Kis internetes csapatunk társasélete felélénkült az utóbbi napokban: új tag csatlakozott a Tony Perkins-féle rajongói klubhoz. Ez önmagában nem újdonság, az állandó törzstagokon kívül mindig van pár futó hozzászóló, és van, aki jön és ott ragad (hja, könnyen kialakul a függőség :-)
Pár héttel ezelőtt is felbukkant egy friss ember, aki csodálatát fejezte ki Tonyval kapcsolatban, mire mi lelkesen üdvözöltük és ajánlgattuk neki a megnézni való filmeket. Majd tovább társalogtunk a megszokott témáinkról – amelyek között a színészi teljesítményen kívül olykor szóba került esetleg a szemszíne, a mosolya vagy az alakja is… –, mire az új tag szerényen közölte, hogy ő amúgy fiú, és így Tonyt kissé más szemmel nézi, mint a hölgyek (sic :-) Erre kicsit elszégyelltük magunkat, amiért ezen a fórumon mindenkiben azonnal feltételezzük a nőt, holott teljesen logikus, hogy férfi színészeknek is lehetnek férfi rajongói, vagy kedvelői. Neki meg pláne.
… Bár ami engem illet, rengeteg színésznőt kedvelek, de még soha egyikük oldalára sem írtam egy sort sem, és egyikük sem dobogtatja meg a szívemet… Az életem elég fontos részét jelentik a filmek, az aktuális „kedvenc színészem” ezért mindig egy kicsit a „szívem csücske” is egyben, és mint ilyen, mindig hímnemű.
A srác után még csatlakozott hozzánk egy lány, ’új hús’, akiben a Psychót megnézve azonnal kialakult a függőség, mint az első adag heroin után :-) Tippeket adtunk neki a megnézendő filmekhez, örültünk az új tagnak, és hogy lány, aki előtt a többi lány mégiscsak fesztelenebbül cseveg csajos témákról. Aztán előkerült a netről egy angol nyelvű írás, amiben minket érdeklő roppant fontos információk voltak.
Az angollal ironikus módon ezen a fórumon minden törzstag hadilábon áll – ami baromi vicces, hisz pont egy amerikai színészről van szó –, mindenki inkább németül tud, az egyikük pedig egészen kicsit olaszul. Ha angol szöveg bukkant fel, rávetődtünk a Google fordítóra, és aki a leggyorsabb volt, az begépelte a megfejtést :-)
Ezúttal azonban az új lány 25 perc alatt, fejből lefordította a szöveget. Hihetetlenül boldog volt mindenki: új törzstag, aki tud angolul!! - Az más kérdés, hogy a lefordított szöveg nem volt kifejezetten hízelgő, bár nyilvánvaló volt, hogy olyan ember írta, aki érthetetlen módon nem kedvelte Tonyt, ezért a valóságtartalma enyhén megkérdőjelezhető. De azért a cikk mindenesetre érdekes volt.
Aztán valahogy szóba került, hogy íródott Tonyról egy életrajzi könyv…. amit tök jó lenne megszerezni… és tök jó lenne elolvasni oly módon, hogy értsük is… és, hmmm, ha lenne valaki, aki jól tud angolul, és elmesélné nekünk, hogy mi is van a könyvben… persze a könyv csak külföldről beszerezhető, de az lenne a tökéletes megoldás, ha meglenne a könyv is, és az angolul tudó – és a téma iránt elkötelezett – fordító is… és ha a könyv és a fordító valahogyan találkoznának, az lenne az igazi boldogság!
Ez a beszélgetés nélkülem, napközben zajlott, amikor én – aki a könyvet külföldről megrendeltem – épp munkában voltam, ahol szigorúan tilos a csúnya internet. Csak este láttam a fejleményeket. Az angolul tudó lánynak nagyon tetszett az ötlet, ő bármit lefordít, ha Tonyról van szó, cikket vagy könyvet is akár. No de hát hogy szerezzük meg a könyvet?
Izé – válaszolták az állandó jellegű tettestársak – tulajdonképpen valaki már meg is rendelte, és éppen úton is van. (Ezen a ponton szinte éreztem a felém forduló virtuális tekinteteket és a bennük vibráló feszült várakozást…) Tehát bejelentkeztem és megírtam, hogy a könyv most már bármelyik percben kopogtathat az ajtón, és néhány napi meghatott nézegetés után szívesen eljuttatom fordítás céljára, mivel úgy mindenki jól fog járni.
Innentől egy merő örömmámor lett a fórum! Ugráltunk és a farkunkat csóváltuk, mint a családi kutya etetés előtt. A régi törzstagok boldogok voltak, hisz hónapok óta téma a Tonyról írt egyetlen életrajzi könyv, ami magyarul talán soha nem jelenik meg, vagy ha mégis, csak marha sokára. Például tervbe van véve egy életrajzi film – ha az esetleg majd elkészül, talán egy magyar kiadó a könyvet is kiadja. Vagy nem. Az ’új lány’ is boldog volt, mert egyetemista lévén nyári szünete lesz és ezzel most majd elfoglalja magát, továbbá friss rajongó is, aki minden információra éhes (na jó, ezzel a régebbi rajongók is így vannak). És én is boldog voltam, mert egy majdnem ötszáz oldalas angol nyelvű könyvvel marha sokáig szenvednék, mire a lényeget megérteném, és a finomabb árnyalatok még így is elvesznének.
Tehát kialakult a terv, hogy a könyvet, amint megérkezik és én már kellően összecsókolgattam, elküldöm az olvtársnak, aki fordít és e-mailen szétküldi nekünk a szöveget. A fórumra nem lenne szerencsés kitenni, mert bizonyára mindenféle jogok védik. De abban azért megállapodtunk, hogy ha a fordítás során érdekes apróságokat talál – olyasmit, mint például, hogy Nicole Kidman fél a lepkéktől, vagy George Clooney kismalacot tartott –, azt azért közzéteszi a fórumon is.
…. Most már csak a könyv megérkezésére várunk – vagyis, már csak VÁRTUNK!! Mert a mai szent napon, hazaérkezés és e-mailfiókba történő belépés után, ott várt rám a könyvesbolt levele – legyenek áldottak –, amiben értesítenek, hogy megérkezett a könyv és mehetek érte!
Ha nem a bolt zárása előtt félórával olvasom el a mailt, még ma elmentem volna érte, de így marad a holnap. Talán jobb is – valószínűleg ma éjjel nem aludtam volna egyáltalán, hanem az egyik kezemben a könyv lenne, a másikban az angol szótár, a harmadikban a Google fordító...
Igazán nem az az ember vagyok, akinek sosem rohad le a fülig érő vigyor az arcáról, de ezt a könyvet baromi nehéz lesz komoly pofával átvenni, nem is tudom, hogy fog sikerülni. Valószínű, hogy sehogy :-)
… Az már csak kellemes plusz, hogy ezzel megszűnt a fogadott alkoholtilalmam is! Így a születésnapomon már koccinthatok. Konkrétan úgy terveztem, hogy az első korty alkoholt majd csak akkor fogom meginni, ha az egyik kezemben a pia, a másikban a Split Image lesz :-)
