Amint elhagytuk a Balatont, rögtön tíz fokkal megnőtt a hőmérséklet. Mostanra a lakásban 31 fok van, az irodában 33, odakint, a napon pedig meg sem merem mérni.
Tinédzserkoromban kifejezetten bírtam a hőséget, az utóbbi időben viszont ez megváltozott. Először is hajlamos lettem a napszúrásra. Nem vagyok ugyan hülye, hogy reggeltől estig a napon heverjek, de egyszer csak már néhány órás fedetlen fejjel való napozást követően is rendszeresen fejfájás és hányinger jött rám. Azóta törülközőt tekerek a fejemre, árnyékban strandolok, vagy baseballsapkát teszek fel – rettenetesen utálom a sapkát, képzelhető, mennyire komoly a helyzet. Ez a napszúrásos téma szerencsére nem is igazán érint, annyira keveset vagyok strandon.
De a hőség többi vonzata! A legrémesebb, hogy állandóan izzadok. Pedig nem vagyok kövér, reggel-este fürdök, és mégis, ha 7.00-kor kilépek a zuhany alól, 8.00-kor már csatakosan lépek be az irodába. A metró egy szauna. Ha véletlenül – krhmm: szóval igen gyakran – késve indulok és rohannom kell, már a sarkon lever a víz. Egyszerűen sosem vagyok száraz! Legszívesebben félóránként kezet mosnék, mert ragad a kezem, a hónaljam, derekam és minden részem, ahol verejtékmirigy van, olyan vizes, mint negyvenöt perc kemény szobabiciklizés után. Nem tudom, mások hogy csinálják, de a saját szememmel láttam nem izzadt embereket, ugyanebben a hőségben, sőt van, aki hosszúujjút meg zárt cipőt képes felvenni, és így is életben marad!
Az irodában az utóbbi napokban 32-33 fok volt, a tavalyi rekordunk 36. Lapos tetős épületben dolgozunk, légkondi nélkül. Már a folyosón is állati meleg van, de az irodában annyival nagyobb a hőség, hogy mikor egy óra múlva kilépek ugyanarra a folyosóra, az kifejezetten hűvösnek érződik. Szellőztetünk és huzatot csinálunk, ez kicsit növeli a komfortérzetet, mert legalább jár a levegő, de sokat nem segít. Valaki ventilátort használ. Én nem. Az a vacak csak hangosan kerreg, és a meleg levegőt hajtja a pofámba… minek?
Annyira meleg van és annyira izzadok, hogy átlagosan félóránként innék egy pohár vizet (minimum), nem beleszámítva a teát és a kávét. Ennek a nagyját kiizzadom ugyan, de egy része mégiscsak a vesémen keresztül szeretne távozni, tehát még gyakrabban járok WC-re, mint egyébként. És még nem is panaszkodhatok komolyan, mert idén (még?) nem volt az az undok hőség-fejfájásom, amit a napfény, a meleg, a kevés ivás és a sóveszteség okoz, és ami majdnem olyan pocsék, mint egy migrén.
Kénytelen vagyok szoknyában járni, mert az még úgy-ahogy szellőzik. A lehető leglengébb, törökös, bő szárú nadrágomat is nehezen viseltem el már a hét elején, és azóta három fokkal még melegebb van. A szoknyához kis magassarkú szandálkát illene hordani, ami viszont iszonyú kényelmetlen, mert megfájdul benne a talpam két óra után, és izzad a lábam. A kényelmes szandálban is izzad, de abban legalább lehet fájás nélkül gyalogolni. Viszont az kissé üti a szoknyát.
Nehéz olyan ruhát felvenni, ami nem kurvás, de mégis kilenc órán át viselhető a hőségben, megőrülés nélkül. Ma például egy ujjatlan blúzban voltam. Remekül szellőzött a hónom alja, viszont állandóan rettegtem, hogy a halványkék anyagon egyszercsak átüt egy izzadságfolt. Na de talán feketét vegyek fel 35 fokban!? És nincs is fekete ujjatlan blúzom, ujjasat pedig ilyenkor nem tudok elviselni. A mai blúznak továbbá magas nyaka volt, ami nagyon elegáns, viszont majdnem megfulladtam benne. Alá pedig csak szabályos melltartót lehetett venni, topot semmiképp, és a melltartó vizes lett reggel 9.00-re, mely állapot egészen végig kitartott.
