És most a pozitívumok! Elsősorban az, hogy péntek van. Másodszor, egész nap nem ettem és kellemesen elvagyok. (A tejeskávé is folyadék.) Sört azért ezúttal nem fogok inni, habár az is folyadék, de a kalóriamennyiség most nem hiányzik.
Egész héten csak vonszoltam magam a melóban, mára tértem úgy-ahogy magamhoz. A főnök szabin volt, végre nem csöngött állandóan a telefon és a légkör is nyugodtabb volt. Viszont a munkára nehezebben vettem rá magam, és a kollégák is olykor idegesítettek. Mit csináljak? néha rühellem, ha túl sok ember hemzseg körülöttem, főleg, ha egy összefüggő félórás néptelen nyugi sosem jön össze.
A héten menstruáció miatt eddig csak egyszer futottam, de akkor sikerült öt kört, egész jó időeredménnyel, és össze se rogytam a végén. Egyszer ugyan kissé lihegtem, amikor egy hetvenéves tatát akartam megelőzni (végül sikerült). Összességében büszke vagyok magamra. Most viszont karra kéne gyúrni, mert a vállam olyan vékony lett a tél alatt, hogy a futópólóm, ami kimondottan sztreccses volt szeptemberben, most lötyögött rajtam :-(
Majd’ minden nap ellátogattam a Tony Perkins-féle fórumra. Szórakoztató :-) Egy ízben például volt némi, teljesen elméleti jellegű nézeteltérés arról, hogy mi minősül „ez már túlzás”-nak, és mi az „ez még belefér” :-) Csajok, akik egy pasiról beszélgetnek, na…A gyakorlati tennivalók a filmek megszerzése-letöltése-megnézése körül csoportosulnak, tekintve, hogy Tony már nincs köztünk (és ha olvasna minket, talán ezt nem is bánná), viszont a filmjei beszerzése elég komoly kihívás.
Ezen a héten könnyű esti kikapcsolódásként a neten néztem a filmeket. Egy 1974-es például, amit sokan dicsértek, online nézhető volt. Sajnos azonban német szinkronnal, amit még elviselnék, de rettenetesen szakadozott volt a letöltés, és rémes a minősége. Több estén keresztül birkóztam vele, de mindig hajtépésbe és káromkodásba fulladt a dolog (részemről), mert rendszeresen előfordult, hogy Anthony a szoba egyik végéből a másikba húsz perc alatt sem volt képes eljutni, és nem azért, mert mozgássérültet alakított volna.
Szerencsére jó események is történtek filmes fronton. Már hetek óta a köztudatban lebegett egy totálisan megszerezhetetlen, 1957-es film, amiről Magyarországon még csak nem is hallott senki. De az egyik fórumtag, aki valahol külföldön él, levadászta DVD-n, hetek kemény munkájával feldarabolta (nem fizikailag a DVD-t, hanem a filmet elektronikusan :-). Ezt azért kellett – hooosszú, technikai jellegű megbeszélések az eredetileg „rajongói fórumon”, a színész neve szóba sem kerül napokon át –, mert egyben nem lehetett sehová sem feltölteni. Szóval feldarabolta az ember, aki informatikailag kb. az én szintemen van (mindenki áldotta érte, hogy ennyit dolgozott vele, ’analfabéta’ létére), és négy darabban feltöltötte egy oldalra, ahonnan le lehetett szedni.
Az első két rész linkjét simán megkaptam e-mailen, és letöltöttem. Hiba nélkül lejött és futott a gépemen, ezen én csodálkoztam a legjobban. Ezután pár nap szünet következett.
Ekkor, mivel virtuálisan sírva fakadtam, hogy a ’74-es filmet nemtom anélkül nézni, hogy minden hajszálamat ki ne tépjem mérgemben, javasoltak egy linket, ahonnan le lehet tölteni azt. Németül, de legalább nem szakadozik. Hálásan nekifogtam a letöltésnek, és most utólag úgy gondolom, ez lehetett a hiba. Vagy a fene tudja… Először egy letöltőprogramot akart letölteni, aztán .exe fájlformátumban a film nevét, és még ez-az lejött, amit nem akartam. Basszuskulcs, nekem csak a film kell!! Kezdtem ideges lenni, nehogy még valami vírus vagy efféle jöjjön a gépemre, ahol a Phaedra is ott van és más értékes dolgok. Így leállítottam a letöltést és kitöröltem mindent, ami aznap este lejött. Majd megnézem online a ’74-est, legfeljebb karácsonyig is eltart majd a dolog, a Király visszatér extra bővített rendezői változata sem volt rövidebb…
Egyelőre hanyagoltam ezt a ’74-est, és nekifogtam az Indavideón egy régi, fekete-fehér, 1956-ban forgatott filmnek (jópofa, hogy Amerikában ekkoriban idegösszeroppanásos fiatal baseballjátékosokról készítettek filmeket, míg eközben nálunk…). Ez egy rohadt jó film volt. Picit szakadozott, a hang és a kép el volt csúszva, de Tony alakítása kifejezetten zseniális volt, és hálistennek happy end, amit szeretek. Angolul volt felirat nélkül, keveset értettem belőle, de még mindig többet, mint a ronda német szinkronból.
