Először is a rozmaringtea mondjon le! Egy hete iszom minden reggel éhgyomorra, de semmi hatás :-( Visszatérő és aktuális problémám, hogy a menstruációm pontosan a nyaralás idejére esedékes, ezért megpróbáltam előrébb hozni a dolgot. Mivel fogamzásgátlót nem szedek, valamiféle természetes megoldáson törtem a fejem, így jutottam el a cickafark és a rozmaring kombinációjához, amely tavaly nyáron pompásan bevált.
Ugyanezt csináltam most is, de nem sikerült. Indulás előtti nap van, és semmi. De most már mindegy is, a Balaton mellett két-három óránként azért hozzá lehet jutni egy-egy nyilvános vécéhez… de akkor is utálom! És teljesen feleslegesen főztem azt a rohadt rozmaringot minden reggel!
Pénteken a Cégnél kezdtem a napot, ahol elkészültek az új munkapapírjaim, ezeket aláírtam. Valamint leadtam az erkölcsi bizonyítványomat is, mert az, meglepő hamar, már meg is érkezett (ha jól számolom, két hét kellett csak hozzá).
Akaratlanul is majdnem a fél munkaidőt ellógtam, mert ugyanakkor indultam el, mint egyébként, nem számolva azzal, hogy a célállomás háromszor olyan messze van. 8.00-ra még csak a buszvégállomáson voltam. A buszra várni kellett még tíz percet, az út húsz perc volt, onnan még tíz perc séta a Cégig – pedig gyorsan gyalogolok –, ott húsz percet töltöttem a munkaügyessel, aztán ugyanez visszafelé. Húsz perc ügyintézésért utaztam ennyit.
Pénteken még gyorsan összecsaptam a munkáim hátralévő részét, és amit nem sikerült, azt meghagytam az utókornak. Jó, hát sajnálom, hogy mostanában kissé többet hiányzom, és lelkifurdalásom is van Barbival szemben, akire a munkám egy része hárul ilyenkor. De én szinte sosem vagyok betegállományban, mások pedig kéthavonta otthon maradnak krahácsolni. Mindenki akkor jön be reggel, amikor akar, mert ha épp zárva a szobájuk, bárki azt hiheti, hogy csak vécére szaladtak ki, csak mi nem tehetjük meg ezt. Nekem az utóbbi két hónap merő idegeskedés meg rohangálás volt – hát az istenit neki, ennyi pihenést igenis megérdemlek!
Még Barbi is megteszi néha (igaz, újabban egyre ritkábban), hogy ha nincs kedve felkelni, akkor betelefonál, hogy ma kivesz egy napot. Marha jó érzés reggel ezzel szembesülni. Ha legalább előző napon tudnám!
Listát is írtam a nyaraláshoz csomagolandó dolgokról. Ez szükséges, hogy ne felejtsek itthon semmi fontosat. Különben is a tavalyi listát aktualizáltam. Elég hosszú lett, nem értem, miért, amikor tényleg csak a legszükségesebb dolgok vannak rajta.
Nyaraltam már olyan emberekkel, akiket mindenki erősen dicsért, hogy alig van csomagjuk, milyen jó, milyen ügyesen tudnak pakolni. Aztán a harmadik napon: „Nincs egy papírzsepid? Tudsz adni egy kis fogkrémet? Nincs nálad ragtapasz?” Hát, bocsi, de én inkább viszek ragtapaszt is, fogkrémet is, zsepit is, már alapból.
Csak egyszer bántam meg, hogy az ösztönöm helyett az eszemre hallgatva, kitettem a csomagomból a zseblámpát. Erdélybe készültünk. Ugyan minek zseblámpa Erdélyben? Nem is kellett, amíg egy este, 22.00 órakor, el nem ment az áram. Valami bibliai jellegű, abszolút sötét lett, mert a közvilágítás is meghalt. Részben tapogatózva, részben a mobilommal világítva jártam vécére aznap éjjel, szörnyű volt.