Szoknyát elméletileg úgy illene hordani, hogy az ember lába frissen van borotválva. Na de, mindennap nem lehet borotválni (mert nincs mit) – kell három-négy nap, amíg lesz mit borotválni, és addig mit hordjon az ember? Én például ma bokáig érő szoknyát vettem fel emiatt, ami roppant kényelmes és a célnak (láb eltakarása a borotválás előtti napon) pont megfelelt, de négynaponként mégsem vehetek fel hosszú szoknyát, ami most épp nincs divatban. Bár én nagyon szeretem, pont mert kényelmes. Attól viszont mindig félek, hogy egyszer majd rálépek a mozgólépcsőn szaladás közben, és lerántom magamról az emberek szeme láttára. Vagy ami még jobb, valaki más lép rá...
De legalább hordhatok szoknyát, ami a pasiknak nem adatik meg. Íme egy alkalom, amikor jobb nőnek lenni :-) Szegény fiúk kénytelenek nadrágban – nálunk hosszúnadrágban – járni, sajnálom őket, mármint, aki megérdemli. Van olyan is, aki megérdemli a szenvedést, azokat természetesen nem sajnálom, hanem némileg kárörvendezve vigyorgok (magamban).
Az izzadással vele jár, hogy az arcom is fénylik állandó jelleggel, pedig a 30 faktoros fényvédő krémet mindenképpen fel kell kennem, mivel a napfény öregíti és foltosítja a bőrt, meg egészségtelen is. A fényvédő krém isteni, és direkt érzékeny-zsíros bőrre való, és úgy 25-30 fokig komfortos is, na de most!? Felkenem az arcomra, és azonnal olyan, mintha étolajat tettem volna rá. A bőröm, úgy látszik, csak a testemen öregszik, mert a nyakra és dekoltázsra kent 50 faktoros fényvédő már nem csillog – azt az arcomra nem kenhetem, mert előállítana a rendőr – , a karomra való könnyű és olcsó 30 faktoros pedig tök szépen beivódik, még ebben a hőségben is. Ez egyrészt jó – hogy nézne már ki, ha a karom is csillogna! – másfelől szomorú, mert tényleg az öregség szelét érzem benne…
Otthon már lecseréltem a téli vastag paplant a nyári iszonyat vékony paplanra, pizsama helyett a létező leglengébb hálóinget állítottam csatasorba. Ennek ellenére már három napja bőrkötésben alszom, egy szál semmiben sem, amit igen ritkán szoktam, és csakis a legnagyobb hőségben.
Ez egy relatíve új szokásom. Régen mindig volt rajtam minimum egy bugyi. (Egyedül alszom, a közönség nem szempont tehát.) Valahogy úgy éreztem, hogy ez így helyes. Tesómtól tanultam meg, hogy lehet egyszerűen meztelenül is aludni. Én viszont mindig csak végszükségben folyamodom ehhez, amikor már sehogy nem bírom elviselni még az egy bugyit sem. Most eljött ez az állapot: a bugyi fedte részeim is verejtékeznek, így lefekvés előtt ledobok mindent. Őszintén megmondom, hogy így sokkal kényelmesebb, jólesik a tudat, hogy mindent megtettem a saját kényelmem érdekében, és nincs ruhadarab, amit igazgatni kelljen, vagy zavarjon.
A hőség kevés pozitív hatásai közé tartozik, hogy ilyenkor igen mélyen tudok aludni, ami nálam elég ritka. Levetkőzöm, lefekszem, és majdnem olyan jól alszom, mint akit fejbe vertek, ahogy a normális emberek szokták. Majd, ha egyszer éjszaka leég a ház, érdekes lesz ruha nélkül menekülni, de remélhetőleg ez azért még odébb van :-)