No de aztán egy szép estén megérkezett a négyfelé vágott (Tóték! :-) 1957-es film 3. és 4. részének linkje e-mailen! Hálásan köszöntük, és töltöttük is lefelé. Illetve töltöttük volna. Mert én felmentem arra a letöltőoldalra, amire három napja, és az nem csinált semmit. Kiléptem, beléptem, megpróbáltam a 3. linket, a 4. linket, újraindítottam a gépet, imádkoztam, újra rákattintottam… Közben a többiek már irritálóan áradoztak a neten erről a vígjátékról, amit megértek, hisz én is belepillantottam az 1-2. részekbe és sírtam a röhögéstől: az az édes, bájos fajta vígjáték, amit amúgy nagyon szeretek, még akkor is, ha nincs benne 25 éves Tony Perkins, vagy más szabadon választott aranyos pasi. Rövidre fogva, órákon át minden létező módon próbáltam letölteni a film második felét, és semmi nem sikerült.
Csütörtökön egész nap tépelődtem, mi lehet a baj. Nyilvánvalónak látszott, hogy a ’74-es film letöltési kísérlete során vagy letöltöttem, vagy kitöröltem valamit, amit nem kellett volna. Munka(helyi tevékenykedés) közben az egyik agyféltekémmel folyamatosan azon töprengtem, most mi a megoldás? Töltsek le valami alkalmazást; de lehet, hogy csak a megosztóoldal van túlterhelve; vagy kérjem meg a csajokat, hogy aki már leszedte, küldje el nekem mailen? Nem, ahhoz biztos túl nagy a fájl. Pedig most már látni akarom azt a filmet!
Este megint órákon át próbálkoztam, de semmi. Végül aztán kénytelen voltam e-mailben imádkozni Barbinak, hogy az Isten nevére, továbbküldöm a linkeket, próbálja meg magához letölteni és rámenteni a pendrive-omra, amit majd beviszek másnap, légyszi, légyszi…
Ezután lefeküdtem aludni, és lidérceseket álmodtam az új munkahelyemről, 25 éves kosarasokról, letöltőoldalakról… Reggel indulás előtt lecsekkoltam az e-mailjeimet; Barbitól jött egy, hogy „Nekem simán lejött”, 01.25-kor. Oh!! „Azért vannak a jó barátok…”! :-)
Barbi be is hozta a saját pendrive-ján a filmdarabkákat. Ha nem vagyok olyan kevéssé élénk a nem evés miatt, szerintem röpködni kezdek az irodában, vagy hisztérikusan nevetni. A főnök gépén – mert annak a legnagyobb a memóriája – átrakta az ő pendrive-járól az enyémre a fájlokat (ez sem volt egyszerű). Én közben kimentem és vettem neki két tábla csokit. Cigit is akartam, de mivel ő előzőleg pont kért cigit és adott is rá pénzt, az lett ebből, hogy én tuszkoltam neki vissza a cigipénzt, ő meg nem vette el, és így pingpongoztunk a pénzzel, de egy ponton túl már nem akartam tovább erőszakoskodni, mert az már kissé sértő lett volna.
Munka után, előzetes terv szerint, elkísértem Barbit Újpestre, ahol valami szemüveget csináltatott. Nagy kaland volt, mármint mire odataláltunk, mert arrafelé egyikünk sem ismerős. Olyan volt a városnak ez a számomra teljesen ismeretlen része, mintha Debrecenben vagy Segesváron járnék. Egyébként kedves rövid kaland volt, a nap sütött, a dzsekinket már kézben kellett vinni; szemüvegcsináltatás után pedig röviden vásároltunk a Lidl-ben.