Kaját is tankoltam az útra, szendvicset és némi kekszet. Okulva a tavalyi nyaralásból, amikor ezt is megszívtuk. Elindultunk délelőtt, szép lassan lecsorogtunk a Balatonig és megérkeztünk nagyon éhesen, de még órák voltak a szállodai vacsoráig. És abban a városban a régi jó kis kifőzdéket, talponállókat, halsütőket már mind átváltoztatták beülős-pincéres vendéglővé. (Amitől egyrészt drágább, másrészt macerásabb és lassabb a kajálás.) Beültünk egy ilyen helyre, tíz percet vártunk a pincérre, újabb tíz perc, mire hozta az étlapot, újabb tíz, mire felvette a rendelést, és ehhez képest húsz perc, mire kihozta a kaját. Soha többé nem mentünk abba a vendéglőbe, viszont egy életre megjegyeztük, hogy csomagoljunk útikaját!
Egyébként még nincs is nyaralási hangulatom… Mármint persze nagyon boldog vagyok, hogy megyünk, és főleg hogy elhagyhatom a várost, ami már nagyon hiányzott. De mostanában annyi másféle gondom volt, az állás, papírok, orvos, erkölcsi, világ végére rohangálás, munka, futás stb. – hogy egyszerűen nem vagyok még lelkileg ott a nyaralásnál. Gyakran megtörténik ez velem. Mint az az anekdota az indián törzsfőnökről, akit repülővel elvittek valahová, és leszálláskor leült a földre, és azt mondta: „A testem megérkezett. Most arra várok, hogy a lelkem is megérkezzen.”
Ma reggel volt pár órám egyedül, ezt elsősorban levélírással (Évi néni), másodsorban filmnézéssel (Anthony) töltöttem. Még mindig nem tértem magamhoz, és nem jó értelemben. Nem a levélírás, hanem a film viselt meg.
Nincs már sok olyan filmje Tonynak, amit én ne láttam volna, ami megszerezhető volt, azt levadásztam így vagy úgy ;-) Viszont van egy, amit itt forgattak Budapesten 1988-ban, egy Jekyll és Hyde-feldolgozás. Ezt még nem sikerült látnom, de tegnap este egy kedves fórumtárs belinkelte az online nézhető filmet, és én ma reggel nekikezdtem, hogy nyaralás előtt mégis valami csemegém legyen.
Hiba volt. Arról most ne beszéljünk, hogy a történetet hogy változtatták meg, mert azon még túltenném magam, de alapvetően egy B-kategóriás pornó-horrort csináltak belőle. Nem is részletezném tovább. Én Tony helyében csakis abban az esetben vállaltam volna el, ha 1. pisztolyt szorítanak a fejemhez, 2. annyi pénzt fizetnek, amiből megvehetem Elba szigetét. Reménykedtem, hogy a szoftpornós feelingnek legalább annyi hasznos vonzata lesz, hogy majd ő is ledobja a textilt legalábbis részben, de ez sajnos nem történt meg, igaz, az utolsó félóra még hátravan.
Ami jó, hogy nagy csodálkozásomra egész sokat – úgy értem: magamhoz képest sokat, vagyis még így is keveset – értek az angol szövegből, ám ez csak rontott a helyzeten, mert bizonyos jelenetekben, amikor rájöttem, hogy mit mond, teljesen rózsaszínű lettem (és nem jó értelemben). De legalább pénzbe nem került :-)
A film nézése közben most először gondoltam, hogy na most meg tudnék inni egy vizespohár pálinkát, egy hajtásra. A film nézését befejezve pedig tíz percig hisztérikusan röhögtem és kissé sírtam is egyszerre. De ez direkt jólesett, mert kijött belőlem az elmúlt hét összes feszültsége is egyben.
Kora délután még vásároltam ezt-azt, többek között egy könyvet is, amit egyszerűen muszáj volt (thriller. Alapvető fontosságú egy nyaraláshoz!!). Hazafelé jövet elkapott a monszuneső, komolyan trópusi módon esett, borsónyi jégdarabokkal. Esernyő volt nálam, de combközéptől lefelé szó szerint bőrig áztam.
Most pedig talán el kellene kezdenem csomagolni, végül is este 19.00 óra van és holnap indulunk :-)
