Nem arra gondolok, amikor egymagam megyek mozizni, mert az nagyon gyakori, hanem amikor konkrétan én egyedül vagyok a nézőtéren. Ez ma történt meg életemben negyedszer.
Talán magyaráznom kell, miért járok egyáltalán egyedül moziba? Hát azért, mert érdekel egy film, és akkor is meg akarom nézni, ha senki nem jön velem. Vagy mert olyan jó a film, vagy mert X. rendezte, aki mindig jókat csinál, vagy mert játszik benne valaki, akit látnom kell.
Vannak barátnőim, akik néha rákezdenek sírni: „Jaj, úgy érdekelne A kör 2., de nem tudom megnézni, mert senki nem jön el velem!” (Jellemzően a horrorokra még kevésbé lehet másokat moziba rángatni.) Na és ilyenkor mi lesz? Soha nem fogja megnézni azt a filmet, ami pedig érdekelné? Vagy vár négy hónapig, amíg kijön DVD-n, akkor megveszi, és ha mégse tetszik, majd elpasszolja a DVD-t? Vagy persze letöltheti a netről is, csak nekem ez az utóbbi verzió még mindig nem épült be a tudatomba.
Velem ilyesmi nem fordul elő, én, ha egy film érdekel, megnézem és kész. Örülök persze, ha nem egyedül megyek, de újabban ez a ritkább eset.
De az, hogy full egyedül legyek a nézőtéren, eddig csak négyszer fordult elő. Ezt viszont nem szeretem túlzottan. Úgy érzem, mintha röhögne rajtam a mozi személyzete, amiért ott ülök egyszál magamban egy 200 fős nézőtéren. Ciki bemenni, ciki kijönni; bár nem mindig zavar, attól függ. Nézzük az eddigi eseteket:
1. Kinsey. Egy amerikai szexológusról szólt, aki az ’50-es években végzett kutatásokat, ami akkor kifejezetten tabu volt. Érdekelt a film, meg Liam Neeson is volt a főszereplő, tehát elmentem rá. Moziba napközben szoktam járni (hétvégén), mert este már ezren vannak, és én addigra álmos vagyok. Ezt egy 13.00 órás vetítésen néztem meg. Az utcán 40 fok volt, a légkondicionált nézőtéren 15. Rajtam sort, szandál és ujjatlan trikó. A film kétórás volt, előtte húsz perc reklámmal. A végére lefagyott mindenem, és majd’ összepisiltem magam.
2. Ha/ver. Kellemes kis képregény-paródia. Ezt éppen hétköznap, délután láttam, és mégis egyedül voltam, de akkor ez nem zavart, mert valami nyaralásból jöttem haza, és nyaralásból hazajövés után – hacsak nem az éjszaka közepén érkezem – nekem muszáj moziba mennem, hogy könnyebben visszarázódjak a hétköznapokba. Segíti az akklimatizálódásomat. Szóval a Ha/vert megnéztem egyedül, de kis terem volt és zsúfolt plázamozi, ahogy kiléptem a teremből, már el is vegyülhettem az emberek között, és nem látszott rajtam a stigma, hogy „Ez egyedül ült a nézőtéren!”.
3. Avatar. Karácsonyra jött a film, én a januári szabadságom alatt néztem meg, hétköznap délelőtt. Gondoltam, hogy majd vizsgaidőszaki egyetemistákkal lesz tele a terem. Hát nem így lett. De végül örültem neki: feltettem a lábamat az előttem lévő sor támlájára, és hangos megjegyzéseket fűztem a filmhez, anélkül hogy bárkit is zavartam volna. Ezek a megjegyzések nem voltak éppen pozitívak. Már a nézőtért elhagyva elhatároztam, hogy másodszor csak akkor fogom ezt megnézni, ha fizetnek érte. Nekem.
4. Eleven testek. A mai. Zombis romantikus film, gondoltam, majd lesz ott egy csomó kis tinédzsergyerek. Ehhez képest az egész moziban csak a büfés, a jegyszedő, a pénztáros meg én voltunk, holott plázamozi. Igaz, hogy távolabb a központtól. Beültem hátra, középre, és mivel a film igen kellemes volt, egy idő után már nem zavart, hogy egyedül vagyok. – Sőt, olyan hetem volt, ami után kifejezetten felüdülés egy kicsit egy szál magamban lenni egy hatalmas teremben, úgy, hogy nem nyüzsög ott senki, nem bámulnak a pofámba, és nem csöng a telefon.
A film külön erénye, hogy a főszereplő az a srác, aki tíz évvel ezelőtt az Egy fiúról c. filmben az „egy fiút” volt. Mostanra úgy 22 éves lehet, és a. nagyon jól játszott, b. igencsak jó pasi lett belőle… Tessék, még a végén pedofil hajlamaim lesznek?...
Mikor kijöttem a nézőtérről, egy pillanatra azt hittem, még a filmben vagyok, ahol zombik miatt kihalt minden, mert ugyanúgy nem volt sehol senki. Délután négykor, egy plázamozi előterében!!! De most csak vigyorogtam ezen, és hazasétáltam a tavaszi napsütésben, és vettem egy zacskó franciadrazsét, hogy ezzel csökkentsem az egyedüli mozizás miatti sokkot. Vagy mert szükségem van az édességekre is időnként. Vagy mert a franciadrazsé finom, és úgyis meg fogom enni, nem mindegy, miért? :-)
