásait, ha már megvettem őket. Ha teljesen kizárom az agyamból az első (tökéletes, klasszikus) részt, akkor nagyjából nézhetőek, mint egy átlagos „B” film. Kivételt képez sajátos módon pont a 3., amit pedig Tony rendezett, ennek ellenére nem lett jó, nem is annyira a rendezés miatt, hanem a forgatókönyvírót kellett volna agyonütni bármivel, ami szilárd és dudoros. A 4. rész egész jó volt, pozitív befejezéssel – ez nagyon tetszett. Tudom, kriminálpszichológus kellene nekem.
Ezenkívül az egyik könyvesboltból megrendeltem az összes rendelhető Tony-féle filmet. Öt darab volt belőlük, de mire átvettem, már kettőre csökkentek, mivel a többi nem kapható. Csak akkor mi a fenéért szerepeltetik a honlapjukon!? Így most van egy kb. 1960-as meg egy 1984-es filmem. De ez csak a kezdet, tervezek felkúszni egy-két kifejezetten DVD-rendelős oldalra is, valamint a neten is találtam online nézhető filmeket (letöltés kizárva, ahhoz hülye vagyok). A rajongói fórum sokat segít. Bár konzervatív ember létemre nem győzöm ismételni, hogy ezeket mind megvenném legális DVD-n, ha kaphatóak lennének, de ha nem, nem….
Kiolvastam a Sakál napját, eszméletlen jó volt. Most úgy rémlik, hogy olvastam már valamikor, de annyi könyvet olvasok, hogy időnként egy-kettő kiesik. Bár szégyen, hogy éppen ez… Mázlinkra pont ezen a héten adta a tévé, én felvettem videóra, és apám pont most nézi. Mondhatnám, hogy „akkor még tudtak filmeket csinálni regényekből”, mert hallom a hátam mögött, hogy elég hűen követi a könyvet, nem úgy, mint az Azkabani fogoly vagy az újabb Agatha Christie-feldolgozások.
Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és a Psycho készítéséről szóló könyvet is megvettem. Rengeteg érdekes dolog van benne, köztük olyan, amiről halvány lila fogalmam sem volt: pl. hogy a mama hangját két nő és egy férfi hangjából kotyvasztották össze. Leraktam a hajam, ahogy ezt meghallottam, mert a letöltött szinkronos verzióban egyszerűen Komlós Juci a hangja, és kész. (Ezek után mindenképpen akarom DVD-n!!) Aztán meg, hogy micsoda rettenetesen brutális filmnek minősítették akkoriban. Ez mai szemmel mondhatni furcsa – persze, hogy nem egy könnyed esti mese és gyerekektől, valamint szív- és idegbeteg fűszerkereskedőktől távol tartandó, na de sokkal durvább filmek is vannak ma már, és különösebben nem mozgatja senki a füle botját sem. Tony Perkins is elég sokat kockáztatott, mert akkoriban csinos fiatal filmsztár volt, és nagyon szerették a rajongók – hát naná! állíthatom, hogy ez ma sincs másként –, akkoriban pedig teljesen szokatlan volt, hogy ilyen népszerű sztárok pszichopata gyilkosokat játsszanak. Ma direkt szereti a közönség, amikor egy sztár pszichopatát is játszik, meg családatyát, taxisofőrt, zsarut, tanárt, hajléktalant, politikust és más szörnyet, sőt gyakorlatilag elvárjuk, hogy ne mindig csinos fiatalembert játsszon egy csinos fiatalember. (Én mindenképpen.)
Azt azért be kell vallanom, hogy mióta most láttam a Psychót, nem tudok úgy belépni a fürdőkádba, hogy eszembe ne jusson a zuhanyozós jelenet. És leellenőrzöm, hogy zárva-e a fürdőszobaajtó (mi lett volna, ha a filmben – logikus módon – magára zárja a nő? Norman ott rángatta volna az ajtót, vagy berúgja, vagy felfeszíti egy piszkavassal?) Ezzel az idegeskedéssel nem vagyok egyedül, a film fórumán megírta valaki, hogy ő, mióta először látta a filmet, soha nem húzza be a zuhanyfüggönyt, inkább felmos utána, pedig fiú :-)
Ebben a hónapban kihagyom a fodrászt, mivel az arra félretett pénz elment a Psycho-könyvre és a két Tony-filmre, de ezek ésszerű befektetések. A frufrumat roppant ügyesen én magam vágtam le a fürdőszobában, különben is egy női haj úgy szép, ha csak úgy összevissza ahogy esik, úgy puffan; lényeg, hogy ne lógjon a szemembe.
… Hmm, tényleg jó a Sakál-film, ahogy hallom a fülemmel. Sokszor gondoltam rá, milyen jó lehet, ha ismer az ember egy igazán jó, profi bérgyilkost. Nem olyant, aki elcseszi a gyilkosságot és az első talpasrendőrnek feldobja a megbízóját, hanem aki elvállalja, meggyilkolja, és aztán eltűnik, mint szürke szamár a ködben. Nem mintha lennének olyan ellenségeim, akiket meggyilkoltatnék, de esetleg egy pár jó irányzott pofonnal tudnék üzenni ennek-annak, ha lenne, aki jó pénzért kézbesíti őket helyettem. Ez persze csak elmélet. Vérfarkas meg lézerkard sincs…
