Időjárásról nyefegni nagy marhaság, de engem az utóbbi hetekben teljesen kikészít ez a kiszámíthatatlanság. Tudom, hogy május van, és szeszélyes, de akkor is, ez már túlzás. Nem is az a bajom, hogy akkor esik, amikor nincs nálam ernyő, hanem inkább az ellenkezője!
Kinézek az ablakon indulás előtt: felhők, félhomály, borús, lóg az eső lába. Dioptriás napszemüveget kiteszem a táskából, esődzsekit felveszem (vagy ha nem vagyok lusta, bőrdzsekit és esernyőt viszek). Elindulás után, amikor már megtettem akkora távolságot, hogy nincs értelme – sem idő, sem kedv, sem lehetőség – visszafordulni, a felhők pikkpakk eltűnnek, nap előbújik, ezerrel süt. A szemem kifolyik, az esődzseki rám olvad – mert annyira nem kicsi, hogy összegyűrve elférne a táskámban, de ahhoz túl könnyű és csúszós, hogy a kezemben vihessem.
Ritkán előfordul a fordítottja is, amikor elindulok pólóban, napszemüvegben, és akkor kezd esni, de az számomra könnyebben kezelhető. Napszemüveget leveszem és káromkodok, mást nem tehetek. De ez az „eső lesz öt percen belül, hűvös szél fúj”-idő, ami 10 perc múlva szicíliai napsütésbe torkollik, mintha üldözne engem, és az agyamra megy!
Futáskor minősítetten rossz ez. Mint az köztudott, utálom a tömeget és a túlságosan sok embert a parkban. Na most, ha leesik kettő csepp eső, a népek úgy húznak el a parkból, mintha vadászgépek bombáznának, vagy kénsav csepegnek. Tehát ezért kedvelem az esőt futáskor. Azért ne legyen túl sok, mert akkor meg a talajviszonyok lesznek annyira vizesek, hogy képtelenség futni, de az a pár csepp eső, kis szitálás, távoltartási célból, az direkt kellemes.
Májusban legalább ötször fordult elő, hogy igazi szép futóidő volt: borús, szeles, hűvös – már csak azért is jó a hűvös, mert futáskor legalább +10 fokkal többnek érzem a hőmérsékletet – napsütés sehol, esőfelhők az égen. Átöltözöm, lemegyek, futok tíz lépést, mire minden felhő varázsütésre felszívódik, nap előbújik és süt ezerrel, a szemem kifolyik, a babakocsi-tologató és kutyasétáltató emberek pedig úgy kerülnek elő konkrétan a semmiből, mintha a park szélén lévő bokrokban bújtak volna meg eddig, és most csak elő kellett volna lépniük onnan.
Persze a napsütéstől melegebb is lesz, és világosabb is, tehát díszkivilágításban, izzadva loholok, és az eddigi 5 fő helyett 45 nézi ezt.
Ma speciel szerencsém volt, többé-kevésbé becsületes felhők borították az eget, de a nap néha kibújt, és mivel nyolc kört futottam 1 óra 13 perc alatt, körönként változott, hogy épp rossz vagy jó-e az idő, sokan vagy kevesebben vannak-e a parkban. – És annyi idő alatt futottam le ezt a nyolc kört, ami alatt máskor a hetet szoktam – ennek ugyan semmi köze a témához, de muszáj eldicsekednem vele :-)
Miért nem lehet következetes az időjárás?! Ha 10.05-kor borús és hűvös, és ezért esődzsekit veszek, a napszemüveget pedig kiteszem, akkor tessék már legalább pár órán keresztül kitartani emellett! Különben az időzítéssel is vannak gondjaim. Teszem azt, munkából jövök haza. 16.00-kor még ideális futóidő (szeles, hűvös stb.). Teljesen ráizgulok, hogy most micsoda kellemes hosszú futást fogok beiktatni. Kilépek a munkahely kapuján, rögtön kevesebb a felhő. Mire kiszállok a metróból, már elállt a szél. Hazaérek, a nap már ezerrel süt. Mire átöltözöm és leérek a parkba, már olyan tökéletes napsütés van, mint Floridában.
Hogy a délután érkező esők meg rendszerint olyan napokon jönnek, amikor reggel verőfényes napsütés volt, és eszembe sem jutott, hogy esernyőt kéne vinni, az természetes. Tudom, nézzek időjárás-jelentést. Hát nézek is, meg hallgatok, de a „futó zápor” simán jelentheti azt is, hogy munkaidőben jön az a zápor, és hazafelé megúszom. De nem, az égszakadás többnyire pontosan a munkaidő végére érkezik.
A hőmérséklettel sem vagyok megelégedve. Úgy értem, télen egyértelmű, hogy hideg van, és vegyek pamutharisnyát, pulóvert, csizmát. Nyáron is egyértelmű, hogy negyven fok van és a lehető legkevesebb cuccot vegyem magamra, fényvédővel. De ebben a hülye májusi időben?! Kinézek az ablakon, meleg van: melltartót, pólót veszek, dzsekit itthon hagyom. Befordulok a sarkon, ott tíz fokkal hidegebb van, libabőr, a karom lefagy. De többnyire fordítva van: hűvösnek látszó idő, hosszúujjú, esődzseki, zárt cipő, aztán tíz perc után Florida, az esődzsekit meg cipelhetem egész nap, mert már egyetlen csepp eső sem fog esni, ami okot adna rá, hogy felvegyem.
Komolyan mondom, ezek után már szinte várom azt a nagy nyári hőséget, amit egyébként marhára nem bírok az utóbbi években, de olyankor legalább egyértelmű, hogy mi a helyzet, és tudom, hogy nem lesz hirtelen egy totálisan más éghajlat, mire beérek a munkahelyre…