Hazajöttem és szinte azonnal rávetettem magam a gépre, a 3-4. részeket átmásolni és megnézni. De valami gyanú azért munkált bennem, és rákattintottam a korábban leszedett 1-2. részekre, amik három napja simán elindultak.
Hát, ezekre most egy „Alkalmazáshiba – ismeretlen szoftverkivétel történt az alkalmazásban a következő helyen: szám-betű-szám” szövegű hibaüzenet jött fel, és nem indult el a film. Sem az 1., sem a 2. Kikapcsoltam a gépet, újraindítottam, imádkoztam, próbáltam Commanderből, Intézőből, Sajátgépből megnyitni, de semmi. A 3-4. részeket azért átmentettem, hogy mégis egy helyen legyenek. Azok sem indultak el! :-(
Ezen a ponton azt hittem, a mai nap mérlege mégis negatív, és a hülye kolléganő negatív hullámai elcseszték a filmemet. Sajnos még ennél is rosszabb volt a helyzet: egyetlen, a gépemen lakó film sem indult el. Még a Phaedra sem, aminek a letöltését kifejezetten ünnepeltem múlt héten. Azt hittem, agyvérzést fogok kapni, vagy hisztérikus idegösszeroppanást. Mennyire örültem, hogy ezekre nincs energiám, mert nem ettem egész nap!
A fórumra már nem akartam segítségért írni, mert az már teljesen átment technikai tanácsadássá, és különben sem akarok én lenni a leghülyébb. Barbinak nem akartam írni, mert már így is túl sokat kértem tőle. Valami új videólejátszó alkalmazást egyszerűen nem mertem telepíteni. Mit csináljak!?
Végső kétségbeesésemben rájöttem, hogy ha jobb egérgombbal kattintok, akkor egy másik alkalmazással talán el lehetne indítani a filmeket. A Phaedra, hála annak a jó Istennek, el is indult Windows MediaPlayerrel (még sosem örültem ennyire ordító fekete-fehér oroszlánnak). Az 1957-es film viszont egy másik fájlformátumban van meg, amire a MediaPlayer nincs hatással („Ugyan már! Ez rám nem hat!”) Az esélytelenek nyugalmával a Társítás funkcióval kinéztem valami másmilyen lejátszóprogramot, aztán nem akartam hinni a szememnek, amikor az is elindult!!
Gyorsan belekukkantottam az 1-2-3-4. részekbe, de mindegyik ment, csak ezzel a másmilyen lejátszóval. Szóval valószínűleg „csak” azzal a videólejátszó alkalmazással van valami, ami az alapértelmezett program ezeknél a filmeknél. Persze ez sem megnyugtató, és utána kell néznem, mégis hogy oldjam meg ezt a gondot, de most a legfőbb, hogy működnek a filmjeim!! :-) Nagyon nem örültem volna, ha annyi szenvedés és Barbi fárasztása felesleges lenne.
… Most este van, fizikailag holtfáradt vagyok, de
Holnap este a Story4-en Psycho. Teljesen hülye vagyok, amiért tulajdonképpen „készülök rá”, mikor itt van DVD-n, sőt még a pendrive-omról sem töröltem le, ahová két hónapja Barbi feltöltötte nekem. De ahogy a fórumon olvasom, a többiek is készülnek a tévés megnézésére, mintha nem lenne meg mindenkinek :-) Azt hiszem, ha csak egyetlenegyet választhatnék Tony filmjei közül, az úgy 100 %, hogy a Psycho lenne. Bár ő minden filmben jó, és idősebb korában, mint pasi, jobban tetszik nekem (de akkor meg kevésbé jó filmekben játszott); de a Psychóban összejött ez a két tényező: Tony zseniális és helyes egyszerre, a film pedig egészen egyszerűen tökéletes, a zenével, rendezéssel, azzal az első pillanattól az utolsóig tartó hihetetlen feszültséggel együtt. (OK, két gyengébb pillanat van benne, az a két fapados bunyóféleség, de ennyit igazán elnézhetünk.)
Jó is, hogy eszembe jutott a DVD: még ki sem bontottam, mióta átvettem :-) Nem mert nem érdekel, hanem afféle ínyencfalatként tartogattam. Most szombaton megnézzük a filmet – esetleg anyámmal, hadd kupálódjon ő is – aztán vasárnap az Így készültet. Állítólag egy-másfél órányi extra van rajta, és nagyon jók. Alig várom, szép hétvége lesz.
Még akkor is ha adóbevallást is kell csinálnom úgy mellesleg. Sokkal szívesebben viaskodnék késes sorozatgyilkosokkal.
