A tavalyi osztálytalálkozónkon felidéztük azt a marha kínos, mégis vicces esetet, amikor a gépírósulis osztályfőnökünk egyszer bejött részegen. Ezt azóta sem értem, hogy gondolta a nő?? Valami Erzsi néni volt az ofőnk – B.-né Zs. Erzsébet, vagy Zs.-né B. Erzsébet, a fene se emlékszik már pontosan –, egyben gép-gyorsírás tanár is. Nem volt vele baj amúgy, néha kicsit fel volt pörögve és már a folyosón közeledve diktálni akart (a gyorsírást mármint), de efféle addig nem történt, míg egyszer csak bejött berúgva.
... Én addig álmomban sem hittem volna, hogy egy tanár, vagy egyáltalán bárki bemehet részegen a melóhelyére; azóta már több mindent átéltem és már nem lepődöm meg ilyesmin :-D De akkorra már ittam néha pár ujjnyi bort, szóval felismertem a részegséget.
Szóval bejött a nő és locsogott összevissza, de tényleg még a hülye is rájött volna, hogy be van állva. Mi csak néztünk full döbbenten, felváltva vigyorogtunk és ráncoltuk a homlokunkat; aztán valahogyan vége lett annak az órának, és másnaptól már soha többé nem láttuk a tanárt, azonnal kaptunk egy új osztályfőnököt és egyben gép-gyors tanárt.
Azt nem tudom megmondani, hogy jobb volt-e az új, az biztos, hogy ő mindig józanul járt be :-D
Ez az eset megtörtént 30 éve, és már alig jutott eszembe, amíg tavaly novemberben az osztálytalálkozón nagy kacarászások közepette fel nem elevenítettük.
De még eltelt egy csomó hónap, amíg rájöttem, hogy velem már általánosban is történt ilyesmi!! Mármint az, hogy részegen jön be egy osztályfőnököm! Csak tisztára elfelejtettem, főleg, hogy személyesen nem is láttam a dolgot, mivel épp akkor beteg voltam.
Általános ötödikben egy Ria néni nevű nyanya volt az osztályfőnökünk. Ronda, öreg és kövér volt, és alapvetően úgy nézett ki, mint egy vén kurva. Folyton ki volt festve ízléstelenül, meg asszem, bundákban járt, szóval tényleg, mint egy kiöregedett prosti, akiből idővel madám lett, de már abból is kiöregedett. Meglepő módon technikatanár volt (wtf?); és főleg arra emlékszem, hogy emiatt ő folyamatosan a technikateremben lakott, és basztatott minket, hogy jöjjünk hozzá a szünetekben és tegyünk jelentést, hogy mi a helyzet.
Akkor már úgy volt a tanítás, hogy majd’ minden óránk másik teremben volt, nem beszélve a tornáról, hát marhára senkinek nem volt semmi kedve még a szünetekben a Ria nénihez is rohangálni. Emiatt aztán le lettünk cseszve az osztályfőnöki órákon. Amúgy sem volt szimpatikus a nyanya, akkor még nem tudtam felismerni az alkoholistákat, de az már tízévesen is rémlett, hogy valami nem kóser vele.
Aztán egyszer félév környékén – tél volt, az tuti –, én beteg lettem és otthon maradtam. Anikó barátnőm mesélte telefonon, hogy képzeljem el, az történt, hogy a Ria néni bejött részegen és műsorozott; aztán rögtön ki is rúgták, és már új osztályfőnökünk van, Ági néni, aki tök normális, és nem nekünk kell a szünetekben hozzá rohangálnunk, hanem ő jön hozzánk.
Mire visszatértem a suliba, Ági néni csakugyan ott volt, tök normális volt és aztán ő vitt minket végig egész nyolcadikig, és az ő házában tartottuk az osztálytalálkozókat; amikre mondjuk újabban már nem megyek el, de a mai napig kapcsolatban van vele az egész osztály a FB-n.
Hát ez egy visszatérő minta az én életemben, a Részegen Megjelenő Osztályfőnök esete :-D Most várok, hátha egyszer majd valamelyik főnökömmel is lesz ilyen? Mondjuk, egy ellenszenvessel; és ha a szokott módon folytatódik az eset – még aznap kirúgják –, akkor megint jól járok majd ;-)
Amúgy általánosban elég szar volt az osztályfőnök-helyzetünk. Harmadikban kerültem át abba az osztályba, és minden tanévben más volt az osztályfőnökünk. Ötödikben például egy bunkó, Béla nevű tornatanár (!). Hatodikban jött a részeges Ria néni, akit szerencsére felváltott az Ági néni. Negyedikben egy aranyos csaj, de ő elment szülni. Na és harmadikban a W. Bori, akiből csak arra emlékszem, hogy cigizett a folyosón, és volt egy nálunk egy évvel idősebb lánya, a Verácska; és ő folyton behozta és körbemutogatta a Verácskája füzeteit, hogy nézzük, milyen szépek voltak a Vera füzetei tavaly, és milyen jó tanuló volt az ő Verácskája. Mondanom sem kell, hogy az egész osztály úgy utálta a Verát, mint a szart.
A W. Boriról még az az emlékem van, hogy tanultuk Attilát meg a hunokat, és ehhez kapcsolódóan ő felolvasta nekünk Gárdonyitól a Láthatatlan ember utolsó fejezeteit. Onnan, hogy holtan találják Attilát, a temetésen keresztül az utolsó oldalig.
Mai ésszel fel nem tudom fogni, hogy egy pedagógus (!!) honnan vette az ötletet, hogy nyolcéves gyerekeknek éppen ezt kell felolvasnia, amikor enyhén szólva is nem gyerekeknek való; pláne a vége… Én magam például évekig nem mertem hanyatt fekve aludni, mert az volt a legenda, hogy Attilának álmában vérezni kezdett az orra és attól megfulladt; és ettől én úgy megrémültem, hogy aludtam mindenhogyan, de hanyatt nem.
De ezt csak felnőtt koromban gondoltam végig, akkor úgy megragadott a regény, hogy otthon levettem az ősök polcáról és stikában, leckeírás közben kiolvastam :-D Megjegyzem, hogy az eleje SEM gyerekeknek való. Pláne 10 évesnél fiatalabbaknak. De akkor persze már mindegy volt.
Ezek a nem normális dolgok, mint az évenként változó osztályfőnök, szintén csak utólag esett le – akkor valahogy nem is voltunk tudatában, hogy jobb helyeken ez nem így van. Minden más osztálynak volt egy osztályfőnöke, és azzal járták ki a nyolc osztályt. Minket dobálgattak a tanarak, mint a forró krumplit. De aztán nem rágódtam ezen, mert hiszen végül jött Ági néni, aztán hetedikben a rendszerváltás; nekem kémiából pótvizsgáznom kellett, összevarrták a lábamat, megláttam a Belphegort meg a Csillagok háborúját, szóval igen sok minden lekötötte a figyelmemet, és ezek a fura hülyeségek tényleg csak felnőttkoromban álltak össze …
